Mégis miért nem emlékszünk az előző életeinkre, ha a tanuláshoz, fejlődéshez emlékezni kellene?

Hogyan tudnád jól élni az életed, ha tudnád, hogy korábban a baltás gyilkos voltál? Terhelne a tudat, nem tudnál élniba gondolattal.

Hogyan tudnál jobban élni, ha már 3-4 évesen egy koravén lennél, aki sztorizgat arról, hogy már 800 èvet élt? Nem lenne tiszta lapod.

Hogyan tudnál élni 800 évnyi rendszertelen emlékkel az előtérben? Nem férne el, egyszerre csak korlátozott mennyiségű információra emlékezhetsz. A többi a háttértárakban van, újratanulással előhozhatók, de valami azzal sem.

Fizikai és pszichológiai akadályai is vannak annak, hogy minden emlékeddel együtt szüless meg. Nem hiszem, hogy tanulási célból születnénk újra meg újra, ez romantizálás és értelemkeresés. Viszont vannak gyerekek, akik meséltek az előző életükről, meglepő részletességgel számoltak be róla, és megmutatták az előző családjukat, rokonaikat. Ezért feltételezhető, hogy reinkarnáció van, de a célját csak találgathatjuk. Lehet, hogy nincs is konkrét célja, csak kell a testekbe energia. Az emberi elme viszont ezt nem tudja feldolgozni, mindenképp célt, értelmet kell keresnie.

Szerintem tudatosan nem emlékszel. Valahol tudat alatt igen. Ezért lehetnek mindenféle fóbiák, vagy hogy egy adott hely/orszag/kultúra valakit vonz, ha valaki mar gyerekként nagyon tehetséges stb.

De igen, ami mondjuk segítene valaminek a megoldásában, arra pont nem emlékszik az ember.

Hát nemtudom...

Miben gondolnád, hogy segítene az emléked? Simán csak gátolna inkább.

Mondjuk sorozatos problémáid vannak a párkapcsolataiddal. Előjönne az emléked, hogy előző életedben is ez volt. Ettől még nem látszana a megoldás. Csak skatulyáznád magad, hogy ez számodra megoldhatatlan.

Másik példa. Pénzügyi problémáid vannak. Jönne az emlék, hogy Viktória királynő kalóza voltál, akinek nem volt elég az állami fizu, és nem állt le a lopással. Börtönbe került és megbánta. Hol a megoldás ebben, ami segít most a 21. század elején?

El lehet menni regressziós hipnózisra. Mondanak majd egy magyarázatot, hogy miért az a karmád ami. Viszont megoldást azt neked kell találnod a jelenlegi életedre, nincs benne az előző életedben.

Nagyon sok kisgyerek emlékszik az előző életére. Főleg azok, akik erőszakos halált haltak. Nem volt idejük feldolgozni a halált és ezért a következő életükbe hozták az emlékeket. 2 éves korban szoktak elkezdeni az előző életükről és halálukról mesélni, de sok szülő fantáziának tekinti, vagy azt mondja a gyereknek, hogy csak rosszat álmodott. És mivel nem hagyják a szülők kibontakozni az előző életből hozott emlékeket, ezek lassak eltűnnek, ahogy nő a gyerek, és a végén nem emlékszik semmire.

De vannak, akik emlékeznek a korábbi nevükre, foglalkozásukra, lakcímükre és el is mennek oda, felismerve a korábbi életükben használt tárgyakat, házat, rokonokat, stb. Ők azok, akik nem lettek elnyomva kicsinek, hanem a szülők hittek nekik.

Én is undorítónak tartom a karma, meg tanulás dolgot. Miért szenved egy ártatlan gyerek/ember ebben az életben azért, amit korábbi életében követett el? Miért nem a korábbi gonosz életében bűnhődik??? Vétkezett, rossz volt, bántott másokat és meghalt boldogan. Aztán megszületik ártatlan babaként, és felnőtt koráig csak erőszakot kap szeretet helyett. És olyanért bűnhődik, amire nem is emlékszik. Az is lehet, hogy nem is tett semmi rosszat előző életében, egyszerűen csak bele kellett születnie egy szemét kegyetlen életbe, ahol nincs boldogság és szeretet.

Már eleve a halál és ujjászületés egy kegyetlen dolog. Folyamatosan elveszik az emberektől az anyukájukat, apukájukat, nagyszülőket, gyerekeiket, testvéreiket. És ezt a gyászt soha nem lehet elfelejteni, életünk végéig fáj. 18 évesen elveszítettem az apukámat, 46 évesen az édesanyámat, és most itt vagyok magányosan és nem értem, mi a büdös fenének kellett megszületnem.