Mitől ilyen hiper érzékeny ez a generáció?

Régen természetes volt, hogy az emberek kitartanak egymás mellett egy párkapcsolatban. Ma már jönnek ezek a nyafogások, kifogások, hogy "már nem vagyok boldog" és társai. Őszintén, mit gondolnak az ilyenek? Elmúlt a szerelem drog, ami köztudott, hogy nem tart örökké, és már egyből megyek tovább, hogy megint azt érezzem valaki mással, aztán ha elmúlik megint megyek tovább? Milyen gyáva hozzáállás ez?

Mit gondolnak az ilyenek, hogy majd talál valakit, akivel örökké tart ez a bedrogozott, egyébként abnormális állapot, amit szerelemnek hívnak? Mert ha ez a kifogás, hogy "már nem vagyok boldog", csak szólok, hogy senkivel sem lesztek mindig boldogok. Egyedül se vagytok mindig boldogok, ennyi erővel az első komolyabb lelki megpróbáltatás után mehetnétek eret vágni, hogy már nem akartok élni, mert nem vagytok boldogok. Nem mindent rózsaszín szemüvegen keresztül látsz és nem csillámpónik repkednek az égen és egyből szar minden, ki kell lépnem a kapcsolatból, menekülni kell egy másikba🤣🤣🤣