Mi történik a halál után?

"Miért pont most élek,miért nem 500 évvel ezelőtt?"

Mert az lehetetlenhogy szüleid, akiktől származol most élnek - és te 450 évvel azelőtt születtél vona meg!

.

Megígérem, ha van valami halálom után, megkereslek és felvilágosítalak!

Én egy 27 éves testben születtem újjá, ami egy mérgezés következtében 40-50 évet öregedett. Sok kérdés merült fel bennem, többek között az is, hogy mi történt az előző énemmel. Mert ugye 27 évig élt valaki ebben a testben is.

Ha gondolod beszélgethetünk erről privátban is.

Erre senki nem tudja a választ.

Véleményem szerint az ember csak biokémiai folyamatok halmaza.Megszületik,él,meghal,elporlad.Nem hiszek a reinkarnációban,majd ha eltűnik az "Én" azaz elpusztulok,nem szeretnék sem élő sem élettelen formában visszatérni.

Semmi értelmét nem látom az életnek,gyerekkoromban köteleztek hogy iskolába járjak,utána dolgoznom kellett és kell is míg meg nem halok.Az élet elejétől a végéig csak kínlódás,ezért én próbálom minimálisra csökkenteni a tevékenységeimet,a munkahelyemen próbálok annyira keveset dolgozni amiért még épp nem rúgnak ki,a szabadidőmben pedig semmit nem csinálok,csak annyit ami a fennmaradásomhoz szükséges.Tehát remélem nem körforgás az egész élet mizéria..

Nem tudjuk - mert elveszítjük az emlékezőképességünket (memóriánkat).

De szerintem van ami továbbra is megmarad.., csak azt nem lehetséges definiálni. Nincs rá szó, így nem leírható, és gondolkodással sem lehet elképzelni. Mivel a halálkor megszűnik ez a gondolkodáskavalkád amivel tévesen azonosítjuk magunkat (minden emlék) és a "rendszer,, is leáll (szóval nem tudunk majd különböző számításokat végezni) ezért nem lesz ahol felmerüljön ez a kérdés.

De mi van ha most pl egy pillanatra nem gondolkodunk?

Mi történik a két gondolat között?

Akkor mik vagyunk - amikor nem írjuk le magunkat kényszeresen gondolatokkal?

Szerintem van valami ami nem függ a gondolkodástól, és ez a valami amit - tudni nem lehet..., ez az ami nem szűnik meg (mivel ez nem is keletkezett).

#7eske! Minden életnek van értelme, akkor is, ha nem látod. A legkönnyebb lehasalni a földre és azt mondani, hogy nem láttok, akkor nerm vagyok. Pedig de. :) Mindenki valasmiért született oda és abba testbe,amiben van.

A kérdésre a válasz: A lélek örök körforgásbasn van, és nem ő választja meg hova születik le, hanem tettei, tudata, életútja következménye. Mindig fejlődnie kell, alakulnia. Néha sajnos megtorpan vagy lejjebb "csúszik", de akkor abból kell tanulnia, hogy új esélyekkel indulhasson majd.