Béke, konfliktus, fájdalom- Van valakinek esetleg valamilyen bevált módszere a feszültség levezetésére, a magunkba mélyedésre, a világ kizárására egy olyan helyzetben, amiben úgy érzem darabokra szaggat a világ, ha nem találok megnyugvást magamban?

(pillanatnyi érzéseimet egyszer kiírtam magamból pusztán magamnak, így semmibe vettem a továbbiakban a helyesírást és az írásjeleket, de azt hiszem megosztom ezt is, hátha valaki unalmában elolvassa és valamilyen megoldást talál):

"félek hogy beteg vagyok de ha nem is vagyok akkor valószínűleg a legjobb úton haladok affelé hogy az legyek

rosszul vagyok a hangoktól amiket csap a zajoktól a léptei hangjától a gyerekes felkiáltásaitól hogy ittvagyokragyogok mintha bárki is viisszavárta voln és mintha minden a legnagyobb rendben történne és szép család lennénk és szép lenne e négyesben töltött idő és várnánk egymást haza de ez hazugság ámítás és irritáló hogy ő arra sem képpes hogy felmérje a helyzetet maga körül csak ragaszkodik a saját elképzeléseihez de azok nem a valóságot tükrözik mert fals módon értelmezi maga körül a történéseket azt hiszi hogy ő mindennek a közepe a családfő a nagybetűs ember de közben én már szitokszónak érzem az apa szót miatta és undorodom a korabeli férfiaktól és mostmár tudom hogy miért nem undorodom még a fiatalabbaktól mert nekik még nem volt idejük annyi rosszat tenni a családjukkal még nme kergettek feleségeket és anyákat a betegségbe és ezáltal majdnem a halálba még nem volt miattuk kórházban nő még nem édesítették meg bizonyos időszakokra a gyerekük elméjében az öngyilkosság gondolatát még nem bántottak úgy embert és valakinek a lányát mint ahogy ez mert én már nem is bírom apámnak hívni mert ő nekem nem apám hanem egy féreg egy mocskos önelégült nárcisztikus egoista féreg aki nem tud elvonatkoztatni a saját érdekeitől és képes a saját családjától dugni a pénzt és megtagadni a kényelmet csakhogy százezrekkel a zsebében mászkálhasson dédelgeti a pénzt vigyázza de ha neki kell valami akkor akár jakuzzit is vehet meg rohadt buszokat is és állhat a vállalkozásokban a pénz és és ha neki fáj a foga egyből rohanhat a magánorvoshoz de ha nekünk van bajunk akkor bezzeg jön a számonkérés hogy micsoda pazarlás a magánorvost megfizetni de én tudom hogy a mai orvosok között muszáj válogatni mert a többség hagyna meghalni mert nem vesznek komolyna mert elküldenek hogy túl fiatal vagy még ilyen fájdalmakhoz és ha nem sipákolsz akkor nem hiszik el hogy fájt pedig lehet hogy csak nagy a fájdalomküszöböd és attól még a fenébe is elszakadt az a szalag és segítség kéne de nme kapok és emiatt a szörnyeteg miatt kifordulok magamból nem bírom türtőztetni magam veszettül lüktetek dobog a szívem ha csak hozzám szól ha csak meghallom hogy hazaért a szemébe sem nézek mert gyomorforgató az állatias elbódult véreres tekintete a buta arckifejezése amiből csak a harag tud kiemelkedni az állatias düh de nem érti így sem érti csak a maga primitív módján de akkor is neki csak én vagypk a hülye a hiba a rossz akinek meg kell térnie de ez mind nem fedik a valóságot mert én vagyok a reakció és nme a kezdőpont de nem tudja felfogni mennyi fájdalmat okozott már

nem akarok semmiben rá hasonlítani és ne makarm hagyni hogy tovább mérgezze a leelkem úgy érzem folyamatosan csepegteti belém a mérgét és nem fogom mindig bírni és nincs szünet és nem tudom megállítani és tehetetlen vagyok és féltem anyát és nem vagyok jó lány mert nem tudok segíteni neki mert ragaszkodik a megszokotthoz és én elfogadom hogy ő beleegyezett a kínzásba és abba hogy idő előtt haljon meg a stressz miatt de én nem hagyom veszni a lelkem és én ne makarok beteg lenni de sokszor rosszul leszek és a veszekedésink apámmal egyre veszélyesebbek úgy éérzem mert akkor is ott már úgy üvöltöttem mint a sakál és majd szétszakadt a nyakam éeztem hogy feszül és szédelegtem a fejembe szállt a vér és nagyon nem kaptam már szinte levegőt és az egész buszúton nem tudtam nem könnyezni de én szinte mindig némán sírok ezért nem volt feltünő de nehéz úgy érzemegyre nehezebbmár de nme tudok elmenni nincs hova és ezt is mindig hozzám vája hogy kinek a pénzéből eszek meg van bérletem közlekedni de engem nem a pénz érdekel attól még ne mlesz senkiből igazi szülő hogy kifizeti ezeket de én már ne is vágyom rá hogy megváltozzon de nem tudok elmenekülni tőle nem tudok külön költözni saját lakást talalni és dolgozni egyetem mellett

én csak békét akarok végre békét és nyugalmat magamban akarom érezni a szétáradó nyugalmat és nem akarok félni a jövőtől és nme akarom tovább hagyni hogy a porba tiporja az önbecsülésemet és ne akarok emlékezni arra mennyiszer szidott le kicsiként hogy hülye vagyok csakmert nem mentek a matekfeladatok és ő csak úgy tudott tanítani hogy a földbe döngölt a szavaival amíg már nm emertem kérdezni és félek az álmaimtól mert túl gyakoriak már a rémálmok és izzadtan és lihegve ébredek és aztán sírnom kell és nem bírok visszaalludni és csak nem találom a saját lelkem úgy érzem elvész belőlem az is és túl gyenge vagyok érzelgős naiv és gyűlölöm magam de nem tudok megkeményedi eléggé és csak szükségem lenne a saját békém megtalálására de ne mtalálom kibillentem"