Aki vegetát használ, az “nem tud főzni” ?

#1 "ízfokozókat tartalmaz, az ember megszokja ezeket a felturbózott ízeket és utána a "normál" alapízeket nem érzi rendesen"

és

#10 "teljesen függő leszel és a normál ízeket már nem is élvezed egy idő után"

Én nem értem ezeket az érveket. Ugyanez igaz a sima sóra is, mégse ördögtöl való.

Én évek óta használok nátrium glutamátot(MSG, Aji-no-moto vagy E621) magában szinte minden ételbe(igen, a vegetában is van). Ez az egyik legelterjedtebb ízfokozó. Semmi káros hatása nincs. Volt néhány kutatás, ami kimutatta, hogy nagy mennyiségben megfájdulhat töle a fejed, de ott 3 grammot(!!!) adtak a tesztalanyoknak. Ez sokszorosa annak, amit az ételbe teszel.

Nyugodtan lehet használni azokat az ételízesítöket/ízfokozókat/adalékokat, amiket amúgy az élelmiszeripar is használ.

#2 sajnos nem jól tudod, a Delikátban is van ízfokozó.

[link]

A többiek már leírták, mi a baj az ízfokozóval. Ez nem ciki vagy nem ciki kérdése. Az egészségünk kérdése, semmi másé.

Azokkal értek egyet, akik a kikönyöklést írják, ill. hogy teljesen megtéveszti az ízlelőbimbókat.

Itt ez az olvasmány, pontosan leírja a "gasztronómiai Stockholm-szindróma" lényegét... Csak szemezgetek a cikkből, a léynegesebb bekezdések alant:

Molnár B. Tamás - Bittera Dóra: Aromapróféták

[link]

...

....

Civilizált világunk hemzseg a drogfüggő állatoktól, amelyeket senki sem gyógyít. A dílereket sem körözik. A kutyák és a macskák, haszonállatok tömegei élnek műaromamámorban a legismertebb tápszereknek köszönhetően. A nagyipari tápkeverékek kellemetlen alapízét ugyanis száz meg száz aromatrükkel fedik el a gyártók, másképp az állat hovatovább nem venné észre, hogy táplálékkal áll szemben.

Az aromaipar „friss, fűszernövényes szénára” emlékeztető ízt ajánl például a marháknak (HerbaromL), „harmonikus, vaníliás-tejes ízvilágot” a sertéseknek (NectaromP). A csont- és halliszt mellékízének kasírozására állítólag a MastaromP egészen kiváló. Jószághizlaláshoz gyakran használnak mesterséges édesítőszert, mert ez – más szubsztanciapótlókhoz hasonlóan – azt üzeni az emésztőrendszernek, hogy készüljön fel dús szénhidrátok, zsírok, egyebek emésztésére. Amikor a szervezet az ígértnél szegényesebb tápot kap, vagyis becsapták, a fölöslegesen termelt nedvek kielégületlenséget, savasodást, pszeudoéhséget okoznak. Az emlős még több tápot kér, hisztérikus éhsége támad, elégedetlenség vesz rajta erőt. Így lesz szenvedélybeteg a hízósertés: egyre több műtápot kér, függővé válik, természetellenesen felpumpálódik.

Hasonló folyamatok mennek végbe akkor, amikor egy főemlős „lájtos” termékeket, aluljáró-pogácsát, gyümölcsjoghurtot, zacskós levest fogyaszt, esetleg az ismert gyorséttermekbe jár. Epres joghurtjába fűrészporból készül a növényi eredetű aroma (alkohol, víz és más adalékok hozzáadásával). A világ egyik legdrágább fűszerével, a vaníliarúddal díszített fagylaltosdobozból vanilines fagylaltot kap, mely aromát a papírgyártás melléktermékéből állítják elő. A négyadagos zacskós leves két gramm dehidratált húsgranulátumot („száraztyúkot” tartalmaz, ami hét gramm tyúkhúsnak („nedves tyúknak” felel meg. Mivel ennyi húsból senki sem főzhet négy emberre tyúklevest, számos adalékra van szükség. A vegyészek nem is levesnek, hanem „hasonló oldatnak” nevezik.

........

........

Világszerte nő, nálunk meg kétségbeejtő arányokat ölt az ipari készítmények fogyasztása a háztartásokban és az éttermekben.

„Korszerű rágóanyagnak” nevezte el ezt a fajta ételt Jürgen Dollase, a Frankfurter Allgemeine szakírója: ha ehhez valaki túlzottan hozzászokik, az igazi ételt idegennek fogja érezni, ízlése infantilizálódik, ami persze fontos előfeltétele az engedelmes fogyasztói tömeg előállításának.

..........

.........

Az emlősnek létfenntartó ösztöne az ízlelés: így tudja megkülönböztetni a táplálékot a nem tápláléktól. Az alig vagy nem táplálékkal „dezinformált” ember viszont elveszti az iránytűt: nem tudja többé, mi az igazi és mi a hamis. Megszokja az értéktelent, sőt megszereti, ragaszkodni kezd hozzá, hagyományként kezdi ápolni, s ezzel lassú, de biztos önpusztításba kezd. Ez a gasztronómiai Stockholm-szindróma."

ITt a jó link a teljes cikkhez:

[link]

#13

Csak nem mindegy, hogy miből és mennyi!

Mellesleg a Delikátnak van só és ízfokozó nélküli változata, a 3-as válaszomban a linket is odatettem.

"A nátrium-glutamátot nagy mennyiségben általában keményítőből, cukornádból, cukorrépából vagy melaszból, erjesztés útján állítják elő, az ázsiai konyha nélkülözhetetlen fűszere.

...

Számos élelmiszerben (például szójaszósz, Vegemite, paradicsom, sajtok, algák) természetes úton fordul elő."

[link]

Hát irigylem, akinek a vegetán múlik az élete. Én ugyan nem iszom, nem dohányzom, soha nem is tettem, DE a fővárosban nőttem fel (szmog), egyszerre dolgozom és tanulok évek óta (fokozott stressz), az újonnan vásárolt házunk padlásteréből hiányzik a szigetelés, ami miatt télen itt-ott penészesedik, de nem pottyan ölünkbe pénz, hogy most rendezzük (levegő minőség), a munka és a tanulás mellett vajmi kevés időm van mozogni, most pl. államvizsgára tanulok reggel 6-tól éjfélig, ami alatt egy óra séta fér bele, (mozgásszegény életmód), és szintén időt spórolok most a gyorskajákkal (nem jó zsírok, CH).

Egy fiatal, normál testsúlyú nő vagyok, aki normál esetben figyel sok mindenre, de van, idő amikor, meg dolgok amire képtelenség. Még mindig elüthet egy autó, vagy fejemre eshet egy tégla. A kérdező feltételezhetően nem a vegeta áldozata lesz, egyébként én nem látok túl sok 90 évest, aki ujjong, hogy még mindig élhet.

#17: nyilván nem lesz tőle semmi baja... DE! AMikor ezt írod: " Ha nincs benne, akkor kicsit íztelen az étel." - erre hoztam a cikket. Ami pontosan leírja a jelenséget.

Ismerek én is olyan rokont, akinél minden leves egyforma ízű... Mert elrontja vegetával.