Ki érez hasonlóan?

Az emberek már-már lelketlen robotok. Elnyeli őket a felgyorsult világ. Mindenki csak kapar a jólét reményében, a másikra oda sem figyelünk. Ha nincs munkád, hiába van időd, nincs pénzed. Ha van munkád, hiába van pénzed, nincs időd. Társat találni a mai világban?! Barátot is nehéz. A még meglévő barátaid nem érnek rá(d), a maradék eltűnt a süllyesztőben, mert mindig csak te kerested őket, viszonzást azonban nem kaptál. Az érdekemberek korát éljük. Míg a haverokkal régen kint lógtatok a szabadban, most a neten bandáztok, mert az a "trendi". Vannak pillanatok, mikor jól érezzük magunkat együtt, olykor azonban elég egy szikra, mi, emberek egymást marjuk. Sokszor ok nélkül. Néha társasági lény vagy, néha teljesen elveszett, amikor már a zene lehel beléd életet, mielőtt megölne a magány. Aztán belátod, egyedülálló vagy, mégsem vagy egyedül: a magány már a társad lett. Üdvözöllek a XXI. században...