Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Volt olyan az életedben valaha, hogy a másik vonzódott hozzád, Te is hozzá, de inkább letagadtad és menekülőre fogtad? Miért?
Szerintetek létezik olyan, hogy kölcsönös az érzelem, a vonzalom, kezdeményezel nyitni valaki felé, de amikor tudatosul benned, hogy viszonzásra talál az érzés menekülőre fogod, mert átgondolod, hogy családod van és nem ér ennyit az egész?
Valaki érzett már így?
"kezdeményezel nyitni valaki felé"
Akkor már rég nem stabil és kielégítő a jelenlegi kapcsolatod.
"Én ezt nem kerestem, nem akartam. Az élet így alakította, azért mert magamban szenvedek egy sz. r ember lennék?"
Versus:
"Szerintetek létezik olyan, hogy kölcsönös az érzelem, a vonzalom, kezdeményezel nyitni valaki felé..."
Nyitottál felé!!! Mit beszéled ki magad, miért fogod az életre amikor hoztál egy döntést és visszaléptél a család miatt?
Na most is döntést kéne hozni:
A) Megcsalod a férjed, de ha kiderül valahogyan akkor számíthatsz válásra.
B)Ha kollégák vagytok más részlegre mész, vagy felmondást adsz be és megpróbálod helyrerázni a házasságot.
C) Nyitott kapcsolatot ajánlasz a férjednek.
D) Elválsz.
Ezek a lehetőségeid vannak, dönts bárhogyan is lesznek következményei és nem az élet/sors/véletlen tehet majd róluk hanem egyes egyedül te!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!