Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más is van így szingli nőként ?
Az utóbbi évben nagyon sokat kellett küzdjek hogy fennt tudjam tartani magam, meg a lakásom, dolgoztam es dolgozom, kivizsgálásra járok koncentrációs gondok miatt es nem marad se kedvem se időm ismerkedni.
Amikor meg is tettem régen nem tudtam mit kezdeni a pasikkal, akik semmit nem tettek hozzá az életemhez.
Ugyanúgy kellett küzdjek, egyedül es a gondjaim egyedül kellett megoldjam.
Így már prioritálom a dolgaim, a saját ügyeim mert rájöttem hogy az a fontos hogy a magam dolgait intézzem mert csak magamra számíthatok.
Nem melegít a kávémeghívás es az apró figyelmességek annyira, hogy ezért kapcsolatot tartsak fennt.
Úgy érzem hogy semmit nem érek ezzel csak töltöm az időm.
A szex sem vonz annyira így ilyen bájgúnárokkal akik ma itt holnap ott, mit lehet szeretni egy ilyen üreslelkű emberen ?
Így inkább egyedül vagyok szívesebben mert a bajban is egyedül vagyok. Es akkor jobb így tudok egy dolgot.
Nem, nem támogatót keresek, csak az utóbbi időben túl sok mindenen mentem át és túl egyedül voltam, jólesett volna kis emberség.
Most már ki se lehet robbantani ebből a kényelemből. Semmi kedvem kujtorogni pasik után.
50 felé közeledem
válasza:Akkor a hozzám hasonló 50-hez közeli elvált férfiak, akik párt keresünk, ezért ilyen nehéz találni, mert sok nő gondolkodik így. Ez kicsit meglepett. Azt gondoltam, az egyedülálló nők többségének szüksége van férfire...mármint állandó férfire, aki mindig ott van ha kell.
Így mi is egyedül maradunk :-(
válasza:Hasonlóan.
Egyrészt én a házasságban is egyedül voltam, minden bajommal, csak a bosszúság meg a fájdalom jutott az utolsó hónapokban. Viszont most, hogy végre elváltunk, sokkal jobb az életem minden téren.
Eleinte nyomták az ismerősök, hogy de KELL kapcsolat, az a normális. Most már elfogadtam azt is, hogy jó, akkor nem vagyok normális. Nem is érzem azt, hogy készen állok rá. Lehet, hogy nem is fogok, lehet, hogy nem is vagyok alkalmas rá. De engem ez nem zavar.
Inkább kilábaltam a depresszióból. Kivirultam, lefogytam, látszik, hogy jól vagyok. Évekkel nézek ki fiatalabbnak, mint a régi képeimen a férjem mellett.
Tavaly volt két randim, de egyáltalán nem élveztem. Feszengtem, nem volt meg az összhang. Ráadásul egy kis beszélgetés után jöttek ezek a dumák, hogy milyen jól állna, ha megnöveszteném a hajam, meg nem baj, ha nem tudok (igazából nem szeretek) táncolni, majd ő megtanít, stb. A végén azt éreztem, hogy nem is engem akarnak, csak jobb nem volt. De majd átalakít. Persze én nyugodjak bele, hogy most épp nincs munkája, meg hogy nemdohányzóként regisztrált társkerre, de napi 5-10 szál nem sok. Egy óra után azt éreztem, hogy tulajdonképpen nem akarok itt lenni. Szóval hazamentem. Azóta még se próbálok online ismerkedni. Ha még egyszer le kell írnom, hogy mi a hobbim meg mit dolgozok, én elhányom magam. Élőben sem, sőt. Egyedül megyek szünetre, nem flörtölök, nem járok el társaságba. Pontosan tudom, hogy egyedül maradok életem hátralévő részében, de nem érzem azt, hogy ezen változtatni akarok. Egyszerűen nem éri meg a felhajtást az a kicsi jó, amit egy párkapcsolat adni tud.
válasza: válasza: válasza:Igen, 12 es, így igaz, ez a “majd én megtanítlak” meg jobb lenne ha így úgy lenne ez az arra mutat, hogy valójában nagy átalakítások után TALÁN bejönnél neki, ha már más nem akadt a horgára, amúgy nem kellenél. Kb így hangzik ez.
De minden sorodat átérzem, ugyanazt érzem.
válasza:Kérdező, a 6-os kommenteddel egyet értek és a 12-es válaszoló is olyan, mintha én írtam volna. 50 körül vagyok én is. Voltamférjnél, gyerekem van, voltak kapcsolataim. Nem érzem, hogy bármiből kimaradtam volna. De csak azért, mert az az elvárás, hogy lenyen párom, nem fogok senkivel összejönni. Nehéz egyedül? Igen. Sokat melózom, de megteremtek magamnak mindent ami kell, saját lakás, utazás. Nem kell senki aki idegesítsen. Nem akarok alkalmazkodni, akkor főzök ha kedvem van, nem kell senkit kiszolgálnom.
Eddig ha volt párom, sosem.éreztem, hogy előrébb lennék vele. Akkor minek, csak hogy elmondhassam, hogy van? A randik sok energiát elvisznek, menjek hallgassam egy idegen hülye dumáját? Kizárt. Ráadásul a legöbb ötvenes pasi legalább hetvennek kinéz.
De amúgy szerintem ezek a randik ilyen appokról idegenekkel eléggé reménytelenek, es veszélyesek is lehetnek, hirtelen túl nyíltnak lenni idegenekkel, hogy jófej legyél hát nem épp kockázat mentes. Meg egy 50 körüli idegen pasi nem fog már őrült szerelmes lenni egy hasonló korú nőbe, mikor már szexualis képességek nem olyanok mint 25 évesen. Egyik részről sem. Nincs nagyon ami megbódítsa az embert, hormonok is csökkennek, az se segít.
Meg az is hogy nem ismer téged nem szerelmes beléd első látásra, szóval nem könnyű na es nagyon megalázó, méltatlan magyarázni az életed es a választásaid valakire, akire nem is tartozik rá, de te hozzá szeretnél tartozni esetleg es akkor darálod neki es nem is érdekli igazán, se te se az életed, ahogy téged sem ő
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!