Lássuk csak, mennyien is vagyunk, mi mamahotelesek!?

Szép-szép.

Mindez ki érdekel,mégis?

Itt vagyok én is akinek soha nem lesz önálló élete a betegsége miatt, járok pszichiáterhez is és szedek gyógyszert és megrekedtem egy 10 éves gyerek szintjén, ez mindig igy volt, ezért sokan lenéztek, sosem tudtam beilleszkedni a suliban sem és barátaim sem voltak soha. Én is csak gépezek, de én járok alkalmi munkára (amikor az állapotom engedi). Tavaly jártam tanfolyamra is amiért fizettek is, akkor legalább volt egy fix elfoglaltságom, én fizettem a netet és a tévét egyedül, most a tesóimmal. A dolgokat, ruhákat magamnak kell venni. Néha elmegyek vásárolni és mosogogatok, takaritok. A szobámat magam takaritom. A mosást mindenkinek én teszem be és ki is teregetem. Talán csak egyik tesóm az aki magának mos. Nekem sincs életcélom, ha volt is valamikor a sok csalódás elvette mert a betegségem sok mindenben korlátoz ezért vallottam kudarcot mindenben. Én is utálom a társaságot főleg a korombelieket mert úgy érzem lenéznek és kibeszélnek.

Nővérem is velünk lakik, neki van fix munkahelye de nem fizet bele semmibe csak az internetbe de nagyon nehezen szedem be tőle a pénzt. Magának teszi be a mosást, de előtte én tettem be neki egészen tavalyig mert rákényszerült mert műtétem volt tavaly és utána már nem voltam hajlandó betenni neki. A pénzét meg magára költi, házimunkát nem csinál egyáltalán. Régen voltak baráti társaságai, lakott is már külön is de most nincs társasága, csak dolgozni jár, ha hazajön akkor beül tévézni. Néha meg elutazik a pasijához aki messze lakik.

Öcsémnek 3 órás munkája van, ő tényleg nem csinál semmit, hazajön és fekszik a tévé előtt, filmeket néz egésznap és a telefonját nyomkodja közben.

Van még egy nővérem de ő külföldön él 4 éve.

15 éves koromtól 24-ig kollégista voltam, néhány havonta 1-1 napot voltam otthon, illetve nyáron kb. a felét a szünetnek. Évekig dolgoztam suli mellett, otthonról nem igazán fogadtam el pénzt, nem akartam a terhükre lenni, amit kaptam félretettem (9 év alatt kemény 1m Ft-al ).

4 hónapig albérletes voltam többedmagammal és erre elment havi 89 000Ft, 25 évesen lett állásom kemény nettó 94 000Ft. Gyors fejszámolás, igen a helyi bérletre sem futotta volna és nem ettem, nem ruházkodtam, stb.

A szülői háztól a munkahely 45 perc, albérlettől 29, így talán érthető okok miatt hazaköltőztem. Barátnőm 2 napra rá dobott, mert életképtelen mama hoteles vagyok, akkor találkoztam először a kifejezéssel. Mindezt úgy vágta a fejemhez, hogy a nagymamájánál élt, illetve az én albérletemben, mindennemű hozzájárulás nélkül, de tudjuk ezt annak be, hogy a keserűség beszél belőlem :)

Fél évre rá ez a jól fizető mérnök állás is megszűnt, 2 évig töretlenül kerestem a szakmámban állást, de semmi lehetőség. Majd 4 éven keresztül mindent elvállaltam, voltam utcaseprő, közmunkás, erdészeti munkás, mezőgazdasági napszámos fóliasátorban (kemény munka, tisztelet a hivatásként űzőknek), benzinkutas, vadásztársaságnál vadhajtó, kertészeti kisegítő, postai kisegítő.

Jelenleg lassan 1 éve ismét mérnökként dolgozok, nettó 106 000-ért és igen még mindig mama moteles vagyok. Barátnőm 2007-től nincsen, próbálkoztam netes, vakrandis társkereséssel is, sikertelenül. Legutoljára most 10-edikén sikerült egy randit összehoznom, a nálam 4 évvel fiatalabb hölggyel elég jól megértettük egymást, nyaltuk faltuk egymást.

Egészen addig működött a dolog, míg ki nem derült mama hoteles vagyok. Onnantól kezdve már csak egy tetves, életképtelen, értéktelen, söpredék, looser voltam a szemében, de legalább volt benne annyi tartás, hogy ezt a képembe is mondja!

32F