Miért érzem ezt? Beteljesedik valaha? Létezik ilyen? Van ennek valami értelme?

Ha így érzel miért nem keresed még és mondod el neki.

Így marad csak az ábrándozás.

...s a lány, derűsen, bár szívében mély hiánnyal és fájdalommal gondolt reá, hogy hol van most, kit szerethet, vagy szeretik e, ki után vágyakozik, de ezzel a gondolattal nem tudott mit kezdeni, ezért felment a tinderre, ahol dugott egyet.

Két hét telt el, de szíve ugyan méghevesebben és nagyobb tűzzel égette a gondolat szikráját, hogy hol lehet, mit csinálhat az a személy, ki ily nagy uralom alá vetette teste és lelke lényét, nap nap után teltek a hónapok, fehérből, gyönyörű zöldellő, ezüstös ruhát öltött magára a természet, de a lány szíve örökké csak bús sötétben merült alá a napok perceinek....

Azért érzed, mert csak a saját érzéseid, gondolataid vannak jelen, ebben az elképzelt kapcsolatban. Ha valaha beteljesedik, akkor el is tűnik a varázslat. Egyébként egyre erősödik. Nem vagy egyedül, írók, költők évezredek óta írnak róla. Példa a magyar popkultúrából:

https://www.youtube.com/watch?v=vUAPo9iiQBM