Miért érzik magukat akkora főnyereménynek a "sikeres" nők?

Ez egy szemét kérdés lesz.

Vannak nők szép számmal (elsősorban a városi értelmiségiek körében), akik komoly figyelmet fordítottak a karrierjükre, sőt, általában a munka áll első helyen az életükben. Ebből kifolyólag anyagilag is jól állnak, van saját házuk, autójuk. Ez eddig rendben van, sőt, dicséretes. Viszont ahhoz, hogy ilyen sikereket érjenek el, gyakran le kell mondaniuk olyan dolgokról, amik hagyományosan a nőiességgel állnak összefüggésben. Bár ezek a nők általában adnak a külsejükre, gyakran sportolnak is, ami nőies, de a felszín alatt már egészen más a helyzet.

Túl határozottak, kérkednek az eredményeikkel, dominánsak, aranyosnak véletlenül sem nevezhetők, nem gondoskodók, gyakran nyersek, otrombák, nonszensz elképzelésük van a családról, gyakran nem is akarnak gyereket. Egyesek a főzés-mosás-takarítás témával is hadilábon állnak, főleg ha néha a párjuk után kéne takarítani. Összességében a személyiségükből fakadóan erős férfias vonásokat mutatnak, ami a kisugárzásukra is ráül.

Mivel azért mégis csak nők, általában olyan társat keresnek, aki legalább olyan sikeres, de inkább sikeresebb, mint ők. Ennek további következménye, hogy gyakorlatilag "versenytársai" lesznek a leendő párjuknak, a párjuk számára ez pedig nyilvánvalóan kellemetlen dolog.

Miért van az, hogy ezek a nők magukat mégis főnyereménynek tartva értetlenkednek és azt mondják, hogy nincs egy normális férfit sem a világon, mindig komoly gondjaik vannak a hosszú távú párkapcsolatokkal és végső soron megunva az egészet, egy macska társaságában öregszenek meg?