Miért járnak a szkeptikusok ebbe a kategóriába osztani az észt?

"a tudományban való hit semmivel nem különbözik a spiritualításban való hittől."

Dehogynem. Az egyiknek vannak eredményei, a másiknak meg nincsenek. Vannak tudományos eredményeken alapuló autók, repülők, házak, számítógépek, gyógyszerek, festékek, fűtés, víztisztítás, vasgyártás, stb.

A spiritualizmus mit tud felmutatni? Semmit.

"Ne feledjük,hogy arról a tudományról beszélünk aki egy időben bizonyosságként kezelte,hogy a föld lapos mint az asztal lapja"

Ez nem igaz. Az, amit ma tudományoknak nevezünk kb a felvilágosodással kezdődött. Ekkor már senki nem gondolta azt, hogy a Föld lapos.

"és a lobotómia egy hathatós gyógymódja az elmebajnak..."

Attól függ mi a cél. Lenyugtatta az elmebajosokat, és ez az illetékeseknek elég volt. A tudomány egy módszer (és az ezen módszerrel felhalmozott tudásanyag). Nem célokat ad, hanem eszközt a célok megvalósításához. Ha rossz a cél, rossz lesz az eredmény, de ez nem a módszer hibája.

Szerintem te nem vagy tisztában a hit és a tudomány fogalmával sem, de ide is elhelyezem, ezen ne múljon.

Hit:

Racionális bizonyítást nélkülöző, logikailag nem igazolható eszmék elfogadása.

Tudomány:

A bennünket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenység, és az ezen tevékenység során szerzett ismeretek összessége.

A tevékenységnek bárki által megismételhetőnek kell lennie és végeredményben azonos eredményre kell vezetnie ahhoz, hogy az eredményt tudományos eredménynek nevezhessük.

A tudományban nem hinni kell.

*Ana Van Der Val*

Te mindenki kommentálását kritizálod?

Nyomd rá inkább a piros pacsit..

Épp ezért írtam hogy nem volt semmi értelme kiírni ezt a kérdést...

De nem baj.

"a tudományban való hit semmivel nem különbözik a spiritualításban való hittől"

Ezzel nem tudok egyetérteni. A tudomány állandó változásban van. Fejlődik. Elismeri, ha hibás valamely tézise, és más irányba indul. A hit ezeréves alapokra épül és ha teheti, semmit sem változik. Én úgy szoktam jellemezni a szkeptikusokat, hogy megmaradtak gyereknek. Nem nőttek ki a "miért korszakból". Nekem már hatéves koromban is kevés volt a plébános "istent hinni kell, fiam, nem megérteni" típusú magyarázata, és azóta sem nyugszom bele semmi olyanba, amihez elég a hit.

Az eddig leírtakból elég jól összeáll egy válasz (bár az első válaszoló lényegében jól összefoglalta).

Trollkodni jó, mert: szórakoztató felidegesíteni a másikat sértő beszéddel, lenézéssel („nagy az Isten állatkertje”, „a hülyeség ellen vitáznak” stb.). A wikipédia „troll” szócikke jól mutatja be a lényeget. És erre lehet azt mondani, hogy „érveléstechnika”.

Hogy ennek mi a lélektani háttere? Ezt találtam:

A trollkodókban az alábbi 4 vonás a közös:

1. szadizmus: a trollnak örömöt okoz a másik megalázása, leszólása, sértegetése, provokálása stb.

2. nárcizmus: a trollok általában úgy nyilatkoznak, mintha az objektív igazság tudói lennének, ellenvéleményt nem tűrnek, arra érdemben nem reagálnak, pökhendi erőszakossággal sulykolják igazukat

3. machiavellizmus: a trollokat gátlástalanság jellemzi, nem ódzkodnak semmilyen bántó, személyeskedő, oda nem illő szövegtől, céljuk elérésében semmi sem akadályozza őket

4. antiszocialitás: a trollok nem élik bele magukat a másik helyzetébe, nem éreznek lelkiismeret- furdalást, nem gondolkoznak azon, hogy nekik hogy esne, ha pl. érdekesnek, építő jellegűnek szánt írásukat gondolkodás nélkül lehordanák. Ezzel együtt lehetnek akár jó modorú, vonzó és spontán személyiségek is, nem feltétlen hülyeség amit írnak, inkább az empátia teljes hiányával van problémájuk. Jellemzi őket, hogy hamar elunják magukat az életben, ezért kell valami impulzus (pl. a trollkodást lehetővé tevő írás/ kép), mely újra “lelket önt” beléjük -legalábbis átmenetileg.

Hosszú cikk, nem folytatom. Mit lehet tenni? Mindenhol ugyanazt találtam: ne etesd a trollt. Vagyis ne reagálj rá, nézd levegőnek!