Miért nem használnak a recept könyvekben csak súlyt a mennyiségekhet?

Akkor nem ismered a mamám. Ő úgy fűszerezi a fasírtot, hogy nyersen megkóstolja. :D

A sónál szerintem teljesen értelmetlen leírni a mennyiséget, pont azért, mert változó az ízük. Van só amiből 1 kiskanálnyi elég egy leveshez, de van olyan is, hogy 3x annyit kell beleraknod, hogy érezd az ízeket.

Amúgy tejtermékekkel sem járnánk jól, ott előnyösebb űrtartalom alapján azonosítani. A vaj viszonylag standard. (bolti) De pl a joghurtoknál már írhatnák, hogy legyen 175 g ott pl. teljesen más térfogatra az egyik mint a másik. Az egyiknél tele lesz ettől egy 2dl pohár, a másiknál viszont nem.

Ahhoz, hogy a recepteket ennyire ki centizzék ahhoz az kéne, hogy a élelmiszerek egyfélék legyenek és állandó minőségűek (szinte lehetetlen, mert mezőgazdasági javakról van szó).

A nagyszüleink többsége is mérleg nélkül főzött, és finomakat. Szóval a főzéshez rutin és tapasztalat kell.

Fél évig gyakoroltam, mire sikerült egy vállalható kenyeret sütnöm. Hiába volt hozzá recept, és hiába csináltam aszerint, sosem ugyanazt kaptam. De a sok kudarcból rájöttem milyen a jó kenyértészta, mikor kell még gyúrni, mikor kell még liszt vagy víz hozzá. (amúgy vannak helyek, ahol pl. az időjárás miatt szinte lehetetlen kelt tésztát sütni)

"Volt pl. egy habarás amihez két kanál lisztet írtak. Mivel még mindig nagyon híg volt (felismertem mert ettem már főtt ételt) tenni kellett hozzá még egy kanállal."

Na látod.

Ennek több oka lehet. Vagy a recept írójának más az ízlése mint neked, és ő jóval hígabban szereti mint te. Vagy ő más minőségű lisztet használ. Egy sikérben gazdag lisztből lehet elég volt neki két kanállal. A te más minőségű, máshol termett, más malomban őrölt lisztedből meg nem kettő, hanem három kanállal kellett.

Na ÉPPEN EMIATT mondjuk itt már régóta, hogy teljesen felesleges egy receptet úgy írni, hogy 31,5 g liszt. Ehelyett a 2 evőkanál liszt is túlzott pontosságú - és neked is ugye 3 ek kellett belőle nem kettő.

Szóval nem véletlenül alakult úgy, hogy nem tizedgrammokra vannak a receptben megadva mértékek. Mert aki a konyhatechnika alapjait nem sajátította el, annak felesleges grammozni mert úgysem érzi, hogy mi a jó keménységű tészta (mert ha nem ugyanaz a lisztje van, akkor már más mennyiség kell), ha meg aktívan főző háziasszony (vagy háziember [van ilyen?]) vagy, akkor neki meg megint nincs szüksége a tizedgrammokra, mert ő érzi és tudja, hogy mennyi az elég. Borbás Marcsi is úgy tanít a youtube-on kelt tésztát [kiflit] sütni, hogy "tegyünk bele elég sót". Mert különben nem lesz ízes a tésztája a kiflinek. És lehet, hogy ez neked most nem mond semmit (és bosszankodsz), de 3-4 év konyhai gyakorlat után már tudni fogod, hogy ez nem egy csipetnyit, vagy nem egy mokkáskanálnyi sót jelent 50 deka liszthez. Hanem többet.

Mondjuk én is megkóstolom a nyers tésztát. Hogy van-e benne elég só. És a nyers fasírtot is (még ha nem szárnyasból, hanem disznóból van, akkor is) megkóstolom, hogy megfelelő-e...

Én nem a receptet akarom megvalósítani. Hanem a saját és családom ízlésének megfelelő módon főzni.

Mivel a családból én eszem a legsósabban, saját magam ízlése alapján enyhén sótlanra készítem az ételeket például, amit étkezésnél én enyhe utánsózással korrigálok. Vagy én köményesebben szeretem a gulyáslevest, mint a többiek. A többletet utólag a tányéromon teszem csak bele. De ismerem a mértéket, amit a többiek ízletesnek tartanak. Ízre ismerem. Kóstolgatással ismerem. Grammra nem tudnám megmondani mennyi...