Ez lenne a reinkarnáció legnagyobb logikai buktatója?

Az újraszületést az elõzõ élet befolyásolja. Pl, ha vki nagyon kutya volt, megtörténhet, hogy növénynek, vagy akár kõdarabnak születik újra. És persze fordítva is.

Az egyik lubavicsi rebbe egy története: egy zsidó azt kérdezte tõle miért kapott egy nagy pofont egy vadidegentõl, akit sose látott azelõtt? Alaposan megtárgyalták, kiderült, hogy valamelyik elõzõ életében egy üzletben csúnyán átvert valakit és a pofozó annak volt egy reinkarnációja.

(Azért, aki fenntartással fogad minden ilyesmit, nem biztos, hogy téved.)

28., Ez nem érdem kérdése. Nem megérdemelted, hogy ez történjen. Pláne ha előző élet karmájáról van szó. Ez egyszerű következmény. Nem a korábbi gonoszságod büntetése. A cselekvésnek következménye van. A kicsiknek ebben az életben, a nagyoknak gyakran a következőben. A magyarázat arra, te miért szenvedsz egy másik ember hibája miatt a nézőpont hibájában van. Te most azzal azonosítod magad, aki most vagy. De aki most vagy, az csak egy sor tapasztalat, ami folyamatosan változik. Maga az, hogy te vagy te egy részlegesen téves észlelés, hiszen egy folyamatosan változó jelenség vagy. A lélek az, amivel ha azonosítod magad, az nem téves észlelés. Márpedig a karma a lélek útján öröklődik egyik életből a másikba. Ha a lélekkel azonosítod magad, akkor az előző életed is, és a mostani is te vagy. Ha addig sikerül eljutnod, hogy ezt legalább emberi ésszel megértsd, ha meg nem is tudod még tapasztalni, már könnyebbé válik az életed további formálása. Mert ugye a múltat nem tudod átformálni. Ha pedig arra adod a fejed, hogy ténylegesen megtapasztald ezt az önazonosítási észlelési hibát, akkor a múlt eseményei is átértékelődnek.

Mivel már megtörtént, teljesen lényegtelen, miért ilyen helyre születtél. Ilyen esetekben elég annyit tudni, hogy ez egy következmény. Ahogy az is következmény, ami miatt a szüleid ilyenné váltak. Ezen nem tudsz változtatni, ezért fölösleges ezen rágódni, és kutatni.

Azért te szenvedsz, mert az előző ember, és a mostani ember ugyanannak a léleknek a földi megnyilvánulása. A személyiség eltér. Az életkörülmények is. A lélek azonos. Ha szellemi útra adod a fejed, és próbálod értelmezni önmagad, és a világot, valamilyen szinten megérted, hogy mi miért történik. Maga az élmény nem kellemes, de a következményei hasznosak.

A lélek nem tudja nem hozni az előző élet dolgait. Minden eseménynek következménye kell hogy legyen. Ha ez az előző életben nem történt meg, a következő életekben fog. Erről nem a lélek dönt. Ez egy mindenre érvényes törvény. Amikor a léleknek már nincs több karmája, nem is kell hogy többé testet öltsön.

A közöd az, hogy a lélek a valódi Te, nem az, amit most önmagadnak tapasztalsz.

A személyiséged úgy független a lélektől, hogy a léleknek nincs személyisége, te viszont személyiség vagy. De a lélek nélkül nem létezel, a lélek ölt testet, és a személyiség évek alatt épül fel a tapasztalatokból, amiket gyűjtesz. De mivel rendelkezel öntudattal, egy idő után befolyásolod a tapasztalataidat. Ha már nem a családoddal élsz, vagy legalább képes vagy önálló döntésekre, és cselekvésekre, akkor azért kell szenvedned, mert egyfelől ragaszkodsz a fiatalon elszenvedett szenvedéshez(ez elkerülhetetlen, amíg nem változik a nézőpontod), másfelől a korábbi rossz tapasztalataid alapján döntesz, és ahelyett, hogy tudatosan alakítanád a döntéseidet.

A lélek nem kap személyiséget. A lélek életet biztosít, mert kényszerül rá. A lélek nem választja a születést, és azok, akik ezt belátják, elkezdenek törekedni a körforgás megtörésére. A személyiség nagy része kialakul. Az alap személyiségjegyek is, amiket látszólag már születésedkor birtokolsz. Azok sem a lélek tulajdonságai.

A lélek megismerése nehéz feladat, de teljesen megváltoztatja a földi egyén nézőpontját a világról, és önmagáról is. Egy ilyen változás pedig a következő életekre is erős hatást gyakorol.

Szóval akkor nyugodtan kiírhatom a saját és mások családját is, mert majd a következő életemben úgy sem "én" leszek, csak a lélek megy tovább, és majd a következő személyiség "kapja meg a magáét".

Ez rohadt jól hangzik.

De minek törekedjek a jóra, vagy egyáltalán bármire, ha a halál pillanatában a személyiségem megszűnik, csak a lélek meg a karma marad?

Minek törekedjek a körforgás megtörésére, ha ezt a személyiségem akarja, a lélektől függetlenül és a következő személyiség szrt sem fog tudni a jelenlegiről?

Tehát a lélek megy tovább a karmájával. A személyiség meg a halál pillanatában megy a kukába.

A lélek meg testet ölt. Újra.

Kialakul egy személyiség. Újra.

A lélek a személyiség által tapasztalatokat gyűjt.

A személyiség meghal.

És az egész kezdődik elölről.

Csak vigyázzatok, főleg a 20-as évei elején még hajlamos befogadni az ember különféle agymosásokat, jó vagy rossz irányba való tereléseket.

Tehát ez még szerencse kérdése is, valakit milyen hatások érintenek, meg ember kérdése is, hogy mikor nő be a feje lágya, nem véletlenül van ez a találó mondás.

Akkoriban magam is összefutottam ezekkel reinkarnációs fantazmagóriákkal, még nyitott is voltam az elméletére, ma már ilyenekkel nem vennének hülyére.

Most attól függetlenül, hogy akik terjesztik ezeket, őszintén hiszik, de a hit nem bizonyíték semmire.

Ráadásul azóta sokat tapasztaltam az emberi elme, emberi butaság, hiszékenység, vagy épp időskori jelenségek (demencia, paranoia skizofrénia is nagyon tanulságos tud lenni, külső szemlélőként) terén.

Nem mindenki "növi ki" persze az ilyen butaságokat, mint vakhit, pláne idősebb korban még jöhet a visszaépülés is.

Logikai buktató a reinkarnációban?

Tisztázzunk valamit, a reinkarnáció egy hit, semmi több. Semmi értelme megpróbálni tudományos szemlélettel közeledni hozzá, mert a reinkarnáció téma még addig sem jutott el, hogy egy épkézláb hipotézist lehessen róla állítani. Vagy hiszel benne, mert neked úgy könnyebben megy az alvás, vagy racionális maradsz, és kiröhögöd az egészet. A reinkarnáció nem falszifikálható, ergó értelmetlen vele foglalkozni. Olyan, mint a rózsaszín unikornisok létezése 8 galaxissal arrébb, nincs értelme azon gondolkodni, hogy bizonyítsuk, vagy cáfoljuk a létezésüket, mert mind a kettő lehetetlen. Ebből kifolyólag értelmes, nem túlzóan unatkozó ember leszarja.

Nem minden karma a következő életeder szól. Ha nekiállsz tömeggyilkolni, elég egyértelműen ez az életed lesz pocsék, és nem is kicsit.

A jóra két okból törekedj. A mostani életedet jobbá teszed, és a következő élet jobb lesz. Ahogy írtam, a karma erre az életedre is hat. Ami nem érvényesül ebben az életben, mert valamiért nincs rá lehetőség, az lesz a következő élet(ek) karmája. Azt is érdemes hozzátenni, hogy a karma gyakran fűződik láncolattá. Egy rossz eseményre rosszul reagálsz, és ennek rossz következménye lesz. És így tovább. Ugyanez a jó dolgokra is igaz.

A körforgás megtörésére azért törekszenek az emberek, mert egyfelől hátha sikerül az adott életben. Akkor nincs következő élet. Ha nem sikerül, a törekvés rengeteg karmikus láncolatnak véget vet, mert aki erre törekszik, az igyekszik megfelelően reagálni mindenre, ami az életében történik. A következő életben sokkal könnyebben talál ugyanerre a célra, mivel a karmája része. Akkor is, ha lövése nem lesz a következő életben, hogy ebben mi történt.

A lélek nem gyűjt tapasztalatokat a személyiség által. A lélek megnyilvánul a személyiség által. A tapasztalat az emberé. Az sem igaz, hogy minden tapasztalatod, és a személyiséged megy a kukába. Csak nem lesz közvetlenül a részed legközelebb. A semmiből nem lesz valami, és a valamiből(minden tapasztalatod) sem lesz semmi. Ez egy másik témakör, és minimum ilyen bonyolult, ebbe nem lenne érdemes belefolyni, de az attól, hogy a halott megszűnik személy lenni, még élt, és tapasztalt, és ennek nyoma, és következménye van.

"A körforgás megtörésére azért törekszenek az emberek, mert bla bla bla..."

Nem foglalkoznak ilyennel az emberek. Buddhizmusban vannak ilyen hitek például, ami csak egy hit a sok közül.

Buddha tanításai közül, ami megmaradt bennem, hogy ne tapossunk el feleslegesen egy bogarat sem, de nem ilyen reinkarnációs marhaságok miatt, hanem épp azért, mert neki is csak egy élete van és nekünk sem esne jól, ha egy nagyobb marha szórakozásból letiporna.

39:

Talán félreérted, de amit hozzáfűztem, ez a rész már leginkább a saját véleményem:

"...de nem ilyen reinkarnációs marhaságok miatt, hanem épp azért, mert neki is csak egy élete van és nekünk sem esne jól, ha egy nagyobb marha szórakozásból letiporna."

Őszintén szólva, engem marhára nem érdekelnek a vallási irodalom mélységei. Egy életünk van, utána se kép, se hang. Az életét pedig mindenki arra pazarolja, amire akarja. Valaki a vallási irodalom mélységeire pazarolja. Ez már szabadon választott.