Mégis miért nem emlékszünk az előző életeinkre, ha a tanuláshoz, fejlődéshez emlékezni kellene?

Nehéz szembenézni az előző életekkel. Sok alacsony tartományban leélt élet van mögötted. Nézd meg a történelmet mennyi vérengzés cselszövés volt. Ki dolgozta fel magában ezeket? Elenyésző. Hajlamos a mából ezeket elfelejteni az ember. Meg aztán minden élet halállal végződik, elég fájdalmas, ki szeretné ezt átélni újra? Van egy olyan része is a dolognak ami a beleragadás. Szóval hogy előjön egy emlék hogy ott ragadsz. Vagy mert annyira izgalmas, vagy mert rejtélyes ki tudja miért a figyelem ott van. És ez tényleg nem jó, mert nem a mában élsz akkor. Szóval ha visszamész vagy visszavisznek akkor olyan eljárással ami gondoskodik hogy visszagyere ide. Csak abba gondolj bele hogy a jelen életben az átélt fájdalmas emlékeket mennyire el tudja magában nyomni az ember. Szinte mintha nem is vele történtek volna, nem is emlékszik rá. Ez a jelenség az előzőre is igaz. De mázlid van és megtalálod előzőben hogy hol cseszted el és ez megoldja a jelenbeli problémádat nos az siker, és ennek van értelme. Másik hogy kicsit szomorú amikor egy nyelvészprofesszor következő életében kölyökként tanulja az írást olvasást. Nos ha azokat a szakmákat nyelv és egyéb ismereteket ide tudnád magadhoz hozni mennyivel előrébb volnál az életedben?