A nők tudatosan, ésszel választanak párt maguknak?

Nem feltétlenül szintekről van szó, hanem például nekem exem folyamatosan arról ugatott, hogy milyen idióta vagyok, amiért otthagytam az állásom és visszamentem kutatni az egyetemre. Semmilyen szinten nem érintette anyagilag meg semmilyen szempontból, de neki pénzből volt az agya. És jött folyamatosan a hülyeségeivel, hogy a mittoménmilyen segédmunkás is keres ennyit, alapszakkal is ennyit keresnék, minek tanultam akkor még ennyi évig. Nem bírta agyilag felfogni, hogy AZÉRT MERT ÉRDEKEL.

Egyszerűen nem lehetett elmagyarázni neki, hogy "miért jó ez a sok teperés, szenvedés és ingyen munka a semmiért". Semmi nem nyűgözte le, semmiben nem tudott elmerülni, semmi iránt nem érzett szenvedélyt, ami nem fiziológiai szükséglet volt. Egyszerűen nem tudtam vele megértetni, hogy miért nem vagyok hülye attól, hogy 300 000-et keresve boldogabb vagyok, mint 600 000-et keresve egy multinál. Én voltam a család szégyene, a semmirekellő. Mindig ment a hiszti, hogy mennyi időt pazarlok a "hobbimra", bezzeg ő...

Na hát nekem nem hiányzik, hogy így leköpjék a munkám.