Más is van így szingli nőként ?

Az utóbbi évben nagyon sokat kellett küzdjek hogy fennt tudjam tartani magam, meg a lakásom, dolgoztam es dolgozom, kivizsgálásra járok koncentrációs gondok miatt es nem marad se kedvem se időm ismerkedni.

Amikor meg is tettem régen nem tudtam mit kezdeni a pasikkal, akik semmit nem tettek hozzá az életemhez.

Ugyanúgy kellett küzdjek, egyedül es a gondjaim egyedül kellett megoldjam.

Így már prioritálom a dolgaim, a saját ügyeim mert rájöttem hogy az a fontos hogy a magam dolgait intézzem mert csak magamra számíthatok.

Nem melegít a kávémeghívás es az apró figyelmességek annyira, hogy ezért kapcsolatot tartsak fennt.

Úgy érzem hogy semmit nem érek ezzel csak töltöm az időm.

A szex sem vonz annyira így ilyen bájgúnárokkal akik ma itt holnap ott, mit lehet szeretni egy ilyen üreslelkű emberen ?

Így inkább egyedül vagyok szívesebben mert a bajban is egyedül vagyok. Es akkor jobb így tudok egy dolgot.

Nem, nem támogatót keresek, csak az utóbbi időben túl sok mindenen mentem át és túl egyedül voltam, jólesett volna kis emberség.

Most már ki se lehet robbantani ebből a kényelemből. Semmi kedvem kujtorogni pasik után.

50 felé közeledem