Normális hogy első kapcsolatnál nem gondolsz előre?

Mikor összejöttök, akkor persze nem ez van a fejedben. De ha 3-6 hónap után nem bízol abban, hogy ez (közös jövő) megtörténhet, vagy kéne ebben gondolkodni (beszélni róla, célokat egyeztetni, megpróbálni közösen tervezni) akkor én elgondolkodnék van-e értelme a kapcsolatnak.

Igaz, nem mindegy mikor történik ez meg.

Én most élem meg az első szerelmemet az első kapcsolatomat (neki is első) és mi tevezünk együtt elég komolyan. 20 évesen jöttünk össze, kb egy éve vagyunk együtt.

Mondjuk előtte tudtam, hogy egyszer ezt szeretném, de úgy voltam vele, hogy egyelőre nem férjet keresek, hanem párt, akár egy hibát, amiből majd tanulok.

De nem mindenki szeretne házasságot, gyereket, tehát az is rendben van, amit írtál.

Az első kapcsolatomban én is úgy voltam, mint a 2-es.

Aztán idővel akartam komolyabbat, tervezni a jövőt közösen, de a barátom folyton azzal jött, hogy ő még nem tudja, fiatal, élni akar, ne támadjam le ezekkel (3 év után, 23 évesen). Úgyhogy egy ideig reménykedtem, hogy alakul benne, meg biztos én siettetem, de aztán rájöttem, hogy ha nincs benne is erős vágy ezekre, akkor felejtős. Nagy nehezen szakítottam.

Most már emiatt pont hogy sokkal tudatosabban és óvatosabban állok a párkereséshez. Megvolt a komoly kapcsolat tele élményekkel, amiből tanultam, de most már olyat szeretnék, aminek van is jövője.

Meg talán ez korfüggő is. Tizenévesen az ember inkább a kalandot, varázslat szerelmet keresi, tapasztalatot gyűjt, felfedezi, mi is az a kapcsolat. Legalábbis én így voltam vele. Először a testi részre voltam nagyon kíváncsi, utána a lelki kapcsolódásra, de most már elköteleződés, közös jövőre való szándék nélkül nem érdekel kapcsolat huszonévesen.