Valóban úgy megy, hogy bevitethet a saját párom a pszichiátriára?

Csak azt lehet zárt osztályra szállítani ún. “sürgősségi gyógykezelésre”, aki közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít. Ilyenkor általában a mentők vagy a rendőrök szállítanak be valakit amiatt, mert saját magára veszélyt jelent (pl. öngyilkosságot kísérel meg) vagy amiatt, mert másokra veszélyes (pl. nagyon agresszívan viselkedik). Az minden esetben feltétele a beszállításnak, hogy fennálljon valamilyen akut pszichiátriai betegség, állapot. Ha valakit egy bűncselekmény elkövetése miatt kényszergyógykezelésre ítélnek, az mást jelent, mert az egy büntetés! A sürgősségi és kötelező gyógykezelés viszont egészségügyi szolgáltatás, amelyet kórházak biztosítanak betegek számára, a saját mentális egészségük érdekében.

Ahhoz tehát, hogy valakit beszállíthassanak a pszichiátriára, “közvetlen veszélyeztető magatartást” kell tanúsítania, éppen akkor és ott, amikor történik a beszállítás. Önmagában az, hogy dianosztizálták egy mentális betegséggel és valamiféle kezelésre lenne szüksége, nem lehet ok a beszállításra, ha az illető nem veszélyeztet senkit!

A kórházban eldönti az pszichiáter, hogy szükség van-e a “sürgősségi gyógykezelésre”, vagy sem. Lehetséges tehát, hogy a rendőr vagy a mentő tévedett, amikor közvetlenül veszélyeztetőnek ítélte a viselkedést. A pszichiáterek a kórházban mondhatják azt, hogy az illető nem veszélyes sem másokra, sem magára, és ilyenkor nem tartják bent az akarata ellenére.

A szemle arra szolgál, hogy a bíróság meggyőződjön róla: jogszerűen szállítottak-e be és tartottak bent a pszichiátrián, és hogy el kell-e rendelni a kötelező gyógykezelést. Ahhoz, hogy ezt a bíróság eldöntse, szüksége van egy elmeorvos szakértő véleményére. A szakértőnek még a szemle előtt meg kellene vizsgálnia a beteget (lehetőleg négyszemközt). Általában ez csak a szemlén történik meg, ahol már többen jelen vannak.

A bírósági szemle olyan, mint egy tárgyalás, csak a kórházban tartják. A szemlén jelen van:

egy bíró vagy bírósági titkár,

egy független igazságügyi elmeorvos szakértő (aki megvizsgálja a beteget),

egy kirendelt ügygondnok (ő egy olyan ügyvéd, akit az állam biztosít ingyenesen),

a kezelőorvos

és az írásban meghatalmazott nagykorú hozzátartozó vagy ügyvéd.

A szemlén a szakértő és a bíró is feltesz különböző kérdéseket, amelyeket meg kell válaszolni. A szemléről készül egy jegyzőkönyv, ebben le lesz írva minden ami elhangzott.

A szakértőnek részletesen ki kell fejtenie, hogy pontosan miért indokolt a gyógykezelés, és milyen veszélyeztető magatartást tanúsított az érintett. Ezek alapján döntést hoz a bíró a kezelésről, amit szóban kihirdet (elrendeli vagy nem).

Aki nem ért egyet a kötelező gyógykezelés elrendelésével, már a szemlén jelezheti, hogy fellebbezni szeretne a döntés ellen.

Már csak azért mert nem igen látok - általad komplett ülést - megszervezni kórházban. Nem is szeretik a bírók, mert hát nem tárgyalóterem.

Akkor ird le nekem hogy milyen eljárás keretében kerül erre sor.