Miért jobb egyeseknek azt hinni és hangoztatni, hogy márpedig nincs lélek?

Teljesen igazad van kérdező. A tudomány még csak értelmét sem keresi az életnek a vallással szemben. Elég nekik annyi, hogy lézetel és örülj neki.

Viszon azt be kell látnod, hogy attól lehet boldog az ember, hogy nem hisz valami léteésében. Igaz, hogy megnyugtató a tudat, hogy nem csak 70-80 év jutott nekünk(már akinek), de meg kell értened, hogy vannak olyan emberek akiknek annyira szükségük van földrengés biztos alapú hitre, hogy képtelenek lennének elfogadni bármit is, ami csak egy kicsit is megkérdőjelezhető. Ők a materialisták. Csak azt hiszik el amit látnak és élből utasítanak el mindent ami nem mérhető, bizonyítható valamilyen eszközzel. Esküszöm, ha ezekkel az elvekkel nevelnénk fel egy gyereket a technikától elzárva, akkor még talán akkor sem hinné el hogy létezik tv, számítógép vagy telefonon, amivel nem csak személyesen lehet kommunikálni, ha a saját szemével látná őket. Élő példa az emberi tudatlanságra, hogy régen boszorkányságnak tituláltak minden olyan ismeretlen eszközt, melyet épp akkoriban fedeztek fel. Akár kémiai folyamat, fizikai, vagy bármely tudományos felfedezést.

A fő kérdésedet is megerősíteném egy elmélettel:

Azt, hogy bizonyítsuk be a lélek létezését, már nagyon sok ateistától, materialistától hallottuk, aminek van is alapja, hisz e nélkül valóban nehezebb hinni egy láthatatlan világban. Viszont ha én azt mondom, hogy a lélek az ÉN-ünk akkor ezzel már tovább is léphetünk a dolgon. Az ÉN létezése letagadhatatlan még a szkeptikusok vagy ateisták számára is hisz ez létező dolog. Az igaz, hogy még a tudósok is csak elektromos impulzusok sokaságaként tekint rá az agyban, de mégis, ha nem tetszik, a választ már nem tőlünk kell kicsikarni, hogy mi a lélek(azaz ÉN), hanem a tudósaitoktól, akiket nyilvánvalóan jobban preferáltok. Úgy tűnik végül mégiscsak egyre közelebb kerül a tudomány és a hit... :)

A kérdéseid pedig valóban jogosak, hogy még mindig nem nyilvánvaló sokak számára, hogy a materializmus hová vezet: Háborúk, éhinség, egymás kizsákmányolása, a technika általi elszeparálódás(FOSBUK) ami egyben az emberi kapcsolatok hanyatlásához is vezet. Az iskolákban is a sok szemetet tömik az ember fejébe ahelyett, hogy praktikuisabb dolgokat tanítanának. Már lassan 20 éve várom hogy hasznát vegyem az iskolában tanult egyenleteknek, meg a verselemzéseknek. A koordináta rendszerben ábrázolásról nem is beszélve. Mindemellett egy fogyasztói társadalmat alakítottunk ki, ahol minden ami elromlott mehet a kukába, de még csak azt sem muszáj megvárni, hogy elromoljon, elég ha elavul és már veszük is az újat. Biztos mindenkinek van elfekvőben egy két régi mobil. Pedig ezeket csak kb 15 éve használjuk rendszeresen. Lehetne még sorolni, mennyi minden köszönhető a materialista fogyasztói társadalomnak, de ahhoz egy könyv is kevés lenne. Nem kell félreérteni! Nem a tudományos fejlődés ellen vagyok, hanem az ellen ami ezt a fejlődést kiváltja és motiválja: A kapzsiság és tudatlanság. Carpe diem! Tömd a zsebed, mert akkor nem lesz kitől lenyúlni a pénzt. Minél többet keresel, annál többet kell adóznod annak aki még csak a kisujját sem mozdítja meg. Persze, hogy arra ösztönöznek, hogy fektesd a bankba a megtakarított pénzed, majd ők eljátszanak vele. Meg vegyél fel tőlük hitelt, mert megéri. Természetesen nekik meg. Azt akarják, hogy függj tőlük. Kíváncsi lennék mit tennének, ha az emberek visszaállnának az önellátásra? Nagyon jó mozgalom ez az Anonymous. Az ismeretlenség megvéd, viszont a nyilvánosság tönkreteheti azokat, akik megérdemlik. Aki semmi rosszat nem tett, annak nem kell semmitől sem tartania. Na jó, be is fejezem, mert már nagyon el ment filozofálgatásba... Bocsi. :)

Egyébként felőlem mindenki maga döntheti el, ki miben hisz, de objektíven nézve a dolgokat nem sok jót lehet köszönni a materialista eszméknek.

Ja valami lemaradt:

[link]

És ez sem ateista, vagy materialista elmélkedés gyümölcse... :)

Most mint világéletemben ateista szólok:

Én nem hiszek a lélekben, Istenben, túlvilágban, sorsban, életben a halál után... mindezek ellenére boldog vagyok. Számomra úgy tűnik, hogy te úgy érzed, hogy az, hogy az érzelmeket kémai és biológia reakcióként fogom fel, elvesz az értékükből, pedig nem. Ugyan úgy voltam és vagyok is szerelmes, ugyan úgy megbecsülöm a dolgokat amiket kapok, szerintem még jobban is, mint a hívők... az, hogy számomra elképzelhetetlen az élet utáni élet, azt eredményezi, hogy ennek az életnek értékelem minden percét. Nyílván boldogabb a hívők élete, mert számukra nincs vég, van egy felsőbb erő, ami vezeti őket, van új élet... viszont szerintem éppen ez lehet ami elvesz ezen élet értékeiből, elvégre számukra ez is csak egy a sok közül, volt és lesz is másik.

Arról, hogy a mai társadalmunk birkaként megy előre, írtja a bolygót, mintha ezer másik bolygónk lenne, dolgozik és nem él, hasonló véleményen vagyok.

Nem az a fajta ateista vagyok, aki nem hisz benne és tűzzel vassal írtja aki igen... ha nektek ettől könnyebb nyugodtan. Nekem nem lenne boldogab az életem. Valamint az, hogy nem hiszek benne, nem zárja ki, hogy létezik... de erree a kérdésre választ nem fogunk kapni (szeritem) soha.

Egy 19 éves gyermek gondolatai így, korán reggel.

A hazugság kényelmes, de az igazság mindig jobb. Egyeseknek jobb ha áltatja magát lehetetlen dolgokkal, másokat inkább a valóság érdekel.

Nem tagadom, én is örülnék ha létezne egy jószándéku isten, aki megjutalmazza a jókat az örök boldogsággal, de mivel a tudomány korában ez elég butaságnak tűnik, inkább támaszkodunk a tényekre. Hiszen szép ez a világ a deitás szükséglete nélkül is.

Azt gondolom egy ateistát ugyanúgy sért ha azt állítod, hogy van mint ahogy téged az sért, hogy azt állítják nincs lélek.

Egyszerűen arról van szó, hogy az emberben kialakul egy világnézet, amit ha valaki "megingat" az ellenérzéseket vált ki. :S

És miért jó egyeseknek hangoztatni azt, hogy van?

Egyik sincs bizonyítva, mindenkit meg kell hagyni a saját hitében, kinek mi a jó. Nekem jó elhinni, hogy van, de nem tukmálom rá senkire a nézeteimet.

4-nek:

Jól gondolkodsz és igazad is van. Érzelmeket mindenki érez attól függetlenül hívő e avagy sem. Az pedig nem feltétlenül igaz szerintem, hogy aki azt gondolja csak egyszer él, az jobban kihasználja a dolgokat. Ugyan úgy lehet léhűtő aki úgy gondolkodik: Minek strapáljam magam, hisz ha meghalok úgyis vége mindennek. Ezzel szemben van olyan hívő is aki attól függetlenül, hogy meg van győződve arról, nem csak egyszer él, még ugyan úgy törekszik arra, hogy még jobbá váljon és hasznos tagja legyen a társadalomnak, másokat segítve. Szóval nem vitázok csakk kiegészítettem az általad már felvázolt két csoportot, másik kettővel.

5-nek:

"Egyeseknek jobb ha áltatja magát lehetetlen dolgokkal, másokat inkább a valóság érdekel. "

- Viszont relatív ki mit gondol valóságnak. Szerinted az amit látsz, szerintem pedig valóságosabb az ami a dolgok mögött van, ami mozgatja őket, azaz valami felsőbb hatalom. Szóval megint patt helyzet. :)

"Nem tagadom, én is örülnék ha létezne egy jószándéku isten, aki megjutalmazza a jókat az örök boldogsággal, de mivel a tudomány korában ez elég butaságnak tűnik, inkább támaszkodunk a tényekre."

- Én sem tagadom, egyáltalán nem örülnék ha a materialista felfogás lenne igaz, miszerint egyszercsak elporladunk mintha sose lettünk volna és a tudásunk is a semmibe vész. Azt mondod inkább támaszkodsz a tényekre. Azokra amiket Isten hozott létre, hogy rendezettebb világban élhessünk? Azokra a tényekre gondolsz amik ezek felismerése során lettek nyilvánvalóak? Megint holtponton vagyunk. Nem állíthatod 100%-ra, hogy nincs Isten aki mindezeket a törvényszerűségeket létrehozta volna, ugye ezt te is belátod?

Ezt viszont nem értem: "Hiszen szép ez a világ a deitás szükséglete nélkül is."

Mi az a deitás?

:)

#4es vagyok, openyoureye abszolút igazad van, minden világnézetben vannak léhűtők, én a magam részéről igyekszem jobbá tenni a világot, persze nem drasztikusan, csak azt szeretném, hogy egy kicsit szebb és jobb világot hagyhassak majd a gyerekeimre és mivel számomra (nézeteim szerint) az idő véges, igyekszem ezt még ebben az életben véghezvinni.

Igazad van, de amit mondtál az fordítva is igaz, lehet valaki léhűtő arra gondolva, hogy minek strapáljam magam, most pihenek, majd következő életemben alkotok valami maradandót... nyilván nincs ilyen, vagyis remélem nincs, de lehetséges, nem?

A kérdés utolsó bekezdésével a rideg valósággal és a boldog hittel kapcsolatban, nem kockáztatok. Inkább hiszek abban, hogy nincs és élek úgy, mi a legrosszabb ami történhet? Legfeljebb kiderül, hogy van és van élet a halál után: éljen! De az is lehet, hogy nincs és lehúzzuk a rolót örökre...

Nos, attól természetesen nem lesz jobb a világ, hogy ha elvetjük a lélek létezését. De én úgy gondolom, rosszabb sem. Olyanok között, akik hisznek a lélekben, ugyanúgy vannak jó és rossz emberek, mint akik nem.

Másrészről pedig semmi nem támasztja alá, hogy létezne valami, amit lélekként nevezhetnénk meg, ebből kifolyólag nem is az van, hogy sok ember nem hisz benne, hanem egyszerűen nem foglalkoznak vele. Ha valamit nem lehet érzékelni, mérni, illetve az érzékelhető világra sincsenek egyértelmű hatásai (mert amit a léleknek tulajdonítanak, az másféleképp is megmagyarázható, vagyis nincs olyan egyértelmű bizonyíték, hogy ha valami megtörténik, akkor ez csak a lélek lehetett), akkor feleslegesen vennénk bele egy újabb ismeretlent az amúgy már jól működő egyenletbe.

Szóval valóban, az nem érv, hogy ha nem lehet mérni, akkor nem is létezik. Természetesen ettől létezhet, csak ezt bizonyítani kéne, amivel már sokan sokféleképp próbálkoztak, de még nem sikerült.