Honnan tudjuk, hogy Isten a jó? Honnan tudjuk, hogy nem épp ellenkezőleg? Ez senkinek nem fordult meg a fejében?
Miért nem lehetséges, hogy a valódi igazi, jó isten(ek) nem épp a Sátán, Samael, valamint Lucifer?
Honnan tudjuk, hogy nem ő(k) az igaz(ak)?
Miért utasítjuk el ezeket a gondolatokat?
A Sátán lehetséges, hogy valójában Enki/Ea, Pán, Odin, Agni stb. (hívhatjuk Márának is), és valójában lehet, hogy Ő az az igaz, jó istenség, akit az ábrahámi vallások is keresnek. Honnan tudjuk, hogy nem hazudott valamilyen gonosz entitás (hasonló, mint ahogy elképzelik a bukott angyalokat, a halál angyalát, a Sátánt az ábrahámi vallások, valamint a zoroasztrianizmus Angra Mainjut), aki azt mondta magára, hogy ő "az igaz, szerető Isten", a valóbban igaz, jóságos Istent pedig bemocskolta, negatívnak állította be? Ha rossz lény valójában az, aki magát Istennek állítja, miért ne hazudhatna? Vagy mi van, ha nem is létezik igazából az az Isten, akit sokan annak hisznek, hanem el akarták terelni a figyelmet a valódi Istenről?
Lehet, hogy valójában az a jó Isten, akit a meghatározó vallások az elmúlt évezredekben félreértésből bemocskoltak. Persze az is lehet, hogy nem egyedül van, hanem több "bukott angyal" is valójában jóságos istenség, akit elferdítettek.
Lucifer hozza a Fényt, Jézus pedig a világok világossága. Lehet, hogy volt egy nem kevés ferdítés a történetekben. Mi van, ha a most befolyásos vallások "alapítói", valójában teljesen mások voltak, mint akiknek leírták őket, és a valódi Istent követték?
Szóval, ha így van, akkor igazából nem megyünk semmivel sem túl sokra: az életünket örömök, vágyak és élvezetek nélkül kellene élnünk (a mindenféle önmegtartóztatások miatt), pluszba még nem is a helyes úton járunk.
Másban is felvetődtek már ilyen gondolatok? Miért vetjük el ezeket? Honnan tudjuk, hogy nem az az igazság, amit leírtam?
válasza:Ábrahám történetét én csak a bibliai formában ismerem, más forrásból nem. Így ehhez nem sokat tudnák hozzászólni. Maximum annyit, hogy Ábrahám leszármazottai ez esetben mind ismerték Ábrahám istenét, és mivel a kánaániták is tőle származnak(pl filiszteusok), ezért náluk is szerepelnie kell valamilyen formában.
Amennyire én tudom, és a biblia alapján(a témában kevés más forást ismerek) a környező népek, és a régi zsidó hitvilág rangjait, címeit fokozatosan beépítették Yahweh kultuszába. Például a szövetség után kezdték el Baál-ként, azaz Úr-ként emlegetni, és az El név is később lett a jelzője, vagy megnevezése. Ezek eredetileg az azonos nevű istenek megnevezései voltak. Az igaz, hogy a zsidó mitológiában mindent ő ural, a kérdés az, hogy mikortól? Jákób idején még nincs szó vallási meredetű összetűzésekről Kánaán földjén, pedig ott ugyanazok közt a népek közt éltek, amik ellen kivonultak Egyiptom után. Egyértelműen testvérnépek, csak a vallásuk tért el. Addigra már bizonyosan. Nekem nagyon úgy tűnik a szövegkörnyezetből, hogy a zsidók több istent tiszteltek eredetileg, még ha Ábrahám óta Yahweh kiemelt szerepű volt is, mint ahogy mondod, nemzeti istenként. Akárcsak Peór városánál Baál Peór. Az exodus után köt kizárólagos szövetséget Yahweh Mózessel, és rajta keresztül Izráel 12 törzsével. De még itt is ismerik, és tisztelik Baált, erre utal, hogy aranyborjút öntöttek maguknak, mert Mózes késlekedett a hegyről.
Az elohimet megeshet, hogy csak a saját istenükre használták, de a teremtés könyve ősibb, mint a zsidó vallás, amikor keletkezett, és amiből beemeltél a saját szövegeikbe, az több istenre utalt, nem egyre. A magyar fordításban ebből nagyjából annyi maradt meg, hogy az isten gyakran beszél többes számban magáról. Az ember teremtésénél, és kiűzésénél a leginkább szembeötlő.
Yahweh amennyire tudom nagyon férfias jellegű isten. A szerepe is erősen marsi, jupiteri vonásokat mutat, mint háború, és vihar. Az angyalai is mindig férfiként vannak leírva, amikor a földre szállnak. Az emberek asszonyait is ezért kívánják meg.
Amit írsz, hogy Asherát Yahweh feleségének nevezik ki, szintén arra utal, hogy Yahweh hímnemű. Meg hogy ő az Atya. Ez egy szinkretizáló kísérletnek tűnik, béketeremtő céllal, de valószínűleg halva született ötletnek nézték már akkor is.
Lilith történetét csak szóban hallottam, a zsidó apokrifeket nem olvastam még, amikben szerepel, de nagyjából ugyanazt hallottam, amit leírtál, hogy ő egyenrangúként született Ádámmal, de Ádám másként gondolta. Azt még nem hallottam, hogy démonná vált volna, csak azt, hogy összeboronálták démonokkal, akikkel az édenből való kizavarása után fajtalankodott. De ekkoriban még elvileg nem nagyon voltak démonok, ezért nekem ez sántít. Ahogy az is, hogy gonosz lenne. Ő nem evett a tudás fájáról, csak Éva.
#22.
Kizárólag a Biblia, a Talmud, a zsidó hagyomány és történetírás alapján írtam, amit írtam fent. A filiszteusok nem is szemiták, pláne nem kánaániták. Nyelvük is feltehetőleg indoeurópai volt. Krétáról érkeztek, kultúrájuk feltehetőleg a mínosziakéhoz, görögökéhez volt hasonló, föníciai hatásokkal.
Másrészt bibliai értelemben ezen népek kánaániták:
Amoriták (amurruk, emóriak, emoreusok)
Girgásiak (girgazeusok, girgasiták). Nevük csak néhány listában és föníciai feliratokon szerepel.
Hettiták
Hivveusok (hivviek, hivviták). Palesztína közepén éltek Gibeon és Szikem környékén, továbbá a Hermon-hegy lábánál
Jebúsziak (jebusiak, jebuzeusok, jebusziták). Jeruzsálem városának és környékének őslakói. Ezékiel könyve szerint a hettitáktól és az emoreusoktól származtak.
Kadmóniak. Róluk csak Mózes első könyvében történik említés nevük egyszerűen csak a Kelet embereit jelentheti
Kenizziek (kenizeusok). Edomita nemzetség, amely később Júda törzséhez csatlakozott.
Kéniek. Az izraelitákkal rokon midiánita törzs.
Perizziek (perizeusok, periziták). Más népekkel együtt a Közép-Palesztinai hegyvidék lakosait nevezték így.
Refáiak (refeusok). Egy óriás termetű emoreus törzs neve, amely a Jordántól és a Kineret-tótól keletre elterülő Básán őslakossága lehetett.
A többségük nem volt rokon a zsidókkal, illetve amelyek rokonságban álltak az izraelitákkal, azok sem ismerték Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istenét, mivel többen elhagyták, illetve volt köztük olyan nép is, ami csak Ábrahámmal volt rokonságban, Ábrahám második feleségének ágáról, és az eredetileg is ott élő kánaánitákkal keveredtek.
Ha eredeti nyelven olvasod a Bibliát, pontosabban Tanakhot, akkor nyilvánvaló, hogy az Él régebbi. Baál névvel nem igazán illették a zsidó Istent, mivel a Biblia is folyamatosan e két istenség szembenállásáról ír.
Bár keresztény forrás, de az Ószövetség alapvetően megegyezik a Héber Bibliával:
Ábrahámnak mutatkozott be El-Shaddaiként Isten. Később Mózesnál is találkozhatunk a történettel.
"Még ezt is mondta Elohim Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz! JHVH a ti atyátok Elohimja, Ábrahám Elohimja, Izsák Elohimja, Jákob Elohimja küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökké."
Jákob idejében a zsidóság még viszonylag kis nemzetség volt. Ábrahám (Ávrám) és Sára fia volt Izsák, az ő fia volt Jákob, akinek volt 12 fia, akik a 12 törzs felmenői. Nagyjából Ábrahám és Sára, valamint Jákob fiaival, feleségeivel és családjával ki is merült a zsidóság. Az edomiták (Észau leszármazottai) istene hasonló volt, mint a zsidó El-Shaddai, azonban ők nem voltak ekkor még szigorúan monoteisták, inkább a későbbi judaizmushoz hasonló monolátria volt.
A zsidók azért lettek a választott nép, mert ők voltak egyedül monoteisták ebben az időben.
Az aranyborjúnál a Biblia sehol nem említi, hogy Baált imádták volna, eleve Baál jelképe a juh, illetve a bika volt, a borjú pedig Egyiptomban is egy tisztelt állat volt.
A teremtés története megjelenik a mezopotámiai mitológiában is, éppen azért, amiért már említettem: a zsidó vallás gyökerei a mezopotámiaiban vannak, és a két történet nem teljesen azonos, bár tény, hogy ugyanarról a történetről van szó. A többesszám királyi többest jelent az Ószövetségben a legtöbb rabbi szerint. Az ókorban az isteneket királynak tartották, a királyi többes pedig általános volt ilyen esetekben. "Mi XY királya stb. stb.".
A zsidó istenfogalommal teljesen ellentétes, szinte eretnek gondolat Isten férfinak/nőnek való beállítása.
Mind a két nem legjobb jegyeit hordozza. Cváot, Isten egyik héber neve női végződéssel van ellátva, mindamellett, hogy ha a teragrammatont fordítva olvasod: Huhi, Heshe, akkor akkor a héberben kettősséget jelez. Az angyaloknak szintén nincs, illetve nem is lehet neme, hisz nincs testük. Viszont rendszeresen férfi testet öltöttek, amikor fizikailag is megnyilvánultak, a kor szellemisége miatt. A kereszténység szerinti Messiás is pusztán ezért volt férfi. Prófétákból ugyanakkor voltak női próféták (lásd: Hulda). Az ókori társadalmakban a nőket semmibe vették. A politeista kultúrák is hímsovének voltak istennők is. A monolátriák, illetve monoteizmusok pedig, hogy ismerhetnék el ilyen szellemiségben az egyetlen istenségüket/egyetlen imádott istenségüket nőnek, vagy bármi másnak? Aton is androgün volt, mivel nem is volt földi élőlényszerű teste, nem is lehetett volna semmilyen neme, mégis a hozzá szóló himnuszokban rendszerint férfi nyelvtani alakokat használnak, és mindig királyként, "úrként" hivatkoznak rá, soha nem bármi másként. A kereszténység és az iszlám Istene is nemsemleges, mégis a késői ókor-középkor-újkor-korai modernkor férfiakat dicsőítő kultúrája miatt rendszerint szakállas öregemberként ábrázolják, a Szentháromság képein pedig rendszerint egy idős férfi (Atya), fiatal férfi (Fiú) és egy galamb (Szentlélek) látható. Pedig egyébként a kereszténységben a Szentlélek alapvetően nőies, anyai, feminin személy. Maga a Szentháromság egy Isten kompozíció is a családra utal. Egy család, mégis van benne atya, anya és gyermek. Ezenkívül bármelyik teremtésmítosz is legyen az igaz, ha Isten saját képmására teremtette az ember férfinak és nőnek (akkor is, ha először egy nem volt, és akkor is, ha két személybe teremtette a két nemet), akkor Isten is tulajdonképpen férfi és nő (vagyis nem bináris).
Bukott angyalok léteztek, ha nem is úgy, ahogy a kereszténységben. Egyébként főleg rabbinikus irodalomban találkozhatunk Lilithtel.
A Bibliában is van rá utalás:
"És találkozik vadmacska a vadebbel, és a kisértet társára talál, csak ott nyugszik meg az éji boszorkány (liyliyth) és [ott] lel nyughelyet magának." Ézsaiás 34:14
A hagyományos Midrás szerint Isten Ádámot és Lilihet ugyanazon anyagból formázta meg, azonban az első Ádámmal töltött estélye előtt Isten magához hívta Lilithet, és kérte, hogy legyen Ádám alárendeltje nemi téren. Ezt nem fogadta el, mert az anyag, amiből formázták Samael nyálával volt szennyezve, azon túl, hogy Ádámmal ugyanúgy lett formázva. Lilith összeveszett Ádámmal, amikor Ádám közeledni akart felé, és az Édent elhagyva a sivatagba ment. Ott mindenféle keveréklénnyel hált, és rengeteg gyermeket, szörnyet nemzett velük. Ádám nagyon magányos volt, és kérte Istent, hogy Lilith térjen vissza, de nem tért. Ekkor Isten megteremtette Ádám oldalbordájából Évát, aki szerette, tisztelte Ádámot, azonban Ádámban örökké maradt egy űr afelé az erőteljes, nőies személyiség felé, aki Lilith volt.
Mivel Lilith nem evett a tudás fájának gyümölcséből, halhatatlan maradt, és a mai napig él. Néhány zsidó monda szerint ő volt az utolsó angyal a tíz szentségtelen, rossz sefirot közül, akitől mindenki félt, mivel a mítosz úgy tartja, hogy gyermekeit megölték, mert azáltal, hogy megszökött az Édenből, ellenszegült Isten akaratának, Lilit ezért bosszútól, feldúltságtól, szomorúságtól, irigységtől, magánytól és elkeseredettségétől vezérelve az emberek gyermekeit is megölte. Hogy ettől megóvják magukat, az emberek pentagrammákat akasztottak a bölcsőre, amin az Éden 4 folyója, valamint Sanvai, Sansanvi és Semangloph angyalok nevei voltak ráírva, azok az angyalok, akik Isten megbízásából Lilitre vadásztak és gyermekeit megölték. Van olyan zsidó hagyomány is a Zohár alapján, miszerint Illés próféta is találkozott Lilithtel és démonaival, akitől megkérdezte: "Tisztátalan, hova mész?". Lilith az Úr prófétája előtt nem mert igaztalant mondani, és megmondta, hogy egy anyát akar megölni, gyermekét pedig elvinni, hogy igya a vérét és egye a húsát. Illés átkot szórt rá: "Átok sújtson titeket az Úr nevében. Csendben legyél, mint egy kő!". Azonban Lilith alkut tudott kötni Illéssel, miszerint elhagyja gonosz útját, ha Illés leveszi az átkot róla. Illés közzé téteti, hogy minden terhes nő és édesanya csináljon ilyen kis szimbólumokat, mivel Lilith megígérte, hogy: "Ahol látom ezeket a neveket, azonnal elmenekülök. Sem a gyereket, sem az anyát soha nem fogom megsebezni".
válasza:A filiszteusoknak jobban utánanéztem, igazad van. Úgy emlékeztem, Ézsau származékai, de azok az edomiták.
A ba'al szót jobbára mint jelzőt használják, eredetileg pusztán azért, mert ez a szó jelenti a nyelvükben az úr fogalmat. Viszont a viharisteni szerepe Yahweénak nagy eséllyel a nagybetűs Ba'al-al való összemosásból fakad, mert neki ez volt a szférája. Yahweh eredetileg közelebb áll a hadisteni titulushoz.
A gond a monoteizmussal az, hogy nem ismerek történelmi forrást, ami alátámasztaná, hogy már akkor monoteisták voltak, és a bibliában sem írja le nyíltan, hogy kizárólag Yahwét imádták volna. Viszont a környező sémi népek kultúrájáról van valamennyi adat, illetve biztos van bőven, csak én ismerem őket kevéssé. A zsidó kultúrán még a templom korszakban is erősen érződött a sémi behatás, pedig addigra már a többi sémi népet kiszorították, és elvuleg túlestek egy nagymosáson is Egyiptomban. Én ezért gondolnám, hogy hasonló kultúrával rendelkeztek, mint a többi sémi nép, maximum eltérő alakot állítottak a központba. Aztán később megkapták a tiltást minden más isten imádatára.
Ha a teremtéstörténetet mostani értelmezés szerint nézzük, akkor valóban binárisnak gondolnánk, de ha a teremtéstörténet egy politeista környezetben született, és úgy lett beemelve egy monoteista szövegbe, akkor eredetileg arra utalt, hogy férfi, és női istenek képmására alkották az embert.
Amit Lilith-ről írsz, érdekes. A rabbinikus hagyományt szinte egyáltalán nem ismerem. És a zsidó apokrifeket is csak kevéssé. De ha a Zohár is foglalkozik vele, akkor eredetileg, valamint a misztikus irányzatokban elég nagy szerepe lehetett/van. A kabbala nem arról híres, hogy lényegtelen alakokkal, és dolgokkal foglalkozna.
Egyébként magyarul nyugodtan írhatod a tetragrammatont JHVH-nak, kiejtés szerint pedig Jahvénak.
Angolul YHWH, meg Yahweh.
Héberül négy betű: jod heh vav heh
Ez a latin betűs magyar nyelvben JHVH. A héberben mivel nem írnak általában magánhangzókat, két kivételt leszámítva, ezért nincsenek beékelve közé a kiejtés szerinti betűk. Viszont a Tanakhot pontosan érteni kell, ezért ott általában punktálva is van, bár sokszor "Adonáj"-ként. Kiejtve is helyes az írása: Jahve.
*estéje
Átírta a 23. hozzászólásomban.
válasza:#24.
Ábrahám és családja a kezdetekkor csak JHVH-t imádta a Biblia és a Talmud szerint.
A zsidóság eredetileg monolatrikus volt, vagyis: "Lehet, hogy létezik a többi isten is, de JHVH a legmagasabb, csak őt imádjuk és tiszteljük, a többi az ő ellenfele/démoni, negatív lény". Azt is tudhatjuk, hogy Dávid király nagyanyja, Rúth egy moábita asszony volt, aki Izráelbe térvén megtagadta előző isteneit, és JHVH követője lett, őt ismerte el igaz Istennek, prozalita lett.
Kapcsolódó, nem azonos, de hasonló fogalom: [link]
A Biblia ír arról, hogy a zsidók átvették a környező népek isteneit, áldoztak nekik, bálványaikat bevitték a szentek szentélyébe, viszont ez hitehagyás volt, és nem ez volt az eredeti zsidó vallás. Erről akkor is meggyőződhetünk, ha megnézzük Salamon király történetét. Salamon királynak rengeteg felesége volt, és még annál is több szerelme, akikkel nem volt házas (pl. Sába királynője, mondjuk ő nem a legjobb példa, mert ha jól emlékszem ő a pogányságról zsidó hitre tért), köztük rengeteg föníciai, moábita, mezopotámiai, arab, kánaánita, arámi, meg egy csomó másmilyen nemzetiségű felesége volt, akik hozták magukkal a saját isteneiket, és az ő hatásukra engedélyezte ezeket a kultuszokat, engedélyezte a templomok felállítását, de ő még nem vált ezeknek a követőivé. Viszont az utódai a Biblia szerint mindenben ugyanúgy cselekedtek, mint a zsidók előtt ott élő kánaánita népek bizonyos kultuszai: Salamon templomába bálványokat vittek, férfi és női templomi prostituáltak voltak a templom mellett, buja fák alatt tartottak rítusokat, szent oszlopokat állítottak, voltak olyanok, akik még a saját gyermekeiket is Molochnak áldozták. Aztán néha a helyzet visszaállt a régi kerékvágásba, majd újra megjelentek az idegen eredetű kultuszok. A legvadabb talán Akháb király alatt volt a helyzet, aki a föníciai felesége (Jézabel királyné, neki volt Didó a nagynénje a mítoszok szerint) miatt templomot, bálványt és oltárt állított Baálnak és más föníciai isteneknek, majd nem csak elfogadott, hanem állami kultusz is lett belőle. Illés ezen háborodott fel annyira, és ezért volt az az ominózus eset a Kármel-hegyen is, illetve emiatt volt a zsidó történetírás, illetve a Biblia szerint a rettenetesen nagy szárasság. Új ház került Izráel élére, Jézabel testét pedig nem temették el, hanem hagyták, hogy széttépjék a kutyák, ha hihetünk az írásoknak. Az elméleteddel csak annyi a gond, hogy Salamon, meg az összes többi király Mózes után volt, szóval már náluk volt a tízparancsolat is, a frigyládával, ami a jeruzsálemi templomban volt. Mózes előtt voltak, akik asszimilálódtak félig-meddig az egyiptomiak közé, mások pedig tartották azt a hitet, ami Ábrahámé, Izsáké, valamint Jákobé volt. A Biblia sehol nem ír arról, hogy ők imádtak, vagy akár csak tiszteltek volna más isteneket is. Sőt, épp az ellenkezőjéről ír, mind a Talmud, mind a Biblia, mind más ebben a kérdésben eléggé meghatározó írás. A zsidók eleve azért a választott nép, mert egy istent imádtak, tiszteltek. Ezt beleverték a fejünkbe általánosban hittanon. Ávrám története is erről árulkodik, a bálványokkal, meg édesapjával, Terahhal. Meg hát nyilván voltak szinkretisták is, akik imádtak egyiptomi isteneket is, meg a zsidó istent is imádták. Amúgy az egyiptomi-zsidó szinkretizmusnak a Római Birodalom korszakáig volt nyoma, mivel előkerültek olyan démonűző imaszövegek, ahol egy egyiptomi istent kértek arra, hogy űzze ki a démont az illetőből, majd a zsidó Istent kérték, hogy biztosítsa, hogy ne is kerüljön vissza az illetőbe. Egyébként történelmileg is igazolt, hogy bár volt kánaánita hatás is a zsidóságra, kultúrájuk a mezopotámiaiakhoz áll nagyon közel.
A vallásokat alapítok nem voltak butusok, hogy Ctrl+c, Ctrl+v átírjanak egy történetet. Sőt, a sumer mitológiában a szájhagyomány nagyon fontos volt, szóval annyira figyelmetlenek meg pláne nem lehettek, hogy leírták a sumerek mítoszát olyan módon, hogy az ellentmondásos legyen az új hittel. Ez olyan, mintha én alapítanék egy ateista vallást, amiben tartalmaz mondjuk muszlim és keresztény elemeket, vonásokat is, amiben szintén szerepel Jézus, meg mondjuk Mohamed, de elfelejteném kivenni belőle, hogy Jézus az Isten második személyének megtestesülése, illetve Mohamed Isten prófétája... Persze megeshet, csak az ilyen vallások nem lesznek túl népszerűek, mert miért hinnének az emberek egy olyan vallásban, aminek már a gyökerénél is ellentmondások vannak? Nyilván, ha pusztán erről lenne szó, erre figyeltek volna. Ha a zsidók istene férfi lenne, amitől a legtöbb rabbi eleve szívinfarktust kap, akkor arra figyeltek volna, hogy "Isten saját képmására teremtette az embert férfinak, de látta, hogy rossz az embernek magányosan, ezért teremtett mellé asszonyt is". Másrészt eleve, ahogyan említettem Ádám sok nézet szerint eredetileg egyszerre volt nő és férfi. Ilyenre találunk a természetben is például, hermafroditizmus, hímnősség stb. Nem beszélve arról, hogyha hisszük, hogy a Tanakhnak van transzcendens eredete/ihletése, akkor eleve nem mondott volna olyat Isten, ami ellentmondásos, illetve nem is engedte volna, hogy belekerüljön ilyen (hisz a monoteista vallások szerint általában a szentkönyvüket Isten/Elohim/Allah/Ahura Mazda ihlette). Meg azért a szűrőn a keresztényeknél, muszlimoknál, manicheusoknál is fennakadt volna, hisz az ő szentkönyveikben is szerepel(t).
válasza:A Mózes utáni többistenhitet ismerem, azért kaptak állandóan büntetést Izráel, és Júda népe. Viszont nem keresztényként olvasva a bibliát tényleg nem láttam nyomát annak, hogy Mózes előtt eleve egyistenhitűek lettek volna Ábrahám leszármazottai. Az ugyanakkor elég nyilvánvaló, hogy Jahve volt a legfontosabb Ábrahám házában. Az a gond, hogy ezt csak egy forrásból tudjuk vizsgálni, nincs külső leíró a korszakból, aki például említette volna, hogy Ábrahám háza népe(bárhogy is nevezték akkor a népüket) különös, mert egy istent imád. Csak a zsidók szent irataiból tudunk vizsgálódni, és ha Ábrahám, a mitikus ősatya többistenhívő lett volna is, akkor is egy istent imádó emberként írták volna le.
A szűrő a kereszténységnél nem emlegethető. Hiszen az ó, és újszövetség nem egy pontban eltér, sok esetben szemben áll egymással. Nem véletlenül tartják a zsidk mai napig a negnagyobb áraulónak, és a legnagyobb hamis prófétának Jézust. Még Mohameddel is jobban ki vannak békülve.
Ha transzcendens ihletésű, valóban nem lehet benne ellentmondás. De ha az ember értelmezi a transzcendenst, és a saját érdekei szerint teszi ezt, akkor ellentmondásokba ütközhet, és aztán ezt emberi, a transzcendenstől messze álló okfejtésekkel kompenzálja. Külső szemlélőként a kereszténység így egyeztette össze az ó, és újszövetséget. Hogy azért, mert így könnyebb volt megtéríteni a kezdetben csak zsidókból álló híveket, vagy azért, mert így egy régóta fennálló vallás legitim örököseinek nevezhetik magukat, azt nem tudom. De a kontraszt olyan nagy a két szövetség között, hogy úgy tűnik, Mózes, és Jézus nem is ugyanarról az istenről beszél.
#29.
Én zsidókeresztény, pontosabban messiási zsidónak.
Jézus Istenről pontosan ugyanolyan igazságos és keménykezű uralkodóként beszél a végső elszámoltatáskor, mint amilyen volt a kivonulás előtt az egyiptomiakkal, illetve mint amilyen volt a kánaánitákkal is. Isten szigorú, igazságos és sokszor nagyon keménykezű, ugyanakkor szerető, megbocsájtó és békés. Ő nem olyan, mint Zeusz, aki dühében villámot szór a földre, Ő akkor is teljesen békés és nyugodt, amikor igazságot szolgáltat.
A zsidóság eleve Ábrahámot az egyistenhit feltalálójának tartja. Ábrahám nem volt egy nagyon lényeges ember a kor szemében, népe pedig nem volt nagy, hiszen egyedül a kisebb családjából állt. A kánaánita kultúra szinte teljesen lepusztult, Mezopotámiában pedig egyszerű, középosztálybeli szobrász gyermeke. Mózesnek Isten azt mondta, hogy azonos Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak Istenével, nem főistenével, nem egyik istenével. Isten direkt mondott ilyen konkrétumokat, hogy Mózes be tudja tenni, hogy akkor most kiről is van szó. Mózes egyiptomi neveltetést kapott a fáraó udvarában, szóval nyilván kívülről fújta az egyiptomi mitológiát, ismerhette nyilván a görögöt is, mezopotámiait is, amikor kiment a pusztába ott is találkozott valamilyen másik vallással, meg tudta, hogy zsidó származású, és volt ott valami Ábrahám, akinek volt valamilyen istene. Elmondhatjuk, hogy valószínűleg sok vallást ismert. Isten konkrétan mondta neki a nevét, és azt is, hogy Ő az az Elohim, akit Ábrahám, Izsák és Jákob is imádott. Egyébként más monlátriák is léteztek, szóval ez nem egy kizárólag egyedüli dolog volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!