Van-e itt nyitott gondolkodásmóddal rendelkező, mágia iránt érdeklődő személy(ek), aki egyedül járja az útját, viszont attólmég szeretne néha gondolatokat/tapasztalatokat cserélni?

A tenyér mellékcsakra. Én nem a csakrarendszerben szoktam gondolkodni(bár tudok), hanem a qigong által használtban. A két tenyéren, és a fejtetőn vannak azok a pontok, amiken a test a külvilággal energiát cserél nagyobb léptékben. A légzéssel is megtörténik ez, de az más mechanizmus. A két tenyér, és a fejtető három "kapu" az ötből. A másik kettő a talpakon van.

Azt hiszem az a leírás nem nekem való lenne. Nagyon nem. Ha a gyakorlat, módszer működési mechanizmusát nem írja le, nagy eséllyel neki sem fogok. Ha a "mellékhatások" működését, okát, célját nem írja le, szintúgy.

Ez a kérdés komment szekciója aztán elszállt. Olyan jó ezt látni ezotéria témában :D

Ugyan nekem van egy baráti köröm ahol ezeket ki szoktuk beszélni, sokáig egyedül jártam az utam és beleütöttem ebbe-abba az orromat pl gyógyításba, érzésre energia áramoltatásba. Sokáig direkt nem is gyűjtöttem róla "elegendő" lexikális tudást, nehogy az legyen a vége hogy előre meglátom mit kell érezzek és nehogy bemeséljem magamnak. Ez pl igaz az ásványokra (nem olvasok utána és szedem össze receptre mert egy részt abba mi az érdekes ha nem én nyúlok rá, más részt nem biztos hogy a kezem nem tudja jobban mint a szemem)

Mondjuk ez a logika csak az ártatlanabb dolgokra igaz, pl ásványok, növényekkel barátkozás, és még véletlenül sem igaz a "papparapparam" könyv idézéseire (szándékosan nem írom le a címét mert az a könyv bár igen komoly, még én se játszanék vele)

Na amikor ez a könyv a kezembekerült jöttem rá, hogy ha csak egy kicsit is tudok ártani magamnak mondjuk mert nem vágom le azonnal hogy milyen veszélyt rejthet magában egy módszer akkor azon a lexikális tudásom hiánya nem igazán segít. Szóval kerestem egy tanárt aki kicsit belevezetett a vallástörténetbe (ami kifejezetten jó dolog szerintem)

Mondjuk ez lehet az én "hülyeségem" hogy egy idő után úgy voltam vele hogy inkább szerzek mentor(-okat) akiknek bízhatok a véleményében, meg hogy időben szólnak mielőtt valami brutális marhaságot követnék el hehe.

Szerintem nem gond, ha leírod egy könyv címét. Kapásból tudnék mondani ötöt, amikkel nagyon rossz ötlet játszani, és ha kicsit ütöm a fejem a falba, hogy a memóriám beinduljon, még ugyanennyit. És ezek csak azok a könyvek, amik egyértelműen nem jó játékok. Amik látszólag ártalmatlannak tűnnek, de egy kis átgondolással veszélyesebbek, mint az eleve veszélyesnek szánt könyvek, na azokkal kell igazán vigyázni.

Az, hogy előre megmondják, mit kell érezni, vagy nem mondják meg, jobb ha magadtól rájösz, igazából csak félig igaz. Az ilyen érzetek a tudattalanból fakadnak, és ha a tudattalannak van egy elvárása, milyen érzetet fog produkálni egy jelenség-például kövek-akkor olyan formában fog jelezni. Igazából még kondícionálhatod is magadnak, hogy bizonyos dolgok milyen érzetet keltsenek. Azoknak, akik hozzám hasonlóak ez a megoldás hasznosabb. Én ugyanis 6-8 évig semmit nem éreztem, nem tudtam érezni. Ha valaki megmondta volna, mit, vagy hogyan kell, ahogy az később meg is történt, akkor képes lettem volna rá. Nem vagyok ösztönös tehetség, sem különösebben érzékeny. Sokan vannak vele hasonlóan. Aki ösztönös, vagy érzékeny, annak az általad leírt módszer jó, sőt jobb, mert úgy fog megmutatkozni az érzet, ahogy a legtermészetesebb. Aki nem érzékeny, annak csak csalódásokban lesz része ilyen módszerrel. Vagy felhagy a próbálkozással, vagy valami drasztikushoz nyúl. Nekem is csak az a szerencsém, hogy gyáva vagyok a drasztikus módszerekhez.

Másképp vagyunk bedrótozva.

Az egészben az a szomorú, hogy elvileg a passzív, befogadó, érzékelő dolgok lennének az erősségem, és az aktív, kifelé irányuló, cselekvő dolgokban fele ilyen hatékony vagyok. Ha az erősségeim ilyen gyengék, akkor a gyengeségeim milyen gyengék lehetnek. :D