Mi történik az öngyilkosság után?

Hosszu lenne leirni a valaszt. Vitat is inditanak vele, ami nem celom.

Az, hogy kinek hogy sikerult eleve serto kerdes es ez mindenkinek a magan ugye.

Privat szferarol manapsag nem hallottak a jo nepek ugy latszik.

Masfelol viszont annak a szemelynek is megvolt a maga oka arra, amit tett, de ha utana olvasnal miket elt at szegeny, akkor megertened.

Komolyan, az emberek manapsag...

Sokat mond a következő megfigyelés. Azok közül, akik megpróbáltak öngyilkosok lenni, de még vissza tudtak térni, bizonyos szempontból két csoportra oszthatók. Akiknek volt közben halál közeli élményük, s akiknek nem, vagy nem emlékeztek rá. Szóval, akinek volt, soha többet nem próbálkozott újabb öngyilkossággal, míg akinek nem, az nagy valószínűséggel később újra megpróbálta azt. Egész egyszerűen azért, mert aki járt - ha féllábbal is - odaát, vagy az odavezető úton, már elegendő volt ahhoz, hogy teljesebb képet kaphasson önmagáról és a létezésről.

S szembesült azzal, hogy csak a testét tudja megölni, saját magát nem. Szembesült azzal, hogy az elől sem tud elmenekülni, ami miatt az öngyilkosságot választotta, hiszen következő életében újra annak megoldását fogja kapni feladatul.

Jelen életünkben mindenben dönthetünk a szabad akaratunk által, kivéve a (születésünk és a) halálunk időpontját illetően. Ezt a felsőbb énünk dönti el.

Mindannyiunknak vannak kilépési pontjai, melynél mindig a felsőbb énünk dönt, hogy itt-e az idő a távozásra. Ha az öngyilkosságunk sikerül, a következő kilépési pontunkig nem léphetünk át, s abban a lelkivilágban szenvedhetünk, melyben az öngyilkosságunk pillanatában voltunk. Ez sok-sok év is lehet.

De ha valaki annyira megtébolyul ettől az általa nem várt helyzettől, továbbra is itt ragadt szellem lehet belőle.

Tehát aki sikeres öngyilkosságot hajt végre, az nem sok jóra számíthat.

A legjobb esetben is a feladatától való gyáva megfutamodókénti megítélésben részesül, mely feladatát a követező életében újra kell vállalnia.

"voltak rosszabb periódusaim az életben, és gondoltam már rá, de soha az életbe nem tudtam volna megtenni!"

Azért, mert neked is átmosták az agyad, mint a többi hasonló szintű élőlénynek. Hogy ne merjétek, mert az rossz!

Ezek az emberek már egy sokkal magasabb szinten gondolkodnak! Én dicsőítem őket, mert közéjük tartozom.

A halál beállta után az az energiahalmaz, aminek a test csak az a része amit érzékszerveinkkel érzékelni tudunk, más néven a lélek, nos ez a legtöbb lélek esetében szertefoszlik a térben, megszűnik mint önálló és önellátó energiahalmaz, a szertefoszló energiák beleolvadnak a környező energiákba.

De van néhány akinek tudati energiahalmaza továbbra is önálló marad a térben, és ez az érzékszerveitől megfosztva, mert semmit nem érez, cselekvésre képtelen, nos ez a mérhetetlen energia fortyog csak a tehetetlenségtől magában. Ez lehet a pokol kapuja. Ha itt még rátalál a megnyugvásra minden rendben, ő is a semmivé lesz. De ha tovább fortyog, akaratoskodik, elérkezik arra a pontra, mikor vesztesége keletkezik, fény hang, vagy bármely energia formájában, na ez már a pokol. Innentől megjelenhet gömbvillám formájában, még tüzet is csinálhat!