Miért nem mérhetők az éter hullámai?

A gondolatokat lehet indukálni. Kémiai anyagokkal, amiket különböző módokon juttatsz a szervezetbe, nem csak tabletta, injekció formájában, hanem pl íz, illat, vagy az érzelmek által generált hormonok által. De ugyanez visszafelé is működik, azaz tisztán gondolatokkal is lehet kémiai reakciókat kiváltani a szervezetben. Ez azt kell jelentse logikus úton, hogy kétirányú az indukció lehetősége. Ez azt jelenti, hogy ha feltételezzük, hogy a gondolat alapvetően nem agyi elektromos jel, de agyi elektromos jeleket indukál, akkor a test oldaláról is lehet gondolatokat indukálni azáltal, hogy valahogy stimuláljuk, aktívvá tesszük az agyat. Ez persze ugyanúgy nem bizonyítható jelenleg 100%-ban, mint az, hogy csak elektromos jel a gondolat.

Valóban, azt én sem állítottam, hogy nincs tudatalatti. Van, sőt az elme túlnyomó többsége nem tudatos. A nem tudatos részek természete az, amit Jung másként, és szerintem pontosabban értelmezett, mint Freud.

Teljes kontrollt a test felett elméletileg el lehet érni jógával, de ezt nem tudom alátámasztani, mert nem gyakorlom a módszert. A tudattalan egyes részeit nem is jó tudatossá tenni, viszont közvetett módon megtanulni irányítani hasznos lehet. Gondolok itt a légzés, és szívverés szabályozására. Csak példaként.

Abban is van igazság, amit a hűtős példában mondasz. Ezeket viselkedési, és döntési sémáknak hívják, bár nem tudom, hogy az általános pszichológiában is ez e a nevük, vagy csak a modern, még mindig aktívan kutatott területek némelyikénél nevezik így. De nem minden döntést tudsz sémák alapján meghozni. Általában kényelmi szempontból ez a mechanizmus működik, de sok esetben ez előnytelen, ezért azok a személyiségtípusok, akik hajlamosak kezdeményezésre képesek új megoldással előállni egy adódó problémára, persze figyelembe véve korábbi tapasztalatokat is, ha ez lehetséges. Bizonyos helyzetekben, ha az egyén tudja, hogy a megszokott viselkedési mintája hátrányos lenne a helyzetben, akkor képes akaratlagosan eltérni tőle. Erre is általában azok hajlamosabbak, akik vagy tudatában vannak a saját döntési szokásaiknak, vagy képesek új dolgokat tenni, ha azok előnyösebbnek tűnnek. Ez is tanulható magatartás, csak van akinek könnyebben megy, van akinek nehezebben, személyiségtől függően.

Hibás az elképzelésed, mert még mindig azt hiszed, hogy a gondolat különálló.

Gondolattal nem indukálsz semmi, mert a gondolatod megelőzte az elemében egy folyamat.

Hogy érthető legyek : "Most elégedett leszek", és boldogabb vagy. De ezt a gondolatot megelőzte egy halom tapasztalat, ami alapján ez a gondolat megtudott születni, érted? A sémáid is akkor tudod másképp reagálni, ha van hozzá ismereted. Ez a megtévesztés az egészében :-)

Értem miről beszélsz, de ez alapján még nem jelentheted ki bizonyosan, hogy hibás az elképzelésem. Bár lehet hogy helyesbítenem kell annyit, hogy maga az elme különálló, nem csak a gondolat. A gondolat az elme terméke, így az elmének is különállónak kell lennie. Ami a testben lejátszódik, az arra van, hogy az elme képes legyen a testet irányítani. Mindegy, hogy tudatosan, vagy tudattalanul.

Nem az elme, és a gondolat különállóságáról beszéltem eddig, hanem az agyi fizikai, és kémiai jelenségek, és a gondolat különállásáról, azaz eltérő természetéről. Mivel mindkettő képes kiváltani a másikat mindkét irányból, nem nevezhető igazán különállónak, de a gondolat, így az elme maga sem fizikai, a testre gyakorolt hatása viszont igen. Ezt sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet, úgyhogy ez személyes tapasztalat, és meggyőződés szintjén fog maradni. Az nem fizikai, és kémiai, hanem "szellemi" alkotórészt nem valószínű, hogy valaha is mérni lehet majd, ezért ez vagy vita tárgya marad, vagy lényegtelenné válik a végeredmény szempontjából. A tippem az előbbi lehetőség.

Az elmét a biológiai értelemben használtam, nem pl. A buddhista magyarázat szerint. Az elme az agy terméke. Ha mindenképp spirituálisak akarunk maradni, akkor szükséges a duális nézetet elfelejteni, és megérteni azt, hogy egység van. A kettő egy, nincs elválasztva, illúzió az elkülönülés. Egyébként mágikus gondolkodás néven ismert ez, és nem jelent jót.

Persze régen, mikor semmit sem tudtak az agyról, akkor is kellettek magyarázatok arra, hogy például Jóskának megvan mindene, feleség, ház, étel az asztalon, stb,., mégis boldogtalan. Mit mondtak hát? Az anyagi dolgok nem okoznak boldogságot, csak illúziót. Belül kell rendet rakni, mondták ők.

De hát nekik ismeretlen volt a szerotonin, a különböző neurokémiai zavarok, stb., hogyan is érthették volna másképp? Azóta tudjuk, hogy miujság nagyjából.

Például a meditálás is a szerotonin szintet növeli, ebben rejlik mind a vallási/spirituális élmény (5-HT(1A) is, mind az általános elégedettség növekedése.

Nem lesz kevésbé szép az élet, ha kevesebb a misztérium.

Annyiban egyet értek, hogy az ember életéhez tényleg elválaszthatatlannak kell lennie az elmének, és az agynak. Abban nem, hogy az agy terméke. Ez személyes tapasztalatokon alapul, és nem testen kívüli élményre, vagy hasonlóra gondolok, de ezek ahogy mondtam személyes tapasztalatok, azaz a saját véleményem.

A meditációnak sok fajtája van, és nem a vallási meditáció a legmagasabb szintje. A komoly meditációs technikák nem okoznak vallási, vagy spirituális élményt, és elégedettségérzetet sem. Nem is ez a céljuk. De amelyik okoz, ott is az elme veszi rá a testet, hogy ilyen hormont termeljen. A test a hormonok nélkül nem képes érzelmeket tapasztalni, ahogy az agy elektromos jelek nélkül nem képes az elmét "megtapasztalni", azaz az elme funkcióit a test felé közvetíteni, és vissza. A kémiai anyagok megléte, az elektromos jelek nem zárják ki, hogy az emberi elme nem fizikai természetű. A test anyagi természetű, ahhoz, hogy működjön, anyagi természetű ingerekre van szüksége. Az elme ettől még lehet nem anyagi természetű, ami az agyon, és központi idegrendszeren keresztül áll kapcsolatban a testtel. A test sem élne e nélkül az elme nélkül, és az elme sem nevezhető élőnek, ha nincs test, amin keresztül működjön.

A misztériumok, spirituális ismeretek célja nem az, hogy szebbé, érdekesebbé, izgalmasabbá tegyék az életet. Legalább is nem erre találták ki őket. Ugyanúgy az igazságkeresés a céljuk, mint a tudománynak, és filozófiának, csak egy harmadik megközelítésből.

35

Még mindig nem tudok egyetérteni! Vegyünk példának egy mániás embert, akiire mondhatnánk, hogy "elmebeteg". Tünetei a túlzó magabiztosság, indokolatlan öröm, stb. Ha megvizsgálnánk kórosan magas szerotonin és dopamin szintet találnánk.

Most vegyünk példának egy egészséges embert, akinek például egy cathinone származékot adunk be, ami növeli a dopamin, és szerotonin szintet. Tünetei alapján mániássá válik tőle. Mi a következtetés?

De azt is szoktam ilyenkor mondani, hogy egy MDMA-val átbulizott éjszaka után teremtsen valaki magának gondolatokkal szerotonint, nem fog sikerülni. Sajnos.

38

Igen sok tapasztalatom volt, de megtudtam magyarázni. Mondanál példát? Örömmel hallgatlak...

Még mindig azon az állásponton vagyok, hogy a test irányából is lehet hatni az elmére, és az elme irányából is a testre. Melyik lehet a nehezebb? Bevenni egy tablettát/beadni egy injekciót amiben meglehetősen nagy mennyiségű vegyi anyag van, vagy alapvetően erre fel nem készülten próbálni az akaraterőddel rávenni az elmédet, hogy tegyen meg valamit? Arról nem beszélve, hogy a módszert is kéne ismerni.

Van pszichés betegségem. Mondjuk nem mániás depresszió, hanem más, de legalább olyan kellemetlen. Ennek ellensúlyozására tanultam olyan módszereket, amik képesek ellensúlyozni a tüneteket. Ennek azt kell jelentenie, hogy pszichés módszerekkel veszem rá a testem, hogy ellensúlyozza a hibás hormontermelést, vagy csökkentse azt.

Azt nem tudom megmondani, hogy egy drog hatását hogyan lehet ellensúlyozni, mert nem használok ilyesmit, nem ismerem a hatásmechanizmust, illetve nem tudom, milyen módszer váltaná ki a test ellenreakcióját.

Annyit tudok, hogy az elme oldaláról is lehet befolyásolni a testi folyamatokat. Elég amatőr vagyok, mert még csak pár éve csinálom, és csak ha tüneteket kell kezelni.

Végkövetkeztetés: A test oldaláról sokkal könnyebb befolyásolni az elmét, mint az elme oldaláról a testet. Ennek oka pontosan abban rejlik, hogy az elme nehezebben megismerhető, mint a testi folyamatok. De egyértelműen lehetséges. Olyan is lehetséges, hogy az elmét elidegeníted a testtől, mindaddig, amíg az szenved, de ez nem oldja meg a problémát, és nagyon nehéz fenntartani. Ezeket nem olvastam, vagy hallottam, nem is csak kipróbáltam, hanem többé-kevésbé rendszeresen csinálom is. Ha az elme a test terméke lenne, és kizárólag biokémiai, és elektromos jelenségekből állna, ez lehetséges lenne? (nem költői kérdés, tényleg érdekel, hogy lehetséges e)