Miért lehet az hogy nem tanulok mások sikereiből, hanem ellenkezőleg hatnak rám, demotiválnak és még nagyobb pancsernek látom magam mint addig?

A másolás a tanulás legalapvetőbb formája szóval ez lényegében jó dolog. Az összes gyerek is így tanulja meg a mindent. Szerintem azért van ilyen rossz híre mostanában, mert a cégek nem akarják engedni, hogy pénzt szedhessenek.

De amúgy meg szerintem káros nagyon mérned magad másokhoz, mert nem ugyanazt a játékot játszod, nem abból a háttérből jössz, nem pont azokkal a képességekkel születtél. Ha pl azt nézzük a legtöbb nagyon sikeres emberknek eleve gazdag szülei vannak bill gates, elon musk stb... szóval nem az van, hogy hopp a semmiből csinálják, és ezt a legtöbb embernél nem tudod, hogy a szülei pl mennyit költöttek el rá.

Én is hasonló típus vagyok. Örülök más sikerének, de magamban ilyenkor mindig csalódok egy kicsit.

De nem az a megoldás, hogy alulválassz és olyan emberekkel legyél kizárólag, akikkel hatalmas szakadék van köztetek. Ettől nem fogod jobban érezni magad, csak magányosnak.

Az én trükköm az, hogy olyan dolgokat csinálok olyan kombinációban, amit csak én tudok. Van átfedésem a többiekkel, így tudunk beszélgetni és tudok tőlük tippeket kérni, viszont több lábon állok, így biztos van olyan is, amihez én értek, de az adott személy, aki egy dologban sikeresebb nálam, nem. Fontos, hogy ne egy tevékenységben mérd magad, hanem komplex emberként, akinek vannak jó és rossz tulajdonságai, gyengéi és erősségei, amikkel más lehetőségekhez juthat és máshogy teljesíthet jobban.

Én például mindig az a küzdős négyes tanuló voltam. És sportversenyeken is stabil középmezőny. Én voltam az, aki sokat küzdött, ezért nem lett utolsó, de mégsem teljesített elég jól ahhoz, hogy kiemelkedő legyen. Peches helyzet. Nem voltam rossz, de sosem akaródzott menni semmi kiemelkedően, bármennyit küzdöttem. Idővel be kellett látnom, hogy nem az adott dologban vagyok rossz, hanem magában a versengésben. Rossz érzéssel töltött el és általa megutáltam sok, korábban szeretett elfoglaltságot. Van, akit ez megbetegít sajnos, én is hajlamos voltam erre és azóta is nemet mondok arra, ha valaki kihív maga ellen vagy faszt akar méregetni. Nekem nem ér ez ennyit, hátba veregetem és gratulálok neki, de hagyja tenni a dolgom, ami boldoggá tesz.

Van, amikor érdemes egyszerűen kiszállni a versenyből és ez nem jelenti azt, hogy feladsz valamit, hanem csak azt, hogy más jelentőséget tulajdonítasz neki. Ha nem versenyzel, csak teszed a dolgod és alkalomadtán megtalálod az élvezetet, a szépséget a saját munkádban, nem fog számítani, hogy ki csinálja jobban, mert a tény számít, hogy csinálsz valamit, amiben örömöd leled, ami rejteget még számodra izgalmakat, fejlődési lehetőséget. Könyvet sem versenyből olvasunk, terembe sem azért jár a legtöbbünk, hogy úgy nézzen ki, mint akármelyik ifbb versenyző. És nem is biztos, hogy az általuk hozott áldozatok fényében mi is tudunk annyira vágyni az adott eredményre. Viszont az biztos, hogy idővel mind megtanuljuk, hogy nem mi vagyunk a legjobbak, ami amennyire paradox, annyira igaz is. Legfeljebb ideig-óráig. Mindig jön egy jobb, ezért úgy gondolom, hogy akit ez feszélyez, annak érdemes kiszállnia a versenyből. Abban biztos vagyok, hogy végigizzadni egy életet boldogság nélkül mások árnyékában nem éri meg, de ez nem eredmények, hanem döntések és mentalitás kérdése.