Mi "értelme" gyerekes nővel /férfival összejönni?

Szerintem az minimum elmebeteg, de inkább egy rosszindulatú, likvidálandó métely, aki azt mondja, hogy nem normális, ha valakinek ilyen meg olyan kor felett nincs gyereke, hát még ha nem is akar.

"Nem lehet elszökni a felnőtt élet elől"

Szóval a felnőtt élettel mindenképp jár a gyerekgyártás? Nem lehet "elszökni" előle? Nagyon könnyen el lehet, egyszerűen csak nem gyártasz kölyköt, ha nem akarsz.

Értelmes ember el tudja fogadni azt is, ha valaki szeretne gyereket/gyerekeket, és azt is, ha nem. Mind a kettő normális.

Jézusnak sem volt gyereke :D De reálisabban egy csomó legszebb életnek sem, mint József Attila.

De amúgy szerintem tökre tényleg az egy jó irány, hogy a gyerekesek is egymással és a gyerektelenek is.

Jó lenne, ha írna ide olyan 45 éves, vagy esetleg idősebb, aki még mindig nem akar és nem akart gyereket. Nő legyen, mert pasik képesek még 60 felé is felcsinálni másokat, az utolsó pillanatig úgy érzik, van idejük. A nők hamarabb kifogynak, és mikor már látják, hogy a végén vannak, hirtelen meggondolják magukat.

Aki 30 felett sem akar, az későnérő típus, akiknek lelki gondjai vannak, 45 évesen viszont majd meg fognak veszni, hogy legyen gyerekük(de talán már 39. évet taposva is:)

Egyébként az ember nem egysíkú, nem úgy van, hogy vagy gyerek, vagy karrier. Egyik másik meg még 5 dolog. Én pl imádok szépítkezni, lakberendezni, áramköröket szerelni, olvasni, matekozni, faragni, szappant önteni, akciós holmikat keresni, tetrisezni, legózni és logikai játékokat játszani, filmeket nézni, főzni nagyon, ja meg állatot gondozni, tanítani is, blogolni, listákat, adatbázisokat készíteni, illetve "tereprendezni", luxuserdős-kisházas búvóhelyeket építeni a hörcsögnek, amik dolgait én készítem, pl kis mohás házikót és hidacskát, meg a gyerek babaházát átalakítjuk csempézve, parkettázva, tapétázva saját készítésű csillárral. Emellett szeretek a gyerekemmel is lenni, nevelni, babusgatni, játszani vele, beszélgetni, meghallgatni a meséit, segíteni szociális helyzetekben. Az emberek nem egysíkúak, nincs vagy-vagy, mindenki olyan szülő, amilyen szeretne lenni, több dologban lelheti örömét, és a gyereknevelés rengeteg örömöt ad. Olyan, mintha nem próbálnád ki az úszást. Lehet, hogy nem fog tetszeni a tempózás, vagy a merülés, fárasztónak fogod találni a haladást a vízben, de még simán áztathatod magad lebegve a víz tetején, nekem pl az a kedvencem, súlytalanul háton fekve lebegni a víz színén. A gyerek is ilyen, lesz olyan része, amit élvezni fogsz, kakit takarítani pl senki sem szeret, de gyerekkacagást hallgatni szinte mindenki, és azt is szeretik látni, ha a gyerekük tud valamit, amit megtanítottak neki.

A gyerekvállalás a legtermészetesebb és legáltalánosabb dolog a világon, akkor is, ha találtok két marék embert, aki szerint normális nem vágyni ilyesmire akkor sem, ha "benne vagytok a korban". Nem oké, belső gond. Van, aki vízbe se akar menni soha életében, és bolondnak tart másokat, de attól még az nincs rendben, csak mert talált egy pár hasonlóan gondolkozót.

65

Már csak abból is látszik, hogy valami nem kerek nálad, hogy egy ilyen hosszú bejegyzést kerítettél ide, egy tök más témához a gyerekvállalás kihagyhatatlanságáról.

Én elfogadom, ha valaki gyermektelen akar lenni, de megérteni nem tudom. 30 éves férfi vagyok, van egy kisfiam. És elképzelni sem tudnám az életemet nélküle. Nyilván nagyon sok áldozatot követel az apaság, de sokkal több ad az embernek lelkileg. Amikor először foghatja a kezében, miután megszületett, amikor már elkezd mosolyogni, amikor felfedezi a világot, amikor alszik az ember mellkasán. Ezek olyan élmények, amit semmivel nem lehet pótolni.

De mondom, én el tudom fogadni, ha valaki nem akar gyereket, csak tényleg nem értem, miért nem akarja valaki ezeket a pillanatokat átélni.