Lássuk csak, mennyien is vagyunk, mi mamahotelesek!?

Tehát én is otthon vagyok már régóta, nem járok iskolába-munkába, anyámék tartanak el, főznek-mosnak rám, különben éhen halnék. Huhh, nem is gondoljátok milyen nehéz az igazságot leírni :D

Namármost az a bibi, hogy nekem ez teljesen megfelel, nincsenek ambícióim, életcélom, küzdeni akarásom stb, így csak egész nap gépezek, játszok, lustálkodok - ezt már annyira megszoktam hogy már semmilyen munkát nem csinálok otthon, még a szemetet se viszem le. A társasági életemről meg nem is akarok beszélni, de annyit elmondhatok, hogy este járok boltba nehogy meglássanak, aztán minél gyorsabban hazahúzok, hogy még véletlenül se találkozhassak senkivel...

Ti hogy vagytok a mamahotellel? Milyen szinten vagytok?