Akik hisznek a reinkarnációban, azok félnek a haláltól?

15. vagyok, 16-nak válasz:

Amennyire én értem, és ahogy értem: valaha volt az önvaló, a meg nem nyilvánult. Azt mondta magának: tökéletes vagyok! De aztán elkezdett gondolkozni: honnan tudhatom, hogy tökéletes vagyok, ha én létezem egyedül és soha, semmi nem teszi próbára a tökéletességemet? Ezért megalkotta a világot, és a világban a Földet is, amit olyanra teremtett, hogy nagyon sok rajta a polaritás: hideg-meleg, szelíd és veszélyes állatok, növények, emberek szélsőséges indulatokra képes aggyal, stb. Más planétákat is alkotott, ahol egész más tapasztalatokra van lehetőség. Aztán önmagából darabokat leválasztva elkezdett létezni ezekben a világokban, ezeken a planétákon. A nagy kérdése az volt: jó tudok-e maradni akkor is, ha létezik a rossz?

Szerintem a lelkek nincsenek szenvedésre ítélve. A könyv alapján valódi otthonunkba halálunk után érkezünk, ahol lélekként szeretetteljes, vidám, kellemes létezésben van részünk. És addig maradhatunk ott, ameddig kedvünk tartja! Valamint vannak könnyebb helyszínek is az inkarnálódásra. De azok, akik gyorsan szeretnének fejlődni és bátrak, azok szokták a Földet választani. (Jó hír mindannyunknak.) Szóval odafönt a lelkek nem szenvednek, hanem remekül elvannak! De mindig elérkezik az a pillanat, amikor – hiszen egyek vagyunk a forrással – ismét szeretnénk megtapasztalni: hogyan tudok létezni, jó tudok-e lenni akkor is, ha rossz az, ami körülvesz? A lélek mindig önként dönt az inkarnálódásról. Aki él, senkit sem kényszerítettek erre. És végül, amikor már minden rossz helyzetben képes jó maradni, akkor nem is inkarnálódik többé.

Teljes mértékben hiszek a reinkarnációban, de ettől függetlenül félek a haláltól. Szerintem ez természetes dolog.

De például sokszor van olyan, hogy elgondolkodom a halál utáni dolgokon, vajon mi lehet, vajon mi vár ránk ott..

és azon kapom magam, hogy kevésbé félek így, hoyg tudom, valami lesz utána is, nem veszek el az örök semmibe.

Én nem félek. Ha odajutok, hogy haldoklom, nem tudom, mit érzek majd.. elképzeléseim szerint megnyugvást és békét, mivel tudom (és nemcsak hiszem), hogy ami ránk vár, az csodálatos az elképzelhetetlen. Gyakran meditálok, nem egyszer éltem már át (közel) testetlen állapotokat, ajánlom minden nemhívőnek ;)

Ami meg a tanulást illeti, igaz. Fejlődésünk érdekében vagyunk emberi testbe zárva. De ha ott lesztek, ti is átélitek majd, teljes nyugalomban és boldogságban, emlékezve minden életetekre és tapasztalatra.