Lássuk csak, mennyien is vagyunk, mi mamahotelesek!?

#21 nem akarom elvenni a kedved, de azzal a minimálbért se fogod megkapni. Okj-s számteches tanfolyamok kb vicc kategóriában vannak, munkaerő piaci megítélésük is ilyen.

Tudom, nekem is van hasonló, kb kitörlésre sem jó, mert kemény fedeles.

Én csak egy dolgot nem értek: hogy lehet valaki arra ennyire büszke, hogy ilyen szinten élettelen?

Az egy dolog, hogy kényelmes. De most tényleg attól vagytok elszállva, hogy nagy nullák vagytok?

Másrészt: nem baromira unalmas? Én amikor tüdőgyuszival otthon kellett maradnom egy hónapig, két hét után már szenvedtem, hogy semmi mást nem csinálhatok, csak alvás, pihi, meg kockulás. El nem tudom hinni, hogy ez így élvezetes élet.

Nem hiányzik a változatosság? A társaság? Barátok? Barátnő? Esetleg az, hogy érjetek is valamit?

Nem az a gond, hogy egy háztartásban él valaki a szüleivel. Nagyszüleim korában tök általános volt a generációs lakás, és sok helyen még most is az. De az, hogy durvábban tartatjátok el magatokat, mint egy kisgyerek?...

Első, az előbb még pénz után kiköltöztél volna, most meg betegségekre fogod mindezt. Nem skizoid vagy te, hanem hülye.

Én is "mamahoteles" vagyok, pontosan 1 hónap múlva leszek 23, azzal a különbséggel, hogy van barátnőm, így eljárok ide-oda, és bűntudatot érzek az állapotom miatt. Igazából jól tudom, mi lenne a megoldás, mégsem tudom rávenni magam, hogy lépjek az ügyben, azt sem mondanám, hogy anyám mondogatná, hogy nem szeretné, ha elköltöznék, én viszont valahogy úgy érzem, bánatot okoznék, ha meglépném. Nem vagyunk együtt sülve-főve, ha itthon van sem beszélgetünk többnyire, szóval valszeg csak kifogásokat próbálok gyártani magamnak, miért is nem teszem azt, ami normális lenne. Nyáron vége az iskolának, és már egy éve azon szorongok, hogy mi lesz utána, hogy csak-csak kéne olcsó albérleteket nézni, hogy legalább elkezdhessem a saját életem, de még arra sem vagyok hajlandó, hogy ilyesmi oldalra felmenjek, mert szorongani kezdek.

Legfőképp azon, hogy még nem akarok dolgozni, még nem akarok ilyesfajta problémákat, mert úgy érzem, ha egyszer elkezdek 8 órában dolgozni, vége mindennek, sosem lesz szabadidőm, szeretnék utazni, még ha csak egy biciklivel, vagy akár gyalog is menni ide-oda, ha az utcán is kell aludnom, mert nem lenne pénzem szállásra, azonban mindezt süthetném, ha elkezdeném a munkát.

Szóval nálam kábé ez a helyzet, tudom, hogy mit kéne tennem, tudom, hogy ha nem is munka terén, de mit akarok, mégsem vagyok rá egyelőre képes.

Egyébként tényleg hülye is vagyok :D, de a pénz hiány miatt is vagyok még "mamahoteles".

És én igazán örülnék neki ha lenne munkám és eltudnék költözni, mert akkor végre teljesen egyedül lehetnék és senki nem zavarna.