Mi az az édesség vagy étel amit gyerekkorodba nagyon szerettél de már nem kapható az üzletekben?

kismálna, nagymálna, jaffaszörp.friss , nagy sajtosrúd,

búrkifli, berliner süti.

ha tortát nem is mindig, de ilyeneket mindig kaptunk,ha a felnőttek bevittek bennünket a pressóba:))

chokito és volt az a csoki amiben barackos krém volt... talán Séba vagy Sába volt a neve. :D valami ilyesmi.

és az epres nyalóka aminek rágó volt a közepében.

Nagyobb élettapasztalattal rendelkezők!

Emlékeztek az 1 forintos óriáskiflire?

Köményes,sós, ropogós. Egyre kellett vigyázni, rá ne ejtsd a lábadra, mert akkora volt, hogy eltörte volna...

Én kiskoromba mindig mikor mentünk vissza a hatvani kórházba a szakrendelő résznél a büfében árultak sütiket. Én akkor mindig egy pávaszemnek nevezett sütit kértem és ettem. Azóta sem ettem olyat.

A két szeme ilyen kakaós cukros kikevert krémből volt, a többi meg valami piskóta. Már nem anyira emlékszem, csak arra hogy nem ettem azóta.

De amúgy én is rájöttem, már hogy semmi nem olyan mint régen, tele vannak mindenféle anyaggal és még csak nem is olyanok.

sőt már a mai milka sem olyan mint pár évvel előtte. Valahogy minél elérhetőbb áron kapjuk meg, ami azért nem annyira olcsó, annál rosszabb a minősége és az íze is. meg igaz ez Bocira stb-re is.

hello Zoli, én még emlékszem a 40 filléres kifli, zsömle

mellett volt, kis fonott kalács, ami sós-mákos volt.meg a fényes kissé édeskés bordásra is,de az "már" 60 fillér volt.

hárman voltunk tesók, de mindegyőnknek más kellett reggelire.

én jártam tejeskannával a tejboltba.

és persze a nagykiflire is emlékszem, jó sós volt és piros ropogós.

Még középiskolában is (75-79) volt 40 filléres kifli, meg 1,30-as lángos, 50 filléres forró kolbászzsírba mártott kenyér, amiből 2 forintért pukkadásig jóllaktunk. Volt egy kolbászos a gyöngyösi piacon, ahol ha a felesége nem látta, az öregúr még megfejelte egy kanál mustárral.

Szüleink kétkezi munkások voltak, nem fényűzően, de tisztességesen megéltünk. Öcsémmel volt egy "álmunk". Az, hogy micsoda buli volna egyszer párizsival jóllakni, kenyér nélkül...