Nagyanyáink régen milyen lábasban főztek tejbegrízt, amiben nem égett le?
Részletezem a kérdést:
Elegem van a teflon borítású dolgoktól, 1-2 év alatt akkor is sérül, ha szilikon spatulát használok, még a Tefal is gyenge. Valójában a gríz még karcol az elején, igazából a zsemlemorzsa is, pirospaprika, frissen őrölt bors, tehát rendszeres használat közben mindenképpen sérül.
Nekem zománcozott lábas sem vált be, akármennyire minőségi, akkor is lekapja a tej.
Rozsdamentes acél nekem csak az első pár hónapban jó, utána nyilván az is kopik, úgy meg már tapad le benne.
Most vettem öntöttvas mini lábast belül vastag zománcbevonattal. Eddig ez a legjobb, de például egy tojásrántotta, kevés olajjal teljesen beleragadt, igaz nem égett, de gyakorlatilag egy masszív 2 mm vastagságú tojás réteg ragadt az egészbe.
Megpróbálhatok az öntöttvas zománcozottban tejbegrízt? Az a helyzet ha nem muszáj nem játszom el vele újra ezt a letapadást mert ez is csak gyengíti az eddigi hibátlan felületét ha mindig súrolom...
2,8%-os a tej, nyilván kevés. Lehet, hogy eleve tejszínnel kellene felönteni, és akkor zsírosabb lévén, kisebb eséllyel ragad le?
Ugyanitt nyilván kérdés, vanília puding, tejberizs főzése, mégis miben...
Nemek még a mosogatás jut eszembe, ha mindent fém dörzsivel sikálsz, az sokat koptat. Én pl. áztatni szoktam, sikálni csak ha nagyon muszály.
Talán számít a mosogatószer is, egy szódás mosogatópor sokkal korrizívabb, mint egy kézkímélő szer. Hozzáteszem a teflon esetében nincs az a háztartási vegyszer, ami árthatna.
Nagyanyáinkat pont nem érdekelte, hogy milyen az egény, amíg nem lukas.
Tefal duplafalú tejforraló, csak ebben készítem a tejberizst, grízt, pudingokat, krémeket.
Ami nagyon kényes azt meg ízgőz fölött.
Amúgy mikróban sem ég le, viszont hajlamos kifutni.
Régen nekem is leégett mindenben.
Alumóniumba főztek...
Én simán tudom zománcosban vagy rozsdamentesben is, a lényeg, hogy igazi tejjel kell és tenni kell bele pici vajat vagy zsírt,kis hő, kavarás, és mikor forrni kezd, mehet bele a griz.
Egyébként nekem a kőbevonatos edények váltak be...
Inoxban néha meg kell forralni egy adag citromsavas vizet, az felfrissíti a felületre kiülő krómot. Adagolást én is mindig google alapján szoktam. A króm megkarcolásához sok szerencsét! Vékony inox alá tehetsz nagy öntvényplatnit, de akár mehet szélesebb lábos, benne víz és egy fém edénytartó rácsra mehet a fazekad.
Tejes dolgok előtt hideg vizes öblítés, a víz maradjon a falán és az alján. A melegítési fokozat ne legyen sokkal nagyobb a főzés közben várhatónál, és nem égeted szét az edényt is meg a tartalmát is.
Bevonat nélküli öntvényt be kell avatni, találsz nagyszerű videókat magyarul is. (Cast pan seasoning btw). Tárolni csak vékonyan bezsírozva. Én a csak sütésre használtakat elmosni is úgy szoktam, hogy zsír, papírtörlő, zsír, papírtörlő, ameddig csak szép tiszta nem marad a törlő, és folpackban vagy nagyobb zsákban teszem el, ha ritkán veszem elő (pl grill cuccok).
A tejbegríznek esélye sincs odaégni, ha szendvicstalpú inoxban a pont felforrt tejbe öntöd vékonyan, folyamatos kavarás mellett a kiadagolt grízt, aztán kavarod folyamatosan végig, és csak a vége felé cukrozod.
24-es utolsó bekezdése a lényeg. Forrásban lévő tejben, vékonyan folyamatosan szórva a grízt és folyamatosan kevergetve nem lesz se barna, se csomós.
Még annyi a többiek válaszához, amivel egyetértek:
Nekem össz-vissz két edényem van, amit semmi másra nem használok: A palacsintasütő és a tejbegríz készítő edény. NEKEM évek óta bevált. Egyik serpenyő, a másik lábas.
A serpenyőben soha ne süss húst, a tejbegrízesbe meg ne főzz például pörköltet.
En teljesen random labasban fozom, de folyamatos kevergetes mellett meg sose tortent ilyen.
Ne csak a felszinet kevergesd, hanem rendesen martsd bele a fakanalat es melyen, teljesen az aljaig. En szoktam vizet is adni hozza. Es igen folyamatos kavargatas mellett kell szorni bele a grizt.
A fuszerek nem tudom hogy karcoljak, szerintem is a fozesi technikadban van a hiba.
Nekem sem kapott le soha a tejbegríz, és ahogy a 25. hozzászóló írja, van egy edényem, ami kizárólag tejes dolgoknak van.
Ellenben a puding az lekapott nekem is.
Aztán meguntam, és kerestem egy olyan fazekat, amibe beleillett a tejes dolognak való edényem, az alsóba ment a meleg víz, a felsőbe a pudingmassza.
Még csak ott sem kell mellette állni, elég időnként megkeverni. Tehát a pudingot nem vízgőzben főzöm, hanem a fazék alja beleér a meleg vízbe. Azóta egyszer sem ég le. (Ami olyan, hogy vízgőzben kell, azt vízgőzben készítem, de a pudingnak nem lesz baja, ha beleér a vízbe.)
És csak zománcos edényeim vannak, mivel a teflonosak tönkremennek idővel.
Az utolsóknak köszönöm az érdemi hozzászólásokat, rátok voltam kíváncsi, az elsők közül néhányan valami hihetetlen arrogáns hangnemet ütnek meg.
Igyekszem megfogadni a tanácsokat, igen sajnos olvastam, hogy a hővel sem szabad szórakozni, ezek fémek és érzékenyek. Azonnal hideg vízzel sem szabad lemosni őket. Forrón nem jó neki.
Fém dörzsim és súrolópor soha nem volt itthon.
Azt viszont többször észrevettem poháron, hogy az egyszerű mosogató szivacs dörzsis fele főleg újként karcol. Tud karcolni... bizony hogy tud. Minőség függvénye ez is, műanyag mini golyók tömkelege gyakorlatilag és pár hetes kopás után puhul el,na onnan nem karcol.
Persze egy jó ideje már mindent csakis a szivacs puha felével mosok.
Bonyhádi nevű zománcos lábasaim voltak a Tesco áruházból és igenis egy-egy tarhonyaleves főzés után karcos lett az aljuk, gondolom a betonkemény tarhonya együtt fűszerpaprikával...esetlegesen kevés olajjal az karcol. Nem direkt tettem tönkre, nekem volt meglepő látvány, hogy ez most komoly, hogy ennyitől?
És az a helyzet, nem érdekel, hogy ki mennyire nem néz a lábas aljára, köszönöm szépen ettől még nem kell pszichológus, hogy én igen ránézek mert nem szeretném benyalni a leváló festéket, teflont egyebet.
Sokszor olvasom a vízzel előre öblítést, több lábason is próbáltam de őszintén szólva nem vonódik be vele, felületi dolgok miatt nálam szétszökik és egy csíkban a szélén gyűlik fel, körülbelül mint egy teflon felület. De láttam már életemben olyat, ahol rendesen szétterült szépen a víz. Azt úgy értem is miért hasznos.
Nekem most öntöttvas lábasom van zománccal, de sokkal minőségibb vastagabb fényes zománc, elégedett is vagyok vele, minden más kaja jól csúszik benne, nem tapad. Igyekszem vigyázni rá, de következő lépés már a sima öntöttvas lesz megfelelő ápolással.
Az viszont óriási ötlet, hogy nagy vizes lábasban kis lábas puding, az az igazság, sokszor pontosan erre gyanakodom, hogy mivel a főzőlap szakaszosan forrósít, nyilvánvalóan kap jópárszor túl erős hőt. Nem is kell csodálkozni, hogy lekapja.
"Bonyhádi nevű zománcos lábasaim voltak"
Off téma, de Bonyhád egy város Tolna megyében, ahol nagyon régen gyártanak zománcozott edényeket.
Olyan régen, hogy azokban már nagyanyáink is főzhettek, a gyár több, mint 100 éve működik.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!