Lányok, mit szólnátok ha a párotok felajánlaná hogy eltart titeket?

Én férfikent boldog lennék. Nekem a feleségem nem dolgozik kedzetben a gyerekek miatt majd most 7:30-16 óráig suliban vannak azert nem mert reggel vinni kell őket délután meg elhozni.

Én tudnám vállalni hiszen munka mellett este 5 után elviszem külön orakra, munka közben eljarok edzőterembe, főzök , de nincs időm a hobbyjaimra.

Most amellett, hogy 1M nem az a pénz, amiből vígan eldobjuk a kapát és éldegélünk egykeresős családmodellben (sajnos), én a saját szüleimen láttam, hova vezet(het) ez a fajta kiszolgáltatottság és sohasohasoha nem fogom hagyni, hogy ugyanebbe a helyzetbe kerüljek. Amikor gyerekként azt kívánod, hogy bárcsak elválnának már végre a szüleid, az azért durva szerintem. És eleinte még jó is volt ez, apám vállalkozó volt, jól keresett, nem volt itt gond, de azért tizenéves távlatokban a vállalkozása nem szárnyalt túlzottan, nem jött annyi megrendelés, világválság is volt mellette, amikor aztán főleg nem volt annyi pénz, mint jó lett volna, és akkor igenis szükség lett volna arra, hogy anyám dolgozzon. Csak hát ő addigra már vagy 10+ éve nem dolgozott, sehova nem vették fel, nem értett semmihez és annyira igazából nem is akart semmit csinálni, mert neki is kényelmes volt a háztartásbeli élet. De azt a hangnemet, amit apám megengedett anyámmal szemben... Más a kutyájával nem beszél így. És anyámnak, már 20 év kimaradt munkatapasztalattal, közel 50 évesen ugyan nem volt lehetősége vagy energiája lépni ebből a helyzetből. Amúgy is, hova ment volna. Szóval maradtak együtt, ebben a full diszfunkcionális házasságban, amíg apámat el nem vitte a szívroham (sokat, nagyon sokat stresszelt az anyagiak miatt). Azóta anyám meg az örökségét éli fel, mert bár még nem nyugdíjas-korú, már közel van hozzá, és amúgy sem akar dolgozni.

Szóval nem, ezt az életet én inkább nem szeretném. Na meg amúgy kutatások vannak arra, hogy azok a lányok sikeresebbek az életben, akiknek az anyja is dolgozott. Nekem két kicsi lányom van, természetesen dönthet bármelyikük úgy, hogy HTB lesz, de nem szeretném, hogy ez amiatt legyen, mert ezt a mintát látták és "hát ez természetes".

A férjem pontosan 1 millió forintot tesz le az asztalra, mint szoftverfejlesztő eznem egy szám fizetés. De soha eszünkbe sem jutott, hogy én mondjak fel, pedig tanár vagyok ló fitty fizetéssel.

De kell valami tevékenység ahhoz hogy hasznosnak érezze magát az ember. Ráadásul nem nagy összeg, ha azt nézem házat újítunk, autót vettünk kettőt is, fenntartani egy háztartást, gyerekek ruha, cipő, minőségi étel. Minőségi utazás évi 1 2 alkalommal. Vitaminok, orvosi kezelés stb... Szóval nem nem mondanék fel. Nem kell igáznom gyárban, nem kell 12 órás műszakot vállaljak, mégis van kerete a naljaimnak, jó érzés hogy a gyerekek, egy egész osztály várnak, együtt tanulunk, számítanak rám.

"10-es: de akkor már nem irigyled őket, amikor a pénzesbödön újabb/szebb/fiatalabb/izgalmasabb macát talál magának, őket meg otthagyja mint eb a Szaharát. :D"

Pont ez az, akiket én ismerek, azok nem olyanok, amiket elképzelne bárki a leírás alapján. 30-40 felettiek, nem sminkelnek, nem cicababák, átlagos az alkatuk, de van egy-két kövér is... ezt irigylem. Én is azt hittem mindig, hogy ez a tiptop fiatal cuniknak jár, de ezek a nők asszonyok. Rájuk nézel, és nem az jut eszedbe, hogy őket a külsejük miatt vette el valaki.

-Itt mindenki havi 1 millió ft fölött keres?

-Itt? Mindenki.