Honnan tudjuk, hogy Isten a jó? Honnan tudjuk, hogy nem épp ellenkezőleg? Ez senkinek nem fordult meg a fejében?

Az ószövetséget olvasva Jahve nem pont igazságos, és szerető, megbocsátó úrnak tűnik. A keménykezű az stimmel. Ha a bűnt hetedíziglen torolja meg a fiakon, az nem igazságosság, ha pedig megöli az ellenszegülőket, az nem megbocsátás. Ez mind keménykezűség, egy hadúrhoz illő, aki egy sereget rá akar szorítani a teljes engedelmességre. Amikor büntetett, és megfélemlített, akkor a zsidók szigorúan követték a rendeléseit. Amikor egy darabig nem látták a "csodáit", akkor már nem félték, és olyankor mentek tévútra. Akkor pedig újabb megfélemlítés, vagy megtorlás következett, majd egy próféta által kihirdette az akaratát.

Ha Jézust az isten egyik aspektusának földi megtestesüléseként tekintjük, akkor arra, amit ő tett, arra mondható, hogy szigorú, de igazságos. Megdorgálja, és okítja a bűnösöket, de nem pusztít. Az igazságtétellel vár addig, amíg az ember az ítélőszék elé nem kerül. Mert addig változhat. Jahve ritkán adott esélyt arra, hogy a bűnös megmásítsa az útját. Ha adott is, nem mindnek, egy részüket példastatuálásra használta, és elpusztította. A Jézus által tanított szentlélek, mint harmadik aspektus jóval elvontabb, mint az atya, és fiú, mert az a kegyelem megtestesülése(nem mint megbocsátás értve), míg az atya az alkotót testesíti meg, aki meghozta a törvényt(nem feltétlen a tízparancsolatra értendő). Noha nem hiszek az újszövetségi istenben sem, de nekem úgy tűnik, az, amit Jézus tanít sokkal közelebb áll egy igazságos, és mindenható isten képéhez, mint amit az ószövetségből kiolvashat az ember. Az újszövetségi atya sokkal kevesebb emberi jellemvonással bír, mint Jahve. Számomra ez elég erős kontraszt.

Mózes egy nagyon tanult, és intelligens ember kellet hogy legyen, nagyjából olyan léptékben, mint később Dániel. Ugyanúgy jártas volt idegen kultúrákban. Ezt nem lehet tőle elvitatni. Az sem vita tárgya, hogy Ábrahám isteneként mutatkozott be Jahve. Ebből legalább s az kiderül, már akkor ő volt a központi figura. De az exodus már a történelmi időben történik, nem a mitikus időben, ami az 1. könyvre jellemző. Még ő is a mitikus időkben jellemző magas életkort ért meg, bár már nem olyan kiugrót, mint mondjuk Matuzsálem. Ezért lenne jó egyéb forrás is erről az időszakról. Istenábrázolások hiányában nem igazán követhető a vallás útja, amíg írásba nem foglalták, de az meg jóval később történt.

Amikor van idő a megbánásra, és nem helyben sújt le valakire a megtorlás, akkor valóban a megbánásért jár a bűnbocsánat. A keresztények esetén a bűn tényleges ítélete a halált követően történik. Addig volt ideje az embernek átgondolni a korábbi tetteit, és megbánni őket. Sőt, még megváltozni is volt idejük, akár bűnösből igaz hívővé is válhattak. Az ószövetségben erre elég ritkán van idejük, ha az isten, vagy valamelyik angyala személyesen bünteti őket.

Megeshet, hogy a zsidók, és az istenük szemében sok esetben a kánaánita kultúra bűnös volt, de ez az ő álláspontjuk, a kánaánitáknak az volt a kultúrája, vallása, számukra az volt a jó, helyes(többnyire persze). Emellett például Ashera kultuszában nem hiszem hogy tényleges főbenjáró bűnöket követtek volna el. Moloch más kérdés. Az ő kultusza, illetve a neki való áldozás kollektíve elítélhető. De jogtalannak tűnik, ha egy jövevény nép, a saját istenére hivatkozva szó szerint népirtásba kezd. Mert ezt az utasítást kapja Józsué. Még a barmaikat is le kellett ölniük, nem csak minden embert.

Az exodus már történelmi időben játszódik, nem a mitikus időben. Nem hallottam róla még, hogy az egyiptomiaknak volt róla feljegyzése, de nem igazán lep meg, ha van. Elég metodikusan jegyezték a történelmüket.

Ez is egy különbség az ó, és újszövetség istene között. Az újszövetség istene nem büntetett azonnal, még Jézus halála előtt sem, pedig sokan Jézus életét követelték, pedig még nem jött el az ideje. Megölték keresztelő Jánost, pedig ő is igazi próféta volt, csak mert elismerte Jézust messiásként. Igaz prófétát ölni Jahve szemében mindig is főbenjáró bűn volt, nem is mertek rájuk kezet emelni.

Kemós kultuszát nem igazán ismerem, ehhez nem tudok hozzászólni. Bár háború idején az emberáldozat logikus. A vért az élet, a lélek hordozójának tekintették. Az ember vére volt a legértékesebb, és ők emberéleteket készültek elvenni, embervért adtak érte, hogy ezt az istenük biztosítsa. Nem mondom, hogy helyeslendő rítus, csak azt, hogy mágikus, rituális szempontból logikus.

Moloch rítusa volt az, hogy hatalmas, bikafejű, emberkezű mellszobrot készítettek bronzból, ami üreges volt belül, alatta nagy kemence, és ennek a felforrósított kezébe rakták az élő gyerekeket, miközben hangszerekkel nyomták el a sikolyokat. Astarte kultuszában nem nagyon tudok ilyenről, hiszen ő termékenységistennő is volt. Kontraproduktív gyerekeket feláldozni, ha gyermekáldást akasz kérni. Baál esetén sem hallottam még gyermekáldozatról. Ott ha jól rémlik, a papok valamiféle önkínzással adóztak az istennek, ha csodát kértek tőle. Lehet másik istennel mosom össze.

Hogy mely városokat kellett teljesen kiirtani, azt nem tudom, valószínűleg mindet, amire képesek voltak. Elég régről emlékszem egy adatra, nem tudom, hogy a vivliában olvastam e(nem hiszem), vagy egy másik forrásban, ami ezt a háborút taglalta, de 32 települést teljesen kipusztítottak, és a legtöbbet le is rombolták. Amikor már gyerekeket ölnek(még ha elvileg isten parancsára is), az már messze van bármiféle kegyelemtől.

Egyes leírások szerint voltak olyan druidák is(nem tudom, hogy a kontinensen, vagy a szigeteken), akik embereket áldoztak fel. Ők azért nem random, meg nem fontos személyeket, hanem például elítélt bűnösöket, és hadifoglyokat égettek el. Ők kosárszerűen font alkalmatosságokban áldozták őket fel. Mondjuk sem ez, sem a kánaáni szokások nem érnek fel az azték, és úgy általában a városlakó dél-amerikaiak szertartásaival. Az emberélet értékét nagyon sok helyen tartották a legmagasabbnak az áldozatok között. Máshol az áldozat szakralitásán van a hangsúly, amihez átmenet az úrvacsora motívuma. Nekem az állatáldozat ugyanúgy helytelennek tűnik, mint az emberáldozat, de én ma élek, és vallásos sem vagyok, mondhatni nem vagyok kompetens a témában.

A templomi prostitúció lényegében termékenységmotívum, és a szertartási célja elég egyértelmű. Az izraeliták ezt a szokást elítélték, de ettől még vallási, rituális szempontból nem céltalan, vagy logikátlan. Nem csinálnám, nem értek vele egyet, és nem is követnék ilyen vallást, de a logikáját értem, és a maga korában, a bronzkorban, kora vaskorban nem is tartanám elítélendőnek. Ez egy nekünk idegen kultúrelem, és történetesen a zsidók istene szerint paráznaság, ezért kiirtandó. Jahve sosem tűrt más vallást a magáén kívül.

Nem hiszem, hogy számít, hogy egy kisebb csoportnak megkímélték az életét, miután városokat tettek lakatlanná. A csecsemők ártatlanok, a kisgyerekek is, őket is elpusztították, hogy ne maradjon nyomuk. Még rabszolgának sem tarthatták meg őket. Nem csak bűnösöket öltek, ártatlanokat is, méghozzá bőséggel, ezért szerintem hogy valakit megkíméltek, mert így állt érdekükben, az nem számít sokat.

Csak annyiban szeretnék hozzászólni a beszélgetésetekhez, hogy egyetértek Grimfoxal abban, hogy az élő áldozat mindenképp negatív.

Nagyon sokszor kérnek ilyesmit felsőbb negatív lények, akik felé ez az elköteleződés jele, a behódolás, az uraloma és hatalma elismerése.

Ez minden esetben csak a negatív oldalon fordul elő.

A legnagyobb hatalmi helyzet, amikor valakinek elvehetik az életét.

Ez kicsit a Teremtő szembeköpése, aki az életét létrehozta, fenntartja, és minden lény a része, akiken keresztül folyamatos a megtapasztalása.

Jézus teljesen pozitív irányt képviselt.