Lássuk csak, mennyien is vagyunk, mi mamahotelesek!?

Így igaz!

Nekem még az alapvető kommunikáció se megy, az a csoda, hogy letudtam érettségizni.

Kényszerből én is ilyen voltam, nagyon bele lehet süllyedni. Persze végig utáltam magam, hogy ilyen lusta és haszontalan vagyok, ezért az első adandó alkalommal elköltöztem otthonról a barátnőmhöz egy másik városba. Onnantól már nem élhettem úgy, lett munkám pillanatok alatt és gyorsan önállóságot tanultam, amikor a kapcsolatnak vége lett.

Az csak önámítás, hogy valakinek ez a tökéletes állapot és nem zavarja a kitartottság, a céltalan lét. Nagyon is eszi ez az embert, főleg amikor olyanokat lát maga körül, akik önállóan és felnőtt módjára élnek és van párjuk is. A tudat, hogy a kortársaim mind elvégezték az iskolát, állásuk, párjuk, családjuk lett és nekem semmi, nagyon be tud tenni lelkileg. Ez a táptalaja a szociális fóbiának és a szorongásnak, az erősödő értéktelenség érzése, annak bebeszélése, hogy mindenki elítél és kinevet. Ebből egyedül kijönni nehéz, főleg olyan szülőkkel, akik támogatják ezt az egészet.

Rengeteg hajléktalan kezdi így az életét.

Ne haragudjatok, de nem hiszem el, hogy nem lenne igényetek a társas kapcsolatokra, alap kommunikációra. Különben nem is beszélgetnétek itt sem. El vagytok kényelmesedve, mert hagyják nektek. Nem az a baj, hogy otthon laktok /sokan vannak ezzel így/, hanem hogy megrekedtetek egy tizenéves szinten. Elkezdeni nehéz, motiváció nélkül szinte lehetetlen. Próbáljatok apránként változni. Először csak rendet tartatok magatok körül, kimossátok a ruháitokat, majd főztök, boltba jártok, a lényeg, hogy tehermentesítsétek a szüleiteket. Elhiszem, hogy ez így nagyon kényelmes, de ha már nem lesz, aki eltartson benneteket, teljes depresszióba fogtok esni. Egyrészt, mert elhiszitek magatokról, hogy semmire se vagytok alkalmasak, ami nincs így, másrészt mert ha majd önállósodnotok kell hirtelen, bűntudatotok lesz amiatt, hogy a szüleitek egész életükben azért dolgoztak, hogy benneteket eltartsanak. Remélem nem voltam nagyon bántó, nem annak szántam. Ha megkérdeznék tőletek, hogy hogy látjátok magatokat 10-20 év múlva, mit felelnétek?

Meg kell találni az apró örömöket az életben. Én pl. nagyon utálok korán kelni, reggel elindulni valahova, mégis sok szép élményről /napfelkeltéről/ lemaradtam volna, ha nem erőltetem meg picit magam. Plusz nagyon jó érzés, amikor megkapod az első kereseted, arra költheted, amire szeretnéd, megvalósíthato belőle az álmaid.

24/N

Egyáltalán nem volt bántó és nagyon is igazad van.

Én minden házimunkát megszoktam csinálni amúgy, sőt még a számlákat is beszoktam fizetni.

És ha lenne munkahelyem akkor is szerintem még mindig a szüleimmel laknék, azért mert már annyira meg szoktam, hogy nem tudnék más hogy élni.

És ami a társas kapcsolatokat illeti, nincs sok igényem rá, el vagyok én egyedül is. :)

Árulja már el valamelyik nagyokos, hogy mi a különbség a között, hogy anyám főz és mos rám VAGY a feleségem?

Szerintem qrvára de semmi.

Azok, akik együtt élnek, de külön a szüleiktől, a párjukkal, ők külön koszton vannak? külön mosnak magukra? külön főznek magukra? Van egy olyan érzésem, hogy NEM! A barátnő (feleség, asszonyka, nevezzük bárminek) ha tud megfőz és azt eszi a barátja (férje, ura, stb). Vagy éppenséggel, ha a lányka nem tud főzni, akkor főz a pasi, és a lány is azt eszi. A mosást egyszerre teszik be, max a színekre figyelnek, és nem külön mossák a lány fehér majd színes ruháit és külön a faszi színes és fehér ruháit. Max akkor ha sz@rják a pénzt és nem számít, hogy a 4 mosáshoz 4x annyi víz kell, meg 4x annyi mosószer és öblítő, közben meg a feléből ki lehetne hozni.

Miért pozitív az, hogy a feleségem főz e rám, vagy az anyám? Ez semmi más mint kettős mérce, mivel mind a 2 kiszolgál ha úgy vesszük, anélkül hogy én bármit is tennék. Csakis az életemben betöltött "posztjuk" és "szerepük" más.

Másik kérdés, hogy miért is kötelező elköltözni egy panellakásba havi 70e+rezsiért, vagy összeköltözni vadidegenekkel, albérlőkkel, nyomorogni egy sz@ros 8 nm2-es szobában ami átjáróház, ha itthon van egy felújított 2 generációs családi ház? Hülye az, aki a 120-150nm2-t ahol max a rezsi 1/3át kell fizetni és magáért a lakhatásért nem kell fizetni lecseréli egy 70nm-es patkánylyukra, ahonnan bármikor kitehetik, és ezért még fizet is 70e-et + rezsit.

Persze ha sz@rja a pénzt és 5 kilót visz haza akkor menjen oda nyomorogni, engem nem érdekel. De ha lenéz jogtalanul és ismeretlenül engem, csak azért mert otthon lakom, akkor menjen és b**** meg a jó édes **** -ját mindegyik!

Ló túlsó oldala persze, mikor az "úriember" nem dolgozik, céltalan, csak tesped otthon, issza az energiaitalt, meg a szörpkólát elvárja hogy ezt a szülei fonanszírozzák... pont olyan mint Molnár Krisztián (aki nem tudja miről beszélek az keressen rá youtube-on). Elvárja hogy kiszolgálják, meg, hogy este 11 kor anyuci készítsen neki omlettet. Na az ilyet addig ütném péklapáttal amíg mozog.

"Árulja már el valamelyik nagyokos, hogy mi a különbség a között, hogy anyám főz és mos rám VAGY a feleségem?"

Semmi különbség. De itt azzal van a bibi, hogy nem anyádnak ÉS nem is a feleségednek kéne mosni és főzni rád, hanem saját magadnak! Ha meg együtt él valaki a párjával, akkor mondjuk amíg a nő főz, addig a férfi berakja a mosást, kiteregeti a ruhákat. Vagy fordítva. Vagy mondjuk a páratlan napokon megcsinálja a nő az összes házimunkát, aztán a páros napokon meg a férfi. A házimunkát sokféleképpen fel lehet, sőt fel is kell, osztani két ember között igazságosan úgy, hogy egyik ember sem érzi úgy, hogy ő kiszolgálja a másikat.

37: előre is sajnálom a párodat - már ha lesz - mert tőle is ugyanúgy elvárod majd, hogy kiszolgáljon, mint szerencsétlen anyádtól.

Őszintén szólva, ha nekem a gyerekem még 30 évesen is velem lakna, rajtam lógna, én etetném, ruháznám, igencsak elgondolkodnék, hogy hol rontottam el.

Hálistennek engme a szüleim önállóságra neveltek, így eléggé egyértelmű volt, hogy külön költözöm.

És én páros lábbal rúgnám ki otthonról a gyerekemet. Vagy a pszichiátriára, ha ilyen súlyos szociális meg tököm tudja milyen fóbiái lennének (mellesleg sok embernek könnyebb erre ráfogni azt, hogy életképtelen) vagy a híd alá, ha nem látom rajta egy fikarcnyit se, hogy önállósodni akar.