Miert jo a Reinkarnacioban hinni?

"Lesz még végtelen számú lehetőség, hogy majd egy másik életben véghezviszik azt, amit itt most elmulasztottak."

Nem akarlak elkeseríteni, de minden percben most is végtelen számú lehetőséget mulasztasz el. Sokkal-sokkal többet, mint amennyit valaha megragadhatnál. Ezért is plusz egy pont a reinkarnáció javára, mert ostobaságnak tűnik egy életet "adni" tapasztalásra egyszer ennyi lehetőség van kiteljesedni, tapasztalni.

" Ezért is plusz egy pont a reinkarnáció javára, mert ostobaságnak tűnik egy életet "adni" tapasztalásra egyszer ennyi lehetőség van kiteljesedni, tapasztalni."

:DDD Úgy érvelsz a reinkarnáció mellett, mint egy óvodás.

Attól még, hogy a te szemszögedből valami ostobaság, más szemszögből már nem biztos, hogy az.

"Attól még, hogy a te szemszögedből valami ostobaság, más szemszögből már nem biztos, hogy az."

Nem az én szemszögemből. A természet nem pazarolja az erőforrásokat.

"Az, hogy a lélek a test halála utàn nem kerül át egy másik testbe, az nem erõforrás pazarlás."

Nem ezt mondtam. Hanem azt, hogy annyi a lehetőség a tapasztalásra, hogy pazarlásnak tűnik egyetlen élet egy lélek számára a Földön. (Persze aki tagadja a lélek létezését, annak megint más lehet erről a véleménye.)

A lélek szerintem nem "kerül át" sehova, sokkal inkább testet ölt. Amennyiben a világ valóban holografikus, könnyen eljutunk gondolatban odáig, hogy a szellem által létrehozott kreálmány, egyfajta közös hallucináció.

Egy nálam sokkal bölcsebb ember mondta azt, hogy "ha egyszer megtörtént az a csoda, hogy megszülettél, miért ne történhetne meg többször is?"

Számomra megnyugtató, hogy van értelme a létezésemnek. Az ember mindenben értelmet, logikát, rendszert keres és talál is. Nincs olyan a világban amely ne lenne egy ok-okozati összefüggés következménye, épp ezért gondolom, hogy a világ teremtett, mivel annak, hogy mindezt ami körülöttünk van véletlen műve lenne, egyszerűen képtelenség, az esélye oly kicsi, mely nemhogy elhanyagolható, de ki sem fejezhető.

A predesztináció elve nemcsak a vallásokban, de az ateista szemléletmódban is megjelenik. Az, hogy a világ kialakult, nem is történhetett volna másképp, a vegyületek keveredése általi élőlények megjelenése elkerülhetetlen folyamat volt mely bármikor megismételhető, csupán az idő korlátozza a megfigyelés lehetőségét.

Az, hogy egy folyamat minden kétséget kizáróan végbe kell, hogy menjen, az ok-okozati viszony elmélet létét támasztja alá. A vallás és az ateista elképzelés csupán egy dologban különbözik, mégpedig abban, hogy az egyik a jelenkori világ létét valakinek, azaz egy teremtőnek tulajdonítja, a másik oldal pedig nem személyesíti meg a folyamat megtestesítőjét.

Viszont mindketten elsiklanak egy nagyon fontos tény felett: A folyamat irányított volt mégpedig olyan törvények által, mint gravitáció, és egyéb kölcsönhatások melyek az ok-okozatiság elvét követve és alapul véve hozták létre azt, amit mi világegyetemnek hívunk.

A véletlen fogalma nem létezik, csak olyan ismeretlen befolyásoló tényezők, melyek egy nem várt irányba terelhetnek egy folyamatot. Viszont ezek ismeretében a véletlen szó egyszerűen értelmét veszti.

Abból pedig, hogy rendszert, összetettséget, logikát láthatunk bárhova nézünk, nekem nem jön le más, mint az, hogy a világunk intelligens tervezés következménye kell, hogy legyen a reinkarnációt is beleértve.

Más szemszögből vizsgálva a dolgokat: Az ember képtelen a tétlenségre, ezt bárki beláthatja. Sosem elégszik meg semmivel, ahogy a világban semmi sem stagnál, úgy az ember alap mozgató rugója is folyton mozgásban van. A cselekvés pedig ismétlést, gyakorlást, ügyesedést és fejlődést foglal magában. Elkerülhetetlen a fejlődés és a változás. Szerintem az emberi lét értelme a világban látható, elkerülhetetlen változási és fejlődési folyamat reprodukálása kicsiben. Ehhez pedig elkerülhetetlen a megfigyelő és ezáltal fejlődő emberi lény bizonyos részének reinkarnálódása, hisz egyetlen élet szinte semmire sem elég.

A tény, hogy van tudatunk, képesek vagyunk felismerni a folyamatok közti összefüggést, és ez azt mutatja, hogy mi ennek a világnak nem csupán részesei, mindinkább megfigyelői vagyunk.

Célunk az ismeretszerzés, nem pedig az világ fejlődésének elősegítése. Az élet megjelenése, a tudat kifejlődése és az öntudatra ébredésnek ugyan úgy oka és célja van, mint ahogy minden másnak is a világban. Ez viszont unikum. Nincs még egy olyan dolog a világban mely részét képezné a nagy egésznek, ennek ellenére mégsem tartozik szorosan hozzá, hiánya szinte semmilyen változással nem járna. Szerintem mi vagyunk az egyetlen olyan adalék ebben a világban, mely csak megfigyelőként van jelen és jelenléte bár kihatással van a környezetére, mégsem képes számottevő változást okozni.

Huh, bocs hogy kicsit túl filozofikusra sikerült. :)

"Nincs még egy olyan dolog a világban mely részét képezné a nagy egésznek, ennek ellenére mégsem tartozik szorosan hozzá, hiánya szinte semmilyen változással nem járna. Szerintem mi vagyunk az egyetlen olyan adalék ebben a világban, mely csak megfigyelőként van jelen és jelenléte bár kihatással van a környezetére, mégsem képes számottevő változást okozni."

Ezt a részét sajnos nem értem. Ki tudnád fejezni egy kicsit másképpen? Miben nem tudunk számottevő változást okozni, illetve mi számítana annak?