Élet értelme. Mennyire foglalkoztat? ( tovább)

Megint én. Régebben sokszor volt halálfélelmem, csak úgy, itthon. Minden nap azon merengtem, hogy egyszer csak vége, és minek kezdjek bele bármibe is. Viszont ha így elmerülsz ezekben a dolgokban, akkor 80 éves korodban azt fogod bánni, hogy ezzel tökölted el az időt, és nem valósítottál meg semmi. Én folyton itthon ültem, és egyszer Édesanyám azt mondta: "ha így folytatod, a négy fal között fog elrepülni a fejed felett az élet"... És azt hiszem ez a mondat változtatta meg az életem.

Egyébként egyáltalán nem rossz, ha a materiális dolgok értéküket vesztik a szemedben. 30F

Bocsi a helyesírási hibákért, csak gyorsan gépeltem :)

Lehet, hogy túl sokat vagy otthon, túl keveset aktivizálod magad. Érdemes minél több olyan szituációt kialakítanod, ahol meghitt, nyugodt, idillikus hangulat uralkodik, pl egy nagy családi karácsony este, vagy egy sátorozás a barátokkal, közös főzés, társasjáték, mély lelkizés valakivel. Ezek mind olyan dolgok, amiről korábban én is azt gondoltam, hogy "hú de gagyi". Ma azt gondolom, az a gagyi, aki ezt gondolja. Az élet értelme Isten, Haza, Család, Szeretet, Barátság, Élmények, és hogy a legtöbbet hozd ki magadból. Egyébként semmilyen szektának nem vagyok tagja, tök magamtól "világosodtam meg" :)

Régen nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mi az élet értelme, hogy mi lesz velünk a halálunk után, hogy mi van, ha a lelkünk nem örök, ha egyszer megszűnünk létezni, mintha soha nem is lettünk volna...

Nem azt mondom, hogy a mindennapjaimat megzavarta volna a filozofálás, de néha elszorult a szívem, ha arra gondoltam, semmi értelme az életnek. Mert ezt nem tudtam és nem is akartam elhinni.

Azt, hogy miért vagyunk, hogy miért teremtettek minket - ha teremtettek egyáltalán-, mi az oka a létezésünknek, ma sem tudom, ahogy valószínűleg senki nem fog rájönni ezekre a válaszokra földi életében.

De időközben megtapasztaltam az igazi boldogságot, az őszinte, tiszta szeretetet - és azóta úgy gondolom, életünk legfőbb értelme ez. Mert a szeretet egy gyönyörű, végtelenül szép érzés, amit nehéz megtartani, de érdemes. És ha körülnézek a világban, úgy vélem, hogy az emberek gyakran ostobák és gyűlölettel teliek, de mindenkiben ott van az az apró pont, az a kicsi jóság, ami időnként mégis felragyog az arcukon - és ilyenkor úgy érzem, azért élünk, hogy láthassuk ezt a ragyogást.