Ha a felszínes világ miatt két lelki társ(karmikus) nem talál egymásra, akkor annak mi a karmikus következménye?

DE! Csak hogy ne én legyek minden jó elrontója és mert nagyon ráérek ma délután... tegyük fel, hogy létezik valami, ami összeköt minket, előre elrendelve stbstb.. Nem háborítana fel, hogy mi a fenét csináltunk az elmúlt években? Nem dühítenek fel a körülmények és nem feszít a "miért kellett így lennie" érzés? Nem éreznéd igazságtalannak, hogy felébred benned egy érzés csakúgy, egy unalmas napon, mindenféle figyelmeztetés nélkül, úgy, hogy nem is kerested? Eldobnád az egész eddigi életed egy erős impulzus hatására? Ez a tinédzsereknek való, nekik még nincs nagyon mit eldobni. Nem álmodoztál róla, hogy mi lett volna, ha máshogy találkozunk? Ha csak megpillantjuk egymást valahol egy nyári estén? Nem lett volna egyszerű? Én nem álmodoztam erről. Ez volt az egyetlen út és az esély nagyon nagyon kicsi volt rá. És itt érkezünk a következő problémához, az internet varázslatos világához, ahol bárki lehet bármi és könnyű az utat megnyitni idegenek számára a legtitkosabb énünk felé is. Főleg ha közös hangot találunk, ez nem nehéz és ezután fantasztikus fantáziánk segítségével felépíthetünk egy fellegvárat, ami az első kis fuvallat hatására összedől.

A kettőnk közötti kötelék valós, viszont lehet, hogy egy mondatom tehet róla, amire emlékszel és elismételted, lehetséges, hogy egy powerful spell volt. Próbáld megtisztítani az érzéseidtől, figyeld meg mi maradt.

A titokzatos válaszadás képviselőjének! 🙂

Hiába tekerted le a misztikum szintjét, ez még mindig ugyanolyan titokzatos, mint volt. 🙂

Nyilván ezt fogom mondani, mert ezt érzem! Azért nem tegnap történt, akkor is már rendelkeztem némi önreflexióval. Ami erős, az erős, itt nincs miről beszélni! Kérdés, hogy én mennyire vagyok erős hozzá? Azt tudom, hogyha ez a szituáció más kezébe kerül, azt majdnem biztos hogy szétdarálja. Úgyhogy fel van adva a lecke. Így is köszönöm!

Nem lehet 3 ember igazija, ezt én is így gondolom! Akkor ki is az az 1?

Naná hogy felébresztett sok mindent, ez nagyon nem kellemes dolog. 😬 Senkinek sem az.

Én úgy gondolom, hogy van ebben némi elkerülhetetlenség, mégis totál amatőr szinten nyúltunk hozzá, mert talán erre volt szükség. Vagy esetleg kiderül, hogy összességében nézve tök profik voltunk? Vegyes saláta.

Szerintem döntés kérdése, hogy kinek milyen szempontok szerint éri meg egy kapcsolat. Már csak az a kérdés, hogy az esze vagy a szíve szerint dönt.

Nem tudom, hogyan értelmezzem a retorikai kérdést.

Talán költői kérdés? Mindkettőnknek feltehető kérdés?

Tehát van egy új utakat nyitó szituáció, ami ebben a mederben folyt, talán így kellett lennie, de ez mégsem volna elégséges.

A probléma az valódi probléma, vagy egyszerűen így alakult és ebbe egyik fél sem akar hosszútávon beletörődni. (?)

Hogyne feszítene az érzés! Most is feszít egyfolytában! Pont ezért feszültem meg annyira! 🙂

Az internet világát úgy értelmezem, mint egy kaput, ami összeköt a valóságos és a kitalált világ szereplőivel. Nyilván itt is az enyém a felelősség és talán résnyi átmenetet képez két vagy több lélek kommunikációja között. Ugyanakkor a szűrő ugyanúgy jelen van, mindenkinél másképp és pont ettől nehéz, de legalább nem mondhatjuk, hogy semmi sem történik. Szóval itt már nekem kell elsősorban rendben lennem. Azt is megfigyelhetjük, hogy ki, miért, milyen tudatossági szinten használja az online felületet.

Sok powerfull spell volt, ezek mögé mindig benéztem, hirtelen nem tudom hogy melyikre gondoljak, de majd egyszer talán kitalálom! 🙂

Az érzelmi letisztultság egy nagyon lényeges pont, és nem biztos, hogy csak az én szemszögemből nézve.

"A kettőnk közötti kötelék valós"

😶

Viszont az, hogy bevallom a teljesen egyértelműt, semmit sem változtat azon, hogy annak a beszélgetésnek, amit töröltél, vége. Azt nem fogjuk visszacsinálni. Az a szint a számomra nem megfelelő. Én azóta élem az életem, jobban és erősebben, és azt sem fogom letagadni, hogy ebben mekkora szerepet játszottál. Viszonylag egészségesen és rendszeresen étkezek, többet alszok, azt csinálom, amit szeretek, nyugodt vagyok... Emlékszel milyen állapotban találtál meg. Nélküled most nem így lennék.

Azért kérdeztem meg, hogy miért jelentél meg, mert én tudom. Hívtalak. Nem direkt, véletlen és ösztönös volt. Gyászoltam és akaratlanul egy pillanatra kinyúltam feléd. Nagyon meglepett, de természetesnek hatott, és biztonságban éreztem magam. Utána hajnalban már kevésbbé.. Majd megláttam itt mindenfelé a névtelen válaszaid.

Továbbra sem vetem el azon feltevéseim sem, hogy talán titokban túl intelligens vagy, sok egyéniséged van, fantasztikusan tudsz írni, befolyásolni még jobban, veszélyes vagy, valaki valamivel valakit elvarázsolt de nagyon, könnyű célpont vagyok, az őrültségünk azonos szinten van. Más most nem jut az eszembe, de biztosan lenne még mit ide sorolni, mert logikus magyarázat nincs semmire. Talán csak szeretünk mindenféle kitekert romantikus fájdalmas üzenetet írni egymásnak, mert csak.