Van itt olyan, aki biztosan ki meri állítani, hogy neki volt előző élete?
Egészen kicsi korom óta azt érzem, hogy nekem volt már előző életem, és ez az utolsó. Körülbelül 4-5 éves lehettem, vagy még kisebb, amikor megfogalmazódott bennem, tényként kezeltem. Emiatt mindig úgy éreztem, hogy ennek megfelelően kell viselkednem. Minden önelégültség nélkül elmondhatom, hogy nagyon nemes lélek lakozik bennem, ez már gyerekként megmutatkozott.
Egyetemre járok, jó tanuló vagyok, dolgozom mellette tisztességesen, csodálatos családom van, akik szeretnek, és én szeretem Őket. Mégis úgy érzem, hogy egy hatalmas dolog hiányzik az életemből. Emiatt nagyon sokszor vagyok boldogtalan. Nem tudom mi az, ami hiányzik.
Kicsit úgy érzem, mintha kettő lelkem lenne, az ősöreg bölcs, a másik pedig, aki én lennék valójában, akinek születtem.
Alapjáraton egy vidám pozitív személyiség vagyok, mindig őszinte, és az emberek szeretnek ezért, talán egy kicsit naiv is, mivel sosem feltételezek semmi rosszat másokról.
Előfordul, hogy valami rosszul alakul, és indulataimat, magamon vezetem le, sosem tudnék másokat sem fizikálisa, sem lelkileg bántalmazni. Ebből természetesen következik az, hogy bántom magam, ha ideges lettem másra. Mintha a fájdalmat beszippantaná a bőrőm és elmúlik minden haragom. EZ hiba. Agykontrollal szabályzom.
Szívesen beszélgetnék olyanokkal, akik hisznek a lélekvándorlásban. Én nem emlékszem ki voltam előző életemben, de sok furcsaság van bennem, amiket nem értek.
23, lány
Bocsi srácok nem olvasom végig, az utolsó 2-2 is elég volt.
A "felébredős agymenésben" nem hiszek. (ne vedd sértésnek, személyes okokból, valamint nekem logikai buktatókkal van tele.)
A 32-vel meg nagyjából egyet is értek.
Én hiszek a reinkarnációban, sosem utaztattam magam, így három lehetőség között mozog nálam.
1 lehet álom, a képzelet szüleménye.
2 lehet valós előző életbeli emlék.
3 lehet a jelen életünkhöz, feladatunkhoz, hasonló vagy kapcsolódó élettapasztalat/tanács. (Azaz nem saját korábbi élet emléke)
Az egó az elme, a személy kivel azonosítod magad amikor a tükörbe nézel és aki gyermekkorodtól vagy, az élettapasztalatokból kialakult személyiséged, nem vetkőzheted le, csak mert "felébredtél". Te vagy a test a lélek és a szellem. nem 3 különböző lény hanem csak egy a Te vagyis az Én. Csak nézd meg a gyerekeket, a maguk "egyszerű", "gondtalan" lényük csak van, a nagybetűs mostban. nem agonizálnak a múlton s jövőn. a kivoltam-kileszek-en. Megtanulják/tapasztalják mi a jó és mi a rossz. Jézus is mondja (Mt 18:3)
"Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába."
Bár részemről ez ösztön kategória, hisz az állatok is így vannak. Számukra is csak a jelen létezik és a tapasztalatok útján megtanulja mi a számára jó és mi a rossz.
És furcsának tartom, hogy a vallások, ezen egyszerű alapjában ösztönös dolgokra tanít, "Élj a Mostban!" ; "Csak a Jelen ami számít!" ; "Lény önnmagad!" ; "Szeress!"
S ki ezeket újra megtanulja...avagy ráébred, tévesen hiszi azt, hogy ettől ő felébredt. Vagy hogy a hit okán került egy "magasabb rezgésre". Hisz csak megtanult természetesen/ösztönösen élni...
Számomra csak egy kérdés merül fel ezzel kapcsolatban, miért is kell ezt újra tanulni? Hol csúszik el?
(hát vagy én értékelem túl az ösztönt és durván le van egyszerűsítve a köznyelvben vagy egyes állatok tesznek túl az ösztön fogalmán)
Minden élőlény utánzással, a minták felvételével tanul, többnyire azt ami a túléleshez kell. Így az elme/egó alkotta személy kit a külső hatások, körülmények, a felfogott világkép alkotott az nem ellenség vagy a "Rossz" hanem a túlélést, a világban helytálló énkép. Ami a neveltetéstől, körülményektől változhat...etikailag lehet hibás/rossz, de az élőlény túlélését szolgálja, ezen valamennyit lehet változtatni/csiszolni ha bizonyos szokásokra már nincs szükség...
A Reinkarnáció vagy újjászöletés/új testet öltés lehetséges lehet. de valószínű, hogy csak tanács a múlt "szellemeitől".
A felébredés, nem az egó/elme "legyőzéséről" szól. Hanem a már elavult és felvett szokások levetkőzéséről (pl.:felnőttél nem kell tovább utánozni a szülőket/példaképet ), s nem kell újakat emelni, felvenni.
Mindegy ki voltál előzőéleteben, nem számít mi van a halál után. Mindegy ki miben hisz, hogy melyik vallás vagy nem vallás a jobb. (melyik, tanító példáját/tanítását követed)
Csak egy életed van amiben telhetsz is valamit, amiben élhetsz, tanulhatsz, tapasztalhatsz és szerethetsz. Amiben igazán önmagad lehetsz, béklyóktól mentesen szabadon, persze ha szeretnél a te szabad akaratod, szíved joga dönteni.
A megvilágosodás, azután lehetséges, hogy felismerted s megértetted az ösztöneid, levetetted mások szokásait így válva önmagaddá, szabaddá. Megismered az Isteni szeretetet és örömöt.
(ez utóbbi még "messze" van, haha ja nem csak nem hiszem el magamról. Az út mely végén rájössz, hogy amit kerestél végig veled volt.)
"Az egó az elme, a személy kivel azonosítod magad amikor a tükörbe nézel és aki gyermekkorodtól vagy, az élettapasztalatokból kialakult személyiséged, nem vetkőzheted le, csak mert "felébredtél""
De levetkőzheted, de ettől még nem tűnik el.
""Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába."
Ez a teljes vágytalanságra utal. Tehát ahhoz, hogy beléphess, ahhoz teljesen vágytalannak kell lenni.
"test a lélek és a szellem"
Ez mind a forrás 3 aspektusa, megjelenése. Bár a lényegét tekintve egy, mégis illúzióban tartja a fel nem ébredt embert.
"Számomra csak egy kérdés merül fel ezzel kapcsolatban, miért is kell ezt újra tanulni? Hol csúszik el?"
A gyermeki most és a felébredt most között az a különbség, hogy amíg az első ösztönös, TUDATLAN, addig a második tudatos.
Az egyik gyermek a másik felnőtt már, megérett, felébredt.
"S ki ezeket újra megtanulja...avagy ráébred, tévesen hiszi azt, hogy ettől ő felébredt. Vagy hogy a hit okán került egy "magasabb rezgésre". Hisz csak megtanult természetesen/ösztönösen élni..."
Tévedés, mert az igazságos, nem kell elhinni, nem kell ahhoz hit, hogy felébredj. Az felébredés, az felébredés.
Tévedés, hogy ez a felébredés téves hit. Ha nem érted meg a gyermeki jelen és a felnőtt felébredés, megvilágosodás közötti különbséget, addig ilyen elméleteket fogsz gyártani.
teljes vágytalanság? hol nincsenek vágyak egy gyereknél?
Nyílván más a gyermeki és a felnőtt jelen, az idő vasfogának hála. A gond csak az, hogy a felnőttek egy része vagy többsége vagy a múltba vagy a jövőben ragad. (én mondjuk hajlamos vagyok a múlton rágódni, ahelyett, hogy levonnám a tapasztalatot és tovább lépnék...bár azt is tudom honnét eredeztethető ez a szokás)
A példázat a gyermeki felszabadult, boldog és őszinte megéléséről szól. S még ha a feladatkör meg is változik, eltartottból eltartó vagy önfenntartó azaz felnőtt. az érzés megmaradhat, pl ha már dolgoznod kell, hogy fenntartsd magad s a családod szükséges a rossz hangulat? Ha bunkók vagy sértőek veled muszáj megsértődni és bosszúból viszont bunkózni? rámosolyogsz/kiröhögőd s a képébe mondhatod és részedről le van tudva. Mert lehet nem rád zabos, vagy tőle ennyi telik. (hozhatta a magánéletből, vagy a tevékenységet bírálja s nem a személyiséged sérti) Bár így is van mikor jár a "pofon". (ami minden kétséget kizárólag a személyedet sérti, na azt szóvá kell tenni.)
Részemről legalábbis így van, ha ott már ott vagyok (legyek bárhol) miért ne élvezzem? Ha éhes vagyok és főzni kell miért gondolkozzak máson, azon kívül hogy jó és elég legyen? Király Kiss Miklós szülinapi ajándékán, ami tavasszal lesz? (oké itt mondjuk előtte szóba, hogy jön mit kívánok, mi van s mit lehet?)
Mocsok sokat kell még csiszolnom rajta. Legalábbis azon hogy a gondolataim nagyját a tevékenységre fókuszáljam pl mosogatás közben ne azon agyaljok, hogy milyen finom volt az amit főztem, hogy mennyire szeretek mosogatni, hogy mennyi van vissza és hogy mit csináljak a következő etap. Azok a pillanatok mikor bejön szórakoztatóvá és pihentetővé teszik. (hasonló mint gyerekként a játszani :D)
A problémán a "felébredést" hangoztatókkal, ami továbbra sem konkrétan téged vagy titeket céloz csak annyi, hogy azok kiktől először hallottam róla, "tanultam" róla. Állszent, önző és végtelenül arrogánsak voltak. Úgy beszéltek róla, hogy ők bizony bizony felébredtek és elengedték az egót. hogy a többi szunnyadó elmében úszkáló halandócskánál ők felsőbbrendűek, "mert felébredtek és túlvannak az egón, s bár ők nagyon szeretnék de a többi szunnyadó embert nem avatták be az égiek"... Ja s hiába kérdeztem nem válaszoltak csak annyit, hogy "még nem értheted" úgyhogy rögötem egyet, az mondtam "oké, bocs" és leléptem... S azt lenéző önfényezés lett a szememben a "felébredett humbug"... legalábbis ez az egy jelenleg negatív tapasztalatom van ezzel a "felébredt" témával/fogalommal
úgyhogy mint mondtam ha néhol sértőnek is találod/látjátok az nem sértő szándékú, hanem én nem tettem túl rajta magam, vagy a meglévő információm hibás.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!