Lássuk csak, mennyien is vagyunk, mi mamahotelesek!?
Tehát én is otthon vagyok már régóta, nem járok iskolába-munkába, anyámék tartanak el, főznek-mosnak rám, különben éhen halnék. Huhh, nem is gondoljátok milyen nehéz az igazságot leírni :D
Namármost az a bibi, hogy nekem ez teljesen megfelel, nincsenek ambícióim, életcélom, küzdeni akarásom stb, így csak egész nap gépezek, játszok, lustálkodok - ezt már annyira megszoktam hogy már semmilyen munkát nem csinálok otthon, még a szemetet se viszem le. A társasági életemről meg nem is akarok beszélni, de annyit elmondhatok, hogy este járok boltba nehogy meglássanak, aztán minél gyorsabban hazahúzok, hogy még véletlenül se találkozhassak senkivel...
Ti hogy vagytok a mamahotellel? Milyen szinten vagytok?
Nem kötekedni akarok, de ez nem kamu kérdés?
Nehezem hiszem el, hogy van ilyen ember. Ha pedig van, akkor az a fura, hogy tud erről ilyen őszintén írni? Valami nem stimmel szerintem.
Én is "mamahoteles" vagyok a párommal együtt, viszont mi már szeretnénk különköltözni. Hogy eddig nem történt meg, annak anyagi okai vannak. Sajna nem találok egy olyan fix munkahelyet, ami megbízható fizetést ad, így egy fizuból nem tudunk különmenni. Ez ma Magyarország... köszi szépen.
26/N
Hát, én is otthon élek, de én emellett dolgozom, tehát legalább viszek haza pénzt. Hosszú ideig nem volt munkám, mert nem találtam, akkor én is úgy éltem, mint te. De aztán megmondták a szülők kereken, hogy ha nem találok záros határidőn belül állást, mehetek az utcára lakni. Téged nem fenyegetnek azzal, hogy kiraknak otthonról?
30/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!