Ti a testnevelés órák osztályzása mellett vagy ellen vagytok? Mi az indoka választásotoknak?

És azt is, hogy a tanítás módjával van a gond...

Szóval lényegében ugyan azt írtad le amit én, bár azzal nem értek egyet, hogy az iskolának elsősorban az ösztönzésről meg a kedvcsinálásról kellene szólnia. Azért addig el kell tudni jutnia egy gyereknek, hogy leginkább a saját érdeke tanulni.

Én nem osztályoznám a testnevelés órákat, ahhoz hogy lehessen osztályozni teljesen át kéne alakítani az oktatását.

Valaki írta korábban, hogy akkor pl a matekot se lehessen, meg semmilyen tárgyat. Azért itt lényeges különbségek vannak, például ha bejelenti a tanár, hogy jövőhéten röpdolgozat lesz, akkor valaki azalatt a pár nap alatt fel tud rá készülni úgy, hogy ne bukjon meg. Még ha egyáltalán nem is ért a matekhoz, nem hiszem el, hogy ha 4-5 napig keményen készül, nem tud összekaparni egy kettest sem egy adott (szűkebb) témakörből. És ha valaki nem tud felmászni egy kötélen vajon hány hét (hónap) edzés kéne hozzá? Egy verset hány nap alatt lehet megtanulni, és a 2 km-es távra készüléshez mennyi idő kell?

Szerintem készségtárgyakat (testnevelés, ének, rajz stb.) nem kéne, de a többit igen.

Készségtárgyak osztályozása ugyanis szubjektív, és egyébként sem igazságos ugyanazt a mércét felállítani olyan gyerekeknek, akik vagy eltérő szakaszaiban vannak a fejlődésnek, vagy valamilyen probléma miatt nem tudnak úgy teljesíteni, mint az átlag. De ha már osztályoznak, akkor úgy kéne, hogy mindenkit a saját mércéje szerint.

Pl. egy kövér lány nem fogja soha lefutni a coopert ötösre, miközben az atléta fiúk röhögve lefutják. Ilyenkor óra után megy a gyerekek között a csúfolódás, hogy "te hájas" stb. Szerintem az, aki kövér, és ezt kapja meg, hogy még tesiből is béna, egy életre elmegy a kedve a futástól, a mozgástól, holott épp az lenne a tesióra célja, hogy megkedvelje a mozgást, rájöjjön, hogy jó dolog, így pedig lehet, hogy önmagától is rálépne a mozgás útjára, ami segítene neki a lefogyásban. De ezt a tesióra osztályzása lehet, hogy meggátolja eleve...

na, első vagyok, visszatértem.

kifejtem bővebben. én nem voltam elhízva, csak nagyon ügyetlen, és rövidlátó!!!! természetesen tesin le kellett venni a szemüveget, lehet tippelni, hogy tudtam beletalálni pl a kosárba a labdával, eltalálni a távolságot mondjuk magasugrásnál, mikor az orromig se láttam...azt se, hogy mit kell csinálni.

kicsit sem motiváltak, hogy jobb legyek, a szekrényugrástól be voltam tojva, pl. gerendától szintén - és, ami nagyon fontos, egyszer nem mondták el, hogy ha nem megy elsőre, hogy csináld, hogy próbáld! itt a kötél, mássz fel rá, nem megy,, jaj de béna vagy, ebből állt a testnevelés.

az egyetemen választhattunk rengeteg sportot, akár minden héten mást, és senki nem alázott meg. felnőttként többször átúsztam a Balatont, most rendszeresen biciklizek, szombaton 180 km-t mentem (és minden hétvégén megyek 70-80 km közt), jártam evezni, járok pilatesre, kipróbáltam sok mindent.

az iskolai testnevelésóráknak és osztályzásnak meg csak a szégyenkezést, hogy béna vagyok, köszönhetem.

még mindig én.

most évek óta (több, mint tíz éve) járok pilatesre. itt az oktató elmondja, és nekem is elmondta annak idején, hogy hogyan lélegezzen az ember, ha a nehezebb gyakorlat nem megy, milyen mozgásokat gyakoroljon, hogy elérjen odáig.

úgyhogy nem arról volt szó, hogy ne akartam volna gyakorolni a dolgokat. nem gyakoroltunk semmit.

testnevelés óra ebből állt: fuss le 100 métert (helyes levegővétel? kit érdekel? csináld, ahogy akarod.

nekem pl mindig szúrt az oldalam)

mássz fel a kötélre (hogy tartsd magad, milyen izmokat használj? kit érdekel?)

találj bele a kosárba a kosárlabdával. (157 centi vagy és 4.5 dioptriás szemüveged van? kit érdekel?)

úszásban jó voltam. az középiskolában nem volt...(minek az egy Balaton-parti suliban...)

Gimnazista vagyok, és elég ügyetlen, kétballábas vagyok tesiórákon. Általános iskolában folyton rajtam röhögött az osztály, mert rendszerint megalázott a tanárnő, pedig próbálkoztam minden feladattal, és az atlétikai feladatokban (gyertyaállás, bukfenc, stb.) leköröztem még a sportoló osztálytársaimat is, mégis bántottak, mert nem voltam jó futó, és nem konyítok egy fikarcnyit sem a labdajátékokhoz. Mindig én voltam az utolsó, akit beválasztottak a csapatba, és akkor is azt kellett hallgatnom, hogy miattam veszítünk, lassú vagyok, inkább ne is vegyek részt a játékban, mert csak hátráltatom őket, ilyenek. Nyolcadikban pedig olyannyira kicsinált lelkileg a folyamatos megaláztatás, rajtam való gúnyolódás, hogy telibe szartam az órákra, nem csináltam semmit, át sem öltöztem, felmentést szereztem, és erkölcstanórára (amit ugyan az a szadista, ostoba liba tartott) be sem mentem, vagy ha mégis, akkor egy árva mukkot nem szóltam, látványosan unatkoztam, aludtam, nem figyeltem, rajzolgattam, csak azért, hogy idegesítsem, bosszantsam a tanárnőt, érezze a törődést. :D

Egyébként nem tudom, mi a gondja a természettudományos tantárgyakkal itt egyeseknek, sokkal fontosabb és lényegesebb tantárgyak, mint a testnevelés, a rajz vagy a technika (mert ezeken jóformán semmi hasznosat nem csinálunk), mert TUDÁST, ÉRTÉKET ad. Amúgy ennyi erőből én is mondhatnám, hogy kösz, ezentúl nem járok be tesi/ének/rajz/technikaórákra, mert értelmetlenek és csak az időmet pocsékolom velük, és inkább töltöm a fennmaradó óráimat a kémia, illetve biológiaszertárban, mintsem a kispadon csücsülve. :))

Ezzel arra akartam kilyukadni, hogy az osztályozás szerintem felesleges minden készségtantárgynál, mert valaki vagy ért hozzá, vagy nem. Én úgy gondolom, aki ezen tantárgyak bármelyikével szeretne magasabb szinten foglalkozni, azokat osztályozhatnák, de a többi szerencsétlennek legyen már fakultatív az ezeken az órákon való mindennemű részvétel, osztályozás és a képességek különbözőségéből fakadó megaláztatás. :D

Utolsó, ugyanezek áz emlékeim a gimis és általános iskolai tesikról.

S emiatt az se számított, amiben jó voltam (úszás, ami gimiben nem volt, röplabda, amit meg azért is lejjebb osztályoztak.

Én úgy gondolom általánosban mindenképp a sport megszerettetéséről kell szólnia a tesi órának. A tanárnak meg türelmesnek, kedvesnek és segítőkésznek kell lennie. Plussz kreatívnak is, mert rengeteg olyan játékot lehet kitalálni amit élveznek a kicsik és közben fejlődik a mozgáskordinációjuk ami gyerekkorban fontos. Én tesitagozatos voltam felsőben. Az ofőnk nagyon aranyos volt és soha nem erőszakoskodott, megértő volt azokkal szemben akiknek valami nem ment(egy tagozatos sem tudhat pl mindent, volt aki kiváló volt talajtornából vagy futásból, de a kislabdahajítás egyatalan nem ment neki). Sajnálom azokat akik kiskorukban kapnak rossz, erőszakos tanárt és egy életre elmegy a kedvük a sporttól. Nálunk nem volt erőszak és mégis sok atlétika meg foci bajnokságon jutottunk(mármint az iskola) el az országos döntőbe.

Gimiben már kell egy kicsit nagyobb szigor. Persze nem ésszerűtlen követelés. Annyi viszont szükséges, hogy mindenkin legyen legalabb egy minimális mennyiségű izom, pl fiúk felnőtt korban fel tudjanak vinni a 7.-re két bevásárlótáskát és senki ne akarjon szívrohamot kapni néhány lépcső megtétele után. Sajnos sok tanár nem tanít ésszerűen. Tisztelet a kivételnek, mert van olyan, nekem szerencsém volt megismerni néhány ilyen tanárt. Meg kéne tanítaniuk pl amit előttem is írtak,hogy egyenes derékkal emelünk vagy a futótechnikát, aki csak kocog annak azt, hogy annak milyen technikái vannak. Nem kell erőltetni az atlétikát meg mást sem, lehet csinálni de osztályozni nem túl hasznos, akinek jól megy annak megy ötös nélkül is, aki meg nem egy olyan alkat annak csak kudarcélmény lesz.

Viszont ki lehetne próbálni rengeteg sportot, melyek közül mindneki találhat neki megfelelőt, amit szívesen csinál, akar később iskolán kívül is. Tényleg vannak olyanok akik nem tudnak nagyot ugrani vagy több kilométert futni, de biztos van, amit ők is szívesen sportolnak.

Nálunk szerencsére nem volt sosem divat a másik csúfolása, de sajnos meséltek már ismerősök. Nincs annál aljasabb, ha valaki hibáztatja a másikat miközben ő nem tehet róla,hogy alacsony, gyengébb/túl vekony testalkatú és nem bír megcsinalni valamit.

A mozgás viszont mindenképp szükséges, mert sokan nem visznek felszerelést, nem dolgoznak órán, sok esetben ez kiküszöbölhő lenne ha nem lenne kötelező mindenkinek ugyan azt a szintet elérni és nem osztályoznának.

A beteg/mozgásszervi problémával rendelkezőknek pedig csak olyan feladatot kellene csinálni amivel nem ártanak maguknak, pl gyógytorna, úszás... és tőlük senki nem várna el azt amire egy izmos, egészséges gyerek képes.

Az ügyesebbeknél, akik tényleg képesek hozni a maximumot és szeretnek versenyszerűen sportolni ott tényleg jó néha a szigor. Ők így fejlődhetnek még tovább, és érhetnek el szép eredményeket vagy tanulhatnak tovabb tesivel. Nyilván náluk sem az eszement szigor és durva bánásmód kell csak azért ne úgy kezeljék őket,mint azokat akik nem olyan ügyesek/erősek.

Amitől falra tudok mászni az az, amikor az egyesületi sportoló lecsalja a futást vagy leül tesin, mert hat miért ne. Ezt baromira utálom. Délután majdnem minden nap 1,5 óra edzes és érdekes ott mint a kisangyal(együtt edzünk,ezért tudom) de tesin lesz@rja,hogy mi van. Ha edzésen csinálná az edzőnk tuti elküldené melegebb éghajlatra. Egyébként a tesitanar már rájuk szólt ezért kicsit keményebben, hozzátenném jogosan-ő is tudja h sportolnak.

Én nekem mindig is kedvenc tantárgyam volt a tesi, most is az. Az egyik szakom nagy valószínűséggel a testnevelés lesz. Igazságos, segítőkész tesi tanár szeretnék lenni aki megszeretteti a sportot mindenkivel és nem fogom leszedni senkinek a fejét mert olyan testi adottságokkal rendelkezik amiről nem tehet.

Szerencsére nekem sosem volt bajom a követelményekkel és a tanárokkal sem. Meg tudtam csinálni mindent, igaz nekem is van olyan ami gyengébben megy(a szertorna és talajtorna nem a kedvencem és abból nehezebb ötöst kapnom). De megértem hogy van akinek nem megy és az iskola legszigorúbb tanáránál vért izzad a hármasért. A követelmények meg tényleg nem túl logikusak. Én, kézilabdásként minden nehézség nélkül elérem a kötelező célt atlétikából, de aki nem sportol komolyan az mindent beleadva is alig tud hármas-negyesre teljesíteni sokszor.

17/L

5 -tudja és akarja is

4 -nem tudja, de akarja

3 -tudja, de nem akarja

2 -nem tudja és nem is akarja

ez szerintem egy tök igazságos osztályozási rendszer testnevelésből, meg általában bmilyen készségtárgyból, ha már mindenképpen muszáj jeggyel értékelni.