Tényleg egy kalap kakit érek, mert 27 év szexmentes élet után egyetlen egyszer megfogtam egy kihívóan viselkedő nő fenekét?

40.

Nem, nem nézhető el, ezt is le is írtam párszor már korábban, de az gondolom nem érvényes.

Én csak megvizsgáltam a másik fél hátterét is, bár én az a fajta vagyok aki a nácikat is embernek tekinti és az ő nézőpontjuk is ugyanúgy érdekel, mint a háborút megnyerő személyeké. És nem azért, mert náci lennék, hanem csak mert érdekel minden nézőpont, mi állhat a háttérben, mi történik amíg valaki eljut egy alapvetően rossz cselekedet végrehajtásáig? (Sorozatgyilkosokról is sokat olvastam egy időben, és sokuk egyáltalán nem olyan egydimenziós figura, mint ahogy sokan beállítják - de ettől még nem értek egyet a dolgaikkal és elítélem a tetteiket, csak simán érdekel a háttér és hogy hogyan lehetett volna megelőzni a dolgokat, hol a logika, hol a válasz a titkokra?

Velem amúgy történt ehhez hasonló és rosszul is esett. Többek közt ez is hozzájárult ahhoz, hogy teljesen széthulljak. Igaz ott kicsit "más" volt a történet szála.

De hiszem azt, hogy a dolgok mögé nézés az amivel közelebb juthatunk annak megismeréséhez és a probléma megoldásához is. Nem lehet véletlen, hogy ennyi ember van szétcsúszva teljesen, és nem csak az incelekre gondolok. Szenvedélybetegek, lelkileg megborultak, depressziósak - mindnek oka van. De mi az ok? Ezt szeretném sokszor megtudni.

Nem olvastam el a válaszokat, túl sok van.

Összegezném: Úgy viselkedett, mint egy útszéli, és veled kacérkodott. Bizonyítékok: Fel mert venni nő létére egy miniszoknyát, lehajolt biliárdozás közben és mindennek tetejébe még jókedve is volt! Hallatlan! Kezdem érteni, miért nem értél nőhöz az elmúlt 27 évben. A következő 27-ben se tedd, kérlek. Addig legalábbis semmiképpen, amíg úgy gondolod, hogy egy nő kizárólag mackónadrágban, vigyázzállásban, fapofával biliárdozhat. Esetleg sírdogálhat közben kicsit. Minden más felhívás keringőre🙄

Csak találgatok Edricus, de a te esetedben az lehet az ok, hogy gyerekként bántalmaztak. Te meg stockholm-szindrómás lettél, mert nem volt választásod. (Mivel nem tudtál menekülni/ellenállni, el kellett hitetned magaddal, hogy a bántalmazódnak igaza van, és te vagy a hibás. Szimpla túlélő stratégia.)

Ez viszont kihatott a viselkedésedre a köznapi életben, kvázi céltáblát csináltál magadból, és később sem próbáltál ellenállni, vagy ha igen, hát gyorsan vissza vonultál a határaid mögé. Ezt hívják tanult tehetetlenségnek, fejben már előre feladod, mert elhiszed, hogy úgysem lesz jobb/úgysem tehetsz semmit.

Ez viszont nem természetes állapot, ez vezet a depressziódhoz, és az esetleges öngyilkosságodhoz. (Attól úgy éreznéd, hogy végre nálad van a kontroll.)

A kérdés az, hogy mitől félsz jobban: Attól, hogy igazad van, vagy attól, hogy tévedsz?

#41:

Nem érted.

Ha egy férfi kéretlenül megfogdos, az támadás. A pofon érte az önvédelem. Nem fog senki elkezdeni lelkizni. Ahogy akkor se, másképp, mondjuk késsel támad rá. Arra is biztos oka van.

Mindennek van oka. A kérdező se érdeklődte meg előbb, hogy a nőt esetleg érte-e olyan inzultus a múltban, ami miatt érzékenyebben reagál. Nem is érdekli.

Sőt, az a baj, hogy most se érdekli. Egyedül az a baja, hogy következményei vannak a tettének.

44.

Megint félreérted én a kérdező tettére mondtam, hogy "Nem, nem nézhető el" és nem a pofonra. Alapból a szituáció sem kellene, hogy megtörténjen, de ha már megtörtént, akkor érdekelne az ami emögött áll. Csak úgy magától nem csinál ilyet senki, ahogy a sorozatgyilkosoknál is van valami ok, kell hogy legyen. Ha nincs, az számomra olyan... ijesztő.

43.

A bántalmazóm a mai napig azt hiszi, hogy igaza van. Egyszer megkíséreltem beszélni vele, de szerinte az a sok verés az mind "jogos" volt és "megérdemeltem" (pontosabban "-tük", a többi családtagommal együtt), így innentől nincs miről beszéljek vele.

A többiben igazad van valószínűleg, bár végre eljutottam orvoshoz ezzel, kíváncsi leszek mit lehet ebből kihozni. Bár tartom azt, hogy már túl késő :)

Mára nem vagyok céltábla, mert teljesen "sima" a viselkedésem, olyan értelemben, hogy lepattan minden támadás, vagy kapásból el is kerülök minden bajt, mert viszonylag jól tudok kombinálni. De jobban szeretek egyedül lenni, lehetőleg két zárt ajtó mögött és elfelejtve azt, hogy létezik külvilág.

sokszor meg, de ma pl. nem, ma szarul is vagyok. És az a legrosszabb, ha lenne "gyógyszerem" itthon, bevenném, hogy oldjam a problémát. Csak megfogadtam, hogy nem akarok ezen az úton egy lépést sem tenni.

Mindig van ok. "Áldozatok áldozatai vagyunk!" ,csakhogy ezzel nem vagyunk előbbre. Én pont leszarom, hogy a kérdezőt elhanyagolták-e érzelmileg. Felnőtt ember, felelősséggel tartozik a tetteiért, akkor is, ha ezt nem akarja vállalni. Ezzel csak annyit ér el, hogy mások vonják majd felelősségre.

"A bántalmazóm a mai napig azt hiszi, hogy igaza van. "

Lényegtelen, rohadjon meg ott, ahol van, nem lehet valakit akarata ellenére megváltoztatni. Az a fontos, amit TE hiszel.

"tartom azt, hogy már túl késő"

Tanult tehetetlenség, plusz az előző mondatom. Az orvos nem isten, ha nem akarsz változni, ő nem tud segíteni.

Nem válaszoltál a kérdésemre. Attól tartasz, hogy az abuzív féregnek igaza volt veled kapcsolatban és tényleg megérdemelted a dolgot? Vagy attól, hogy tévedett, te meg elpocsékoltad az életed javát egy tévhit miatt?

Ezért flegma és bunkó sok nő, mert vannak idióták, akik a jókedvet és baratsagossagot felhívásnak veszik, és jogot formálnak a taperolasra.

Örülj, hogy nem tökön rúgott.

Szóval már nevetgélnu se szabad és jól érezni magadat, mert az felhívás” arra, hogy letapizzanak? Jó tudni.

Tényleg egy kalap kakit érsz, igazuk van.