Csak én látom úgy, hogy ebben a kategóriában egy kalap alá veszik?

Nem ahhoz társul negatív jelentés, ha az ember szeretne minőségi időt tölteni a párjával, mert az nagyon is alap egy kapcsolatban, hanem ahhoz, amikor a párja nélkül egy lépést nem tud tenni és az összes szabadidejét a párjával kell töltenie, teljesen elhanyagolva saját magát és a többi emberi kapcsolatát és teljesen kisajátítva a másik embert, anélkül, hogy tekintettel lenne arra, hogy esetleg igényelné az egyedül/barátaival töltött időt IS. Egyáltalán nem egészséges dolog szerintem, ha valaki ennyire függ a másiktól és ha nincs mellette a másik, akkor egyből el van veszve. Egy egészséges kapcsolat számomra két független, autonóm, önmagában is egész emberről szól, akik szövetséget kötnek egymással, szeretik és tisztelik egymást, de megbíznak egymásban, viszont nem telepednek rá egymásra.

Ettől függetlenül a 100% tapadás is normális, akkor, ha a párkapcsolatban szereplő MINDKÉT félnek ugyanezek az igényei ezen a téren. Ismerek olyan párt, akik 12 éve egy fél napot nem töltöttek külön és leépítettek mindenki mást maguk körül, ők így boldogok, szóval minden rendben. Én viszont sokkal inkább lennék életem végig egyedül, mint hogy ilyen szimbiózisban kelljen élnem. Kinek mi.