Szerintetek az mennyire normális, hogy van egy haverbarátnőd vagy barátnőd, akiről a facebookon kell megtudnom, hogy ma volt az esküvője?

Bakker. Én is jobban szeretek írni, mint telefonálni, sőt, utóbbit kifejezetten utálom. Chaten megbeszéljük az élő találkát, s akkor ott beszélgetünk.

De bakker, ez a “felnőtt nők vagyunk, nem 15 éves csitrik”, hát pedig amit itt lenyomsz, az elég gyerekes szint.

"Ráadásul az én férjem utálja, hogy azt hallja, pittyegek, mikor épp együtt vagyunk, ne a telefonomat bújjam. "

Ha telefonálsz, akkor is a telefonodat bújod. Ha pedig utálja a hangját a pittyegésnek akkor le lehet venni az alkalmazások hangerejét.

"Csetelni én meg nem szeretek"

Oké. Ezért kell köztes megoldás. Nekem tudják a barátaim, hogy előre kell jelezni ha telefonálni akarnak velem. Nincs ezzel semmi baj.

Hogy neked fura, az a te dolgod. De tartsd tiszteletben mindenki döntését.

Nem a telefontól félek, hanem NEM SZERETEK telefonálni. Ettől még ami kötelező azt megcsinálom.

"Nem tudunk mindig igazán figyelni egymásra, a lehető legzavaróbb időkben jöhetnek az üzenetek."

Pont ezt írta le valaki, hogy a telefonáláshoz az kell, hogy ugyanabban az időben érjetek rá. Chat közben szabadabb az ember. Nekem is szólnak a barátaim, mielőtt felhívnak, hogy ráérek-e beszélni.

“Nem szereti a férjed a pittyegést”

Bakker, akkor pittyegett utoljára a telefonom, mikor az első mobilomat vettem, olyan 1998 környékén. Te tényleg nem tudod, hogy kell beállítani, hogy ne pittyegjen?

“Remélem a munkahelyi telefont felveszed”

Akkor az ember ott van a munkahelyén, elvárás.

Az, hogy a szabadidejében mikor vesz fel, az ő dolga. Lehet, épp készül valahova, s egy egyperces üzenetre van ideje, telefonra nem. Ezek a telefonimádók az én tapasztalataim szerint ráadásul folyton órákig beszélnek rajta.üzenetre meg akkor válaszol az ember, amikor ráér.

A saját tapasztalatomat tudom elmondani.

Volt egy barátnőm, aki, mikor rossz passzban volt, heti többször felhívott és órákig mesélte a bajait. Mindig próbáltam neki tanácsot adni, ha kérte (meg azért mikor már két órája sírnak a telefonba, akkor néha akkor is adsz, ha nem kérik). Aztán, amikor egyenesbe jött az élete, akkor soha nem keresett.

Amikor a férjem eljegyzett, akkor próbáltam keresni újra, de sose ért rá beszélni velem, pedig arra gondoltam, hogy lehetne az egyik koszorúslányom. Végül nem is tudom, hogy meghívtam-e az esküvőmre, az biztos, hogy kb. utolsók között tudta meg, azokkal együtt, akik nem voltak meghívva. A covid miatt nem tartottuk meg a lagzit, hanem két tanúval házasodtunk.

Most gyerekem születik. Gondoltam, hogy elmesélem neki, ezt ne utolsóként tudja meg. De persze nem vette fel a telefont, majd visszahív. Gondoltam karácsony/újév egy jó időpont újra felvenni a kapcsolatot, akkor kicsit erőszakosabban kérdeztem, hogy mikor beszélünk. Jövő héten elvileg felhívott, gyakorlatilag nem keresett.

Azóta én sem keresem. Ezt csak azért mondtam el, mert nem annyira egyértelmű, hogy min tudnak megsértődni emberek. Én ezen pl. halálra sértődtem, mert kihasználva éreztem magam. Lehet, hogy a barátnőd meg máson sértődött meg, még az előtt, hogy te megsértődtél volna rá. (És nem kérek olyan kommenteket, hogy gyerekes vagyok, tudom :P)

"Általában azok csetelnek, akik félnek kommunikálni vagy nem tudják jól kifejezni magukat élőben."

Attól, hogy ezt leírtad, felsőbbrendűnek hiszed magad?

Nem tudom, milyen munkád van, hogy folyamat ráérsz dumcsizni meg talizni, de ez nem megy mindenkinek. Én a barátnőimmel (nem haverakárki) naponta chatelek. Naponta találkozgatni meg telefonálgatni megoldhatatlan lenne.