Ti a testnevelés órák osztályzása mellett vagy ellen vagytok? Mi az indoka választásotoknak?

Szerintem mindenkit saját magához mérten kellene osztályozni, nem egy előre megállapított standardhoz mérten. Ha mondjuk órán látta a tanár, hogy igyekszik a gyerek és először mondjuk 3 kört tudott futni, de gyakorolt, akkor az osztályozásnál megérdemel egy jobb jegyet, ha mondjuk 5 kört tud futni még akkor is, ha az összes osztálytársa 15-öt fut. Azzal, hogy az osztály legjobb, iskola mellett verseny szinten sportoló gyerekét vesszük tökéletesnek és hozzá mérjük a többit, csak elvesszük a kedvüket az egésztől, mert nyilván egy nem rendszeresen vagy csak alkalmanként sportoló gyereket össze sem lehet hasonlítani azzal, aki minden nap estig edzésen van, irreális tőlük ugyanazt a szintet elvárni.

"enélkül sok gyereknek semennyi motivációja nem lenne ahhoz, hogy minimális testmozgást végezzen"

Ez nem így van, inkább elveszi az ember minden motivációját, ha irreális elvárásoknak kell megfelelni és az egész osztály rajta röhög, ha valamit nem tud megcsinálni. Én sokszor direkt nem mentem be tesiórára, mikor osztályozás volt, mert el akartam kerülni az egész osztály előtti megszégyenülést vagy kértem a tanárt, hogy írja be az 1-est anélkül, hogy elvégeztem volna a gyakorlatot, mert tudtam, hogy nem fogom tudni elvégezni úgy, ahogy neki megfelelne (pl a szekrényugrást soha nem mertem normálisan megcsinálni, mert féltem, hogy átesek a szekrény túloldalára, kézenállásnál vagy fejenállásnál féltem, hogy fejre esek, kitörik a nyakam, stb).

Én ellene vagyok. Valaki írta, hogy az osztályzás nélkül nem lenne motiváció a mozgásra. Nos, nekem motivációm nem volt tőle, csak állandó szorongás tesi előtt, hogy nehogy osztályozzon. Ne tudjátok meg, milyen megalázó az egész osztály szekrényt ugrani vagy kislabdát hajítani, ha az ember nem képes rá. Érdekes, amikor játszottunk órán, röpiztünk, floorballoztunk vagy métáztunk, amikben nem volt elvárt teljesítmény és nem szegeződött minden szem rám, ott minden tőlem telhetőt beleadtam, volt, amiben magamhoz képest kifejezetten jó voltam. Mert ott volt igazi motivációm: a mozgás és a játék öröme, és nem a magalázástól és a rossz jegy utáni otthoni szidástól való félelem. Szóval szerintem nem kellene osztályozni a tesit, és teljesen el kellene felejteni, hogy mindenkinek tudnia kell magas ugrani és 10 másodperc alatt 60 métert sprintelni, helyette inkább játszani kellene hagyni a gyerekeket, főleg az általános iskolásokat, de igazából a közép iskolásokat is. A tesi lehetne egy tök jó kikapcsolódás az egész napi tanulás közben. Nekem ez a véleményem a saját tapasztalataim alapján.

Valaki, akinek sosem volt hármasnál jobb jegye tesiből

Én az osztályozás ellen vagyok. Nem csak a testnevelés esetében, de a többi készségtárgynál is.

Azt nem a szorgalmon múlik, hogy valaki milyen magasra tud ugrani, vagy mondjuk milyen szépen rajzol vagy énekel, és szerintem gonosz dolog osztályozni valakinek a vele született képességét vagy éppen annak a hiányát.

Azért nem értek egyet a többség válaszaival, mert egyik sem tesi-specifikus. Nem megy a kézenállás gyakorlás nélkül? Mert egy vers megtanulása az spontán, egyszeri olvasásra megy, igaz? Semelyik tárgy sem teljesíthető 5-ösre, ha nem fektetsz bele időt és energiát. Kikapcsolódásnak, játéknak kellene lennie a tesinek? Legyen az a matematika is akkor! A töri is! Legyen szórakoztató központ az iskola! Nem az élsportoló szintje az 5-ös, hanem az átlag diáké, aki igyekszik. Az élsportolónak elérni az 5-öst tesin olyan megerőltetés, mint Gordon Ramsay-nek egy lekváros kenyér elkészítése.

Oké, lehet, hogy nem megy 3-asnál jobban, ha belegebedsz se. A többi tárgy miben különbözik ettől? Miért kéne emiatt külön kezelni? Csinálja mindenki azt, amiben jó és amit szeret? Hát akkor én biológia órán hadd ne mondjam, mit csinálnék a szertárban a csinos tanárnénivel, és követelném az 5-ösömet érte (jó, ez talán nem is rugaszkodik el a valóságtól annyira egyeseknél). Az egyetem azért más, mert az már egy célzott irányú oktatás, ott már nem kell jeleskedned azokból a tárgyakból, amik nem a szakirányod.

Vannak amúgy fizetős sulik, ahol nincs osztályzás semelyik tárgyból, minden diák fejlődéséért külön felelnek a tanárok, de ezek emiatt egy vagyonba is kerülnek.

Én az osztályzás mellett vagyok, mert tényleg csak az kap egyest tesiből év végén, aki amellett, hogy semmit nem tud nyújtani, még tiszteletlen is (lóg, nincs tesicucca stb.). Aki normálisan viselkedik, de nem tud semmit, az úgyis megkapja a maga kis kettesét vagy hármasát és kész.

Itt az emberek fejében kellene rendet tenni. Gondolom itt azért vannak sokan az osztályzás ellen, mert sok sznob szülő erőlteti az 5-öst még tesiből is, és ettől frusztrált lesz a diák. Azt kellene megértenie a társadalomnak, hogy az érettségi tárgyakból bőven elég 5-ösnek lenni, a többiből elég a kettes-hármas is. Ugyanúgy kitűnő tanulónak kellene minősíteni azt a diákot is, aki az összes kötelező érettségi tantárgyból 5-ös viszont a többiből kettes. Az én szememben az ilyen diák kitűnő tanuló. A tanulmányi átlagot csak a kötelező érettségi tantárgyak alapján kellene számolni.

Ezzel a módszerrel nem érezné magát kevesebbnek egy diák sem csak azért, mert a készségtantárgyakból kettes.

egy nyelvtanár

Azzal nem értek egyet, hogy mindenkit saját magához képest kellene osztályozni, azzal a gyereket is becsapod. Azt gondolja jól, esetleg kiemelkedően jól teljesít egy területen és mikor ilyen irányba próbálna tovább tanulni, fel sem veszik az adott szakra, vagy már az első félévben kiderül, hogy képtelen felzárkózni a többiekhez. Az pedig tényleg senkinek nem lenne jó, ha egy építész önmagához képest elég stabilnak látszó házat húzna fel neked. :D Mondjuk a szomorú igazság az, hogy olyan orvosok, tanárok, mérnökök kerülnek ki éles terepre, ahol simán több kárt okoznak mint hasznot. Talán ők is olyan gyerekek voltak, akik a szüleik vagy a tanáraik szerint, esetleg csak a saját szűk környezetük viszonylatában voltak kiemelkedőek, aztán addig hitegették őket, hogy valahogy nagy nehezen elvégezték azt az iskolát, és nem az a nagyobb baj, hogy közben felismerik, hogy nem is olyan jók benne, hanem hogy meg is utálják mire befejezik. Aztán meg nem dobsz ki 10-15 évet, meg sokmilliót az ablakon, főleg ha mellette arra sem volt lehetőség, hogy kiderüljön mihez lenne kedve valójában, és így semmi máshoz nem is ért. A kényszerpályánál csak az a rosszabb, ha közben még rühelled is az egészet.

Nem tudom hogyan lenne jó ez az osztályozósdi, de vannak a készségtárgyak, mint a tesi, rajz, ének-zene, technika, amiket tényleg hülyeség osztályozni, legalábbis általános iskolában gyakorlati szinten. Ha csak nem szándékosan szakosodó iskolát választ valaki. Mert megint más a helyes testgyakorlat, a szolfézs, vagy a művtöri ismeret, szóval az elméleti ismeretanyag elsajátítását lehet mérni és osztályozni. De azért ez igaz lehet más tárgyak esetében is. Mondjuk lehet osztályozni, hogy valaki mit tud a verselésről vagy a költők életéről, képekről, meg stíluselemekről, de azt, hogy ki hogyan adja elő azt a kötelező verset, kinek mennyire tetszik egyik vagy másik mű, azt felesleges. Lehet osztályozni a helyesírást, de a külalakot tök értelmetlen. Az osztályzat egy objektív mérték lenne, hogy mindenki el tudja helyezni magát a megfelelő szinten. Nem azt, hogy jobban vagy rosszabbúl teljesít, hanem hogy milyen szintű ismeretanyagot tudott elsajátítani egy területen.

Jobb lenne egy olyan rendszer, hogy délelőtt mondjuk a lexikális alapozás menne, meg az elméleti anyagok ismertetése, délután meg a készségszintű dolgok, mint a sportjátekok, zenélés, barkácsolás, főzés, hímzés, drámajátékok, amiken mindenki részt venne, de mindenki annyira amennyire szeretne, és azt a részét végezné, amihez kedve lenne. Mostanában ezek csak szakkör szinten működnek, tehát csak az megy aki ezt "választja" (egy 6-10 évesnek még nincs is annyi összehasonlítási alapja, hogy biztosan tudja mihez lenne kedve) és a rendes tanórák után plusz órában vannak, ami inkább megterhelő mint szórakoztató, nagyrészükért fizetni is kell, szóval nem mondanám, hogy manapság az alapképzésen belül is megvalósulna a tehetséggondozás, ami nyitva állna mindenki előtt. Pedig az általános sulinak erről kellene szólnia, megadni egy stabil alapot, amibe beletartozik az elmélet, a lexikális tudás, minden tárgyra vonatkozóan, és közben megadni a lehetőséget a gyereknek, hogy 10-12 éves korára képes legyen dönteni róla, hogy milyen irányba tanulna tovább. Nem arról, hogy konkrétan mi lesz a foglalkozása, az már a középiskolás időszakra tartozna. Ahol viszont szükséges az osztályozás, nem az osztály legjobbjához képest, hanem ahhoz a szinthez ami elvarható a választott szakon való továbbtanuláshoz, vagy a szakmához.

Az oktatási módszerek meg megint más téma...