Kevés időm van, hogy meditáljak?

Nincs ilyen vagy olyan meditáció. Csak a meditáció van.

És ez az állapot bármikor lehet sőt kívánatos is lenne.

Javasolt irodalom: tantra.

Az a lényeg hogy ébredés után mindig legyen egy rövid ülés. Akár 15 p is elég. (Ez azért kell, mert így mélyül el legjobban.)

Utána lehet pl séta közben is figyelni. A legjobb az olyan sétálgatás ami cél nélküli. Tehát direkt a jelenlét/éberség miatt bejárni egy útvonalat.

Munka közben is meg lehet figyelni, hogy az elme mennyi butaságot vetít egész nap. Amikor észrevesszük hogy elgondolkodtunk, akkor a gyakorlás eredményeképp le lehet választódni a gondolkodásról. El lehet engedni őket. Akkor megint csak az egyszerű tiszta jelenlét marad.

lehet mindenfélét vizualizálni. pl: belégzésre fehérarany vagy ezüst energiát lélegzel be a környezetedből, majd belégzésre a tested közepére gömmbé sűrűsödik.

védőburkot, hullámzó fodrokat a tested körül stb. magad is kitalálhatsz.

de szürke vagy feketét ne! más árnyékát soha ne szívd magadba! egyszer csináltam h a munkatársaim árnyékát elképzeltem ahogy beszívom. kegyetlenül fájt a fejem és olyan hányingerem lett, mintha romlott kagylót ettem volna.

napfénnyel, holdfénnyel, csilagokkal stb. a lényeg h pozitív legyen.

a csakráidra is koncentrálhatsz. magadban is mondhatod a mantrájukat.

nekem ez is bevált. munka közben a csakráimra kántálom a hozzájuk tartozó mantrákat.

Én tudatosan tudatos vagyok a tudatosságomra, vagy másképpen kifejezve, a tudatosságomra koncentrálok, azaz tudatában vagyok önmagamnak. Közben igyekszem tisztán tartani a fejem, nem gondolni semmire, csak teljes figyelmemmel a tudatosságom felé fordulni. Amikor nyugodt környezetben, egyedül tudok lenni, akkor a lehető legmélyebben belemegyek (ez általában reggel és este van így), amikor pedig teszem a hétköznapi dolgaimat, akkor próbálok egy laza, de éber figyelmet fenntartani a tudatosságom felé. Ekkor a figyelem fókusza folyamatosan fluktuál a tiszta tudatosság és az elme tartalmai között, hol az egyik kerül előtérbe, hol a másik. A tudatosság egyébként mindig ott van, mindig folyamatosan létezik, míg a gondolatok megállás nélkül változnak.

Ha rendszeresen csinálja ezt az ember, akkor felismeri, hogy a tudatosság az egyetlen örök, állandó létező, és hogy én magam is ez a tudatosság vagyok. A tudatosság üres, nincs benne "én", mihelyst azonban az ember elfordul a tudatosságtól, kimondatlanul is rögtön megjelenik az "én" gondolat, és abból indul ki minden. Ezt némi gyakorlás után az ember könnyen megfigyelheti magán.

Egyébként ennek a gyakorlatnak a mellékhatásaként a légzés is szabályozottá válik. Az elme lenyugtatása lenyugtatja a testet is.

ha nyár van akkor ha kiülök vagy kifekszem azt vizualizálom h a nap lassacskán aranyszínűre színezi a testem. amilyen testrészt lassacskán aranyra képzelek az a testrészem jobban ellazúl.

a szerelemre, csókra is lehet meditálni amely szerintem nagyon ellazít.

így késő ősszel, a karácsony elött pedig azt a kellemes friss hó leesését képzelem el. ez is nagyon ellazít, megnyugtat és előkészítem magamat az ünnepi hangulatra.