Van itt olyan, aki hasonlóan érez? (Többi lent. )

Én is így vagyok/voltam ezzel. Bár én azt hittem, hogy nem jó helyen lakunk. Ez egy Bp. melletti kisváros, alig vannak emberek az utcán, max. a nyugdíjasok. Nagy ritkán találkoztam 1-1 anyukával, de valahogy soha nem volt alkalom ismerkedni. Itt mindenki rohan haza a házába, kertjébe tenni-venni, nem ugyanaz, mint amikor egy lakótelepen lemennek sétálni és örülnek, hogy kimozdulnak egy picit. Az 1 db játszótér is sokszor tök üres volt.

Az első babám 8 hónapos koráig Bp-en laktunk egy külső kerületben, egy normális lakótelepen. Na ott, ahogy terhes lettem, egyből 2 másik kismamával is megismerkedtünk kutyasétáltatás közben. 3 hónap különbséggel szültünk, pont 6-6-6 hét volt a gyerekek között :)

Szóval én tudom, hogy mennyire más a városi és a vidéki élet, ezért nem értem, milyen helyen laksz, hogy nem tudsz ismerkedni? Tudom, cikinek tűnik, de biztosan van másik anyuka is a környéketeken, aki hasonlóan érez. Esetleg játszóterek környékére is mehetnél és addig leülhetnél egy padra, amíg a pici alszik és hátha sikerül közben szóba elegyedni valakivel. Ha meg nagyobb lesz a baba, akkor még könnyebb lesz.

Bp. melyik részén laksz amúgy? Lakótelep vagy családi házas rész?

Én tudatosan kerestem más kismamák társaságát már a várandósságom alatt. Alig voltak pár hetesek a babák, már kezdeményeztem a közös sétákat, stb. Később együtt jártunk játszótérre, voltak, akik elkoptak közülünk, de azért van egy jó kis csapat, akikkel jó együtt lenni.

Nem fog elébed pottyanni egy másik kismama, de ha teszel érte és keresed, akkor találhatsz barátnőket.

A régi barátok, ha nincsenek gyerekeik, mindenképp elkopnak, ha nem is teljesen, de lazul a kapcsolat, hiszen teljesen más síkon zajlik az életük.

Menj el egy ringató vagy hasonló foglalkozásra, Pesten is tuti van ezer ilyen és már adott is a lehetőség az ismerkedésre, az ismeretségből pedig barátságok születhetnek. Nálunk is így volt, de valakinek fel kell vállalnia a kezdeményező szerepet, a legtöbb ember nem képes erre, viszont ha valaki kezdeményez, akkor boldogan áll oda.

Hajrá, sikerülni fog!

De, hol sétáltok? :)

Én azért bizakodom, hogy ha tudunk majd játszótérre menni, akkor egy picit jobb lesz.

Teljesen megértelek.

Nálam annyival rosszabb a helyzet, hogy kisvárosban élek, ami igazából falu. A bolt is legalább negyven perc. A környéket már nagyon unom, én ebből a szempontból vágyom vissza Budapestre, mert legfeljebb felszállnánk a buszra és elmehetnénk kirakatokat nézni, egyszer-kétszer játszóházba, esetleg valamilyen babás foglalkozásra. De itt nincs semmi, igény sincs rá. Játszótér tavaly nyáron épült kettő, mindegyik min. fél óra séta tőlünk.

Saját autóm sajnos még nincs. :(

Itt ugyan vannak kismamák, járkáltunk együtt sétálni, de ahogy bejött ez a változékony idő, és ahogy nőttek a gyerekek, nagyon különvált a napirendjük. Az övé akkor alszik, amikor az enyém játszik, az enyém akkor alszik, amikor az övé eszik... Néha össze tudjuk szervezni, hogy egy-egy órára átugrunk egymáshoz, de akkor is a babák a téma, mert ugyanabban a mókuskerékben forog mindenki. :(

Akinek meg van már 2-3 (4-5) gyereke, az nem ér rá sétálgatni. Amúgy is új építésű környék, mindenkinek van millió tennivalója, kiskertje, ott a ház, a gyerekek, és az anyukáknak nincs se idejük, se energiájuk arra, hogy más programokra eljárjanak.

Szia!Én is igy érzek ám.Pesten egy kis lakótelepen lakunk,de a játszó mindig üres. Főleg most. Van egy anyuka 1hóval idősebb a lánya mint az enyém,de alig látom:(Mondjuk fb-on szoktnk dumálni.:)

De van egy anyuka,itt találtnk egymásra.Pont most beszéltük meg hogy holnap találkozunk:)))

Multkor én is kiakadtam,h csak a családdal beszélek,senki nem kiváncsi rám mint babásra. Mondjuk vasárnap talizok egy barátnőmmel még a suliból:)Tehát tök jó!:)