Vegánok, miért vagytok annyira a húsevés ellen? 🍗

kemény vagy, csak a pontozás nem azt jelenti hogy a hitrendszereddel egyező volt e a kérdés,hanem, hogy hasznos volt e.

Én soha senkire nem akartam semmit rákényszeríteni, ha kérdeztek szívesen elmondtam a véleményem, de magamtól nem megyek bele. Fel kell ismerni ki van azon a szinten, hogy meg is hallja a választ, és ki az aki csak kötekedni szeretne.

Az Én véleményem szerint a növények is éreznek.

Legfeljebb nem annyira hangos a jajgatásuk és a

füstjük, mint egy állaté.

Az állati ürülékből viszont hasznos trágya lesz, ugyanúgy, mint a

növényi eredetű komposztból. Én mindkettőt eszem, bár a leendőbelim

lehet kecske is, amennyiben neki úgy jön be : csak ne kényszerítse a

családunkra. Én a Creol és vagy a Giantess Csajokat imádom.

Ez számomra önmajmolós önámítás : bár ettől függetlenül tiszteletben

tartom az értékrendeteket. Hála égnek különböző gondolkodásúak vagyunk.

Szép napot kívánok Mindenkinek :

Adri+

Kedves Adri+

Jo hogy a véleményed szeint a növények is éreznek, de ez nyilvánvalóan nem igaz.

Lerantom a leplet, a hatalmas orvosi tudasom segítségével: aminek nincs idegrendszere......nem érezhet fájdalmat.

azért ennél egy több kell, hogy én felidegesítsem magam.:)

Engem érdekel más véleménye, függetlenül, hogy egyetértek e vele vagy sem, nem is azért kérdezem más véleményét, hogy az én igazamat igazolja, hanem, hogy tanuljak belőle. De örülök, hogy így ismerjük egymást , hogy tudd engem mi érdekel és mi nem.

OFF: "Lerantom a leplet, a hatalmas orvosi tudasom segítségével: aminek nincs idegrendszere......nem érezhet fájdalmat."

Régebben ezzel analóg módon igazolták az állatok kínzását, kihasznát, hogy aminek nincs LELKE, az nem érezhet fájdalmat - azaz egy állatra nem kell tekintettel lenni. Ez idöközben túlhaladott, sikerült felfedezni, hogy az lélek nélkül is lehet érezni!

Abban nincs igazad, a növények is "éreznek" fájdalmat, csak másként mint az állatok. Nincs ugyan idegrendszerük, de a bántalmazásra (megrágás) különbözö vegyületek kibocsátásával ragálnak, aminek az a hatása, hogy abbamarad a megrágás, másrészt meg a környezetükben lévö más növények is majdnem azonos idöben ugyanezta reakciót mutatják, azaz egymásnak is átadnak információt.

Emellett elektromos impulzusokkal reagálnak a környezetre és ezzel "fejezik kis" az "érzéseiket"!

SZóval idegrendszer nélkül is lehetséges érezni valamit meg infókat átadni másik egyedeknek, mégha az egés pontos mechaniszmus nincs is leírva.

Ezek biológiailag bizonyított tények (habár még föleg csak szük szakmai körökben), a másik dolog meg, ami miatt kevesebben észlelnek ebböl bármit is, az az, hogy a növéynek idöben sokkal lassabban müködnek, és ez a legtöbb ember számára nem észrevehetö.

Én nem vagyok sem vegán sem ekte húsevő, csak olyan kívülálló "mindenevő" de gondoltam azért egy-két gondolatot hozzáfűznék a témához (kicsit hosszú lesz, ezért csak az olvassa el, akinek van elég ideje és türelme hozzá).

# 2: "A növényeknek nincsenek olyan receptoraik, amik az állatokban, így élőlények igen, de fájdalmat nem éreznek."

Ezzel az állítással már alapból nem értenék egyet. Nézzük is, mi maga a „fájdalom” fogalma:

A fájdalom fizikai, érzelmi és magatartási reakciók komplex keveréke. A fájdalom igen fontos élettani védekező mechanizmus, valamilyen károsító inger eredménye.

Érzékelés: valami okán sejtkárosodás történik és fájdalomkeltő anyagok szabadulnak fel.

Észlelés: a fájdalom tudatosulásának a folyamata.

Válaszreakció: fizikai és magatartási válaszreakciók jönnek létre, ami mindenkinél egyéni.

Az utóbbi talán a legfontosabb. Igaz, a növények esetében a „fájdalomérzet” máshogy érvényesül, mint pl. az embereknél vagy állatoknál. A „fájdalom” tulajdonképpen azon ingerek összessége (legyen az fizikai vagy kémiai), amelyet az élő szervezet az őt ért negatív fizikai vagy kémiai behatások vagy ingerek eredményeként ad válaszreakció gyanánt.

Íme néhány példa, hogy a növények hogyan is reagálnak az őket ért negatív ingerekkel kapcsolatban:

[link] (sajnos a videó már nem elérhető)

[link]

Egyébként jómagam nem vagyok szentimentális. Igenis szeretem a hús ízét és szívesen eszem húsos ételeket. Egyrészt azért, mert attól hogy én abbahagyom a húsevést, attól a „húsipar” még nem fog leállni. Ugyanúgy fognak attól még szenvedni az állatok a vágásig, maradnak az embertelen körülmények, ugyanúgy folytatódik továbbra is az állatok „hobbi” vagy „gazdasági célú” vadászata és leölése.

Csak azért álljak át a csakis és kizárólag növényi alapú étrendre, hogy a „saját lelkiismeretemen” javítsak? Elsősorban azoknak kéne ezt megtenni, akik ezt az egész ipart működtetik.

Én tanyán nőtem fel. Tudom mit jelent az, amikor a vágóállatokat nem úgy tartják, hogy azok szenvedésben és félelemben éljenek, hanem hogy minden igényük ki legyen elégítve, a körülményekhez viszonyítva pedig rendes bánásmódban és igazi törődésben részesüljenek. (Pl. a csirkék amik nem olyan ólakban vannak tartva egész életükben, amibe a napfény se szivárog be és szintetikus, műtáppal etetik őket, hanem szabadon mozoghatnak, kedvükre kapirgálhatnak, a fejtett kukorica és táp mellett kapnak jó sok „dudvát” (zöld növényi részt – pl. libatop, csalán, tyúkhúr stb.) és persze a sok rovart és gilisztát, amit még összeszednek maguknak. Az ember megadja nekik a „szabadság” érzetét, jól tartja őket, odafigyel rájuk és gondoskodik róluk. Igaz, a végén levágásra kerülnek, de egyrészt addig is viszonylag „kiegyensúlyozott és nyugalmas” életet élnek (jobb életet legalábbis, mint ami az ipari farmokon van), másrészt az ember sem úgy áll hozzá az állatok leöléséhez, mint „gyári körülmények között – a vágóhídon”. Az állatok iránt ő maga személyes érzelmeket táplál – nem azt nézi hogy „minél több hús, minél több pénz” hanem hogy „minél jobb bánásmód, annál jobb minőségű hús” – erre amúgy már a japánok is rájöttek (ld. wagyu).

El kell fogadni azt a tényt, hogy az ember az őt körülvevő állatok némelyikét kiválasztotta magának, mint „haszonállat”, azaz az állatot annak húsáért, gyapjújáért, tejéért, bőréért és egyéb „fizikai részeiért” tenyészti, amelyek az ember hasznára vannak. Viszont itt a HANGSÚLY magán az állat tartásán és a körülményeken van. (Azaz szenved az állat az „utolsó pillanatig”, vagy boldog és tartalmas életet él – amit az ő gazdája, az ember biztosít a számára).

Fontos azt megjegyezni, hogy az ember nem „növényevőként” kezdte a pályafutását. A „húsevés” akár tetszik, akár nem, szorosan összefügg az emberi fajjal és annak evolúciójával. Húst (legyen az akármilyen élőlény, rovarok, vagy csúszómászó állat húsa) már az ősemberek és azok elődei is ettek és nyilván nem a húsnak az íze miatt (legalábbis első körökben), hanem a tápanyagértéke (elsősorban fehérjék és zsírok) miatt, amely biztosította az adott élőlény (az ember ősei) szervezetének energiaellátását és erőnlétét – vm. az emberi nem tovább fejlődését.

Manapság is számos olyan „civilizáción kívül eső” emberi törzs él szerte a világban, akik vadászat (azaz állatok leölése) útján szerzik meg az élelmet, amivel elsősorban magukat, másodsorban az utódaikat táplálják - ld.: busmanok, mn. „szan” emberek – mindezt a saját túlélésük érdekében.

MI – azaz a civilizált emberek többsége – el sem tudjuk képzelni, mit jelent az, amikor az éhezés (a gyötrő éhség) úgy mardos belülről, hogy már bármit képesek volnánk megenni, csak elkerüljük a kínkeserves éhhalált. Esetleg a rosszabbik eset: Amikor azt látjuk, hogy a saját gyerekünk szenved, mert nincs mit ennie az állandó éhínség miatt. Ilyenkor mindkét esetben a vad és állati ösztönök dominálnak, és nem az „elvi meggyőződés”;

„Ennem kell, ha nem akarok meghalni, ill. etetnem kell az utódokat, ha nem akarom hogy meghaljanak”.

Hiába gondol bárki bármit, az erkölcsi és morális gát ilyenkor eltűnik, és az „életben maradási ösztön” kerül előtérbe.

Ezért mondtam, hogy én nem vagyok szentimentális. Én azt vallom, amit az általam is sokra tartott „túlélő-kalandor” Ed Stafford is kijelentett: „ha szereted a húst és ha arra kerül a sor, legyél képes ölni (állatot) is érte”.