Sokan miért mondják, hogy az egyetemi élet milyen jó és az életünk legszebb évei? Szerintem tök szívás csóró egyetemistának lenni, én alig várom, hogy vége legyen és dolgozhassak.

#50

Korrepetálásra gondoltam. Minden ilyen zsebbe megy. Szerinted miből élnek meg manapság az emberek a közszférában? Hát nem a nettó 150-200ezer közti fizetéseikből.

Tenyleg olyan szakot lenne erdemes vegezni, ami konkretabb es nem csak a multihoz vezet betanitott pozicioba. Szoval egyfajta hivatast kene neked keresnunk szakma helyett ha jol ertem?

Mint apolo, alt. orvos, tanar, lakberendezo, grafikus, kiadvanyszerkeszto, most csak talalomra felsoroltam dolgokat de szerintem erted, mi a kulonbseg ezek es mondjuk egy gazdasag es menedzsment kozott. Valoban igaz, hogy egy hianyszakma sokkal tobbet er, mint egy altalanos diploma.

Levelező szakra váltás nem opció a szakod esetében?

Azt otthonról is tudod végezni, a gyakorlatokra azt a pár alkalmat meg kibírod ingázással.

Hát nekem kétes érzésem van.

Ha visszaemlékszem, akkor mindig a gólyaévem jut eszembe, a többit valahogyan mélyebben eltemettem magamban.

Pl

- amikor a tanár berendelt betegen előadást tartani (nem csak engem, volt akit 39 fokos lázas betegen behívott), azzal a szöveggel, hogy léteznek gyógyszerek, viszont a konzultációkat gyakran lemondta, sokszor este tizenegykor egymásnap nyolc órakor kezdődő konzultációt, hogy most épp fáj a foga, barátnővel akar találkozni, elfelejtette, hogy van egy meetingje, etc., le se szarva, hogy te a konzultáció miatt megszervezted úgy a délelőttödet.

Ha már konzultációk;

- amikor állandóan hajkurásztam a konzulensemet, hogy legyen szíves nézze már át a szakdogámat. Ő néha méltóztatott figyelni rám, belekukkantott, azt mondta, hogy szipi-szupi, itt-ott kicsit átjavítaná, majd kötés előtt egy kicsivel írt egy mailt, hogy azonnal találkozzunk. Pont egy olyan dátumot írt, ami nekem nagyon nem volt alkalmas. Ezt udvariasan megírtam, mire írt egy emailt, hogy az egész szakdolgozatom úgy ahogy van rossz és azonnal találkozzunk, hogy meg tudjuk beszélni.

És arról nem is beszélve, hogy, ha pár tanárnak, ha nem voltál szimpi, elástad magad.

+

Nem csupán az nem volt kedvemre való, hogy sok tanárnak a tanítási módszere nem volt számomra szimpatikus, hanem sok tantárgy egy baromság volt, vagyis nem olyan, amivel én foglalkozni akartam. Kétféle irodalmat tanultunk az egyiken nem nézték jó szemmel, ha saját véleményed van egy műről, attól függetlenül, hogy saját véleményt kértek, a másikon depresszív szarokat adtak ki kötelező olvasmánynak, amiben rendszerint valaki öngyilkos lett, megölték vagy megőrült.

Plusz, egy 4 ágból álló szaknak csak az egyik ága érdekelt, ezért én gyakran éreztem naplopónak magam az egyetemen,huszonévesen meg nem jó az embernek, ha úgy érzi, hogy semmi hasznosat nem csinál, főleg, ha még a tanárok is tetézik azzal hogy lusta vagy meg gyengébb a többieknél.

Gondoltam munkába állni, de nem lehetett normális munkát végezni nappali szak mellett, a tanárok nem nézték jó szemmel a "lógást", a munkahely meg nem az egyetemi beosztásodhoz igazodik és ráadásul nem ugyanott volt az egyetemem, ahol laktam, ingáztam minden nap,sokszor mentem el reggel és értem haza az esti órákban.

Plusz akkortájt nem nagyon jöttem már ki sok egyetem csoporttárssal, sokan használtak ki engem.

Amint megkaptam a diplomát, elmentem dolgozni és sokkal jobban éreztem magam.

Viszont a gólyaéveim mások voltak. Akkor más tanárok is voltak, az irodalmat más tanította, érdekesebbek voltak az órák, minden érdekelt és még hozzájárult az újdonság hatása.

Én el tudom mondani, hogy én miért élvezem. De előtte egy kis helyzetleírás:

Budapestiként mentem vidékre, egyetemi városba kifejezetten "egyetemi élet" miatt. Ha maradtam volna otthon, akkor is felvettek volna és otthonról jártam volna be, ami nem nagy távolság vidéki szemmel sem, nemhogy budapesti viszonylatban.

Kolis vagyok, így ez sokkal olcsóbb, ráadásul ugye vidék. A szüleim tudnak támogatni (mielőtt beleköttök, a kolit tanulmányi alapon érdekeltem ki), de dolgozom. Heti 15-20 órában. A munkámból tudom fizetni a kolit, kaját, edzést, hazautazást, stb és még marad is. Mondjuk nem szórom a pénzt. Tavaly (amíg bejártunk) havi 50k-ból is kijöttem, bár ebben sok otthoni kaja volt.

Szeretem, mert

1. Szeretem azt, amit tanulok. Azt tanulom amit szeretnék tanulni. Nincsenek felesleges tárgyak.

2. Szeretem a munkámat.

3. Szeretem a diáktársaimat, tanáraimat, munkatársaimat. Olyan érzés, mintha ebben a városban mindenki a barátom lenne.

4. Szeretem a várost. Itt mindenki jófej, rengeteg lehetőség van, szakmailag és szórakozásilag is. Ki tudok kapcsolni, jó a közlekedés, szép a város stb.

5. Megtaláltam itt is a hobbimat és társaságomat. Jó a koli is, jófejek a szobatársak, nem putri (szakkoli), rengeteg lehetőség van itt is. Programok, kurusok, stb. Sok-sok okos korombeli, akikkel élmény beszélni.

6. Tudok önállósodni, elkezdtem "felnőni". Ez nálam ott kezdődik, hogy magamnak veszek pl mosószert, főzök, magamnak intézek mindent. Igen, el voltam kényeztetve érettségiig és úgy éreztem, hogy pár dolgot meg kell tanulnom.

7. Tudom tartani a kapcsolatot az otthoni barátaimmal is.

8. Hosszú a szünet. (Általában gyorsan letudom a vizsgákat)

9. Egyetemista órarend. Pl pénteken szabad vagyok, ráérek szerda délelőtt stb. (Igen dolgozom, de az homeoffice és nincs munkaidő, tehát akkor csinálom, amikor akarom)

10. Ismerem az összes szaktársamat, jó kis közösség formálódott. (Kis szak, 15-30 fő között mozog) Olyanok vagyunk, mint egy nagyon szuper osztály.

11. Jóban vagyunk a tanárokkal. Mivel kevesen vagyunk mindenki ismer mindenkit. Ők kollégaként/barátként kezelnek. Nagyon tisztelem őket, jó érzés ekkora tudású embereket hallgatni. Büszke vagyok rá, hogy néhányuk valóban a kollégám és sokukat tegezhetem.

12. Van bennem egy ilyen megmagyarázhatatlan érzés, hogy "ide tartozom".

13. Úgy érzem egyenesen és sugárhajtással tartok a célom felé. Tudom, hogy jó munkám lesz egyetem után (tudom, mert második félév után kezdtem dolgozni a szakmában, felkaroltak mentorok, keresett szakma, elismert és kevés ember végzi. Sok nyelven beszélek, ami nem jellemző ezen a területen. ) ez egyébként jó érzés. Nem aggódom.

14. Mindig van kihez szólni, mindig van, aki segít, ha szükségem van rá.

Megvan mindenem, hogy ne érezném jól magam. Az meg, hogy nagyon elfoglalt vagyok nem baj, mivel minden tevékenységet önszántamból csinálok, azért, mert szeretem csinálni. Nem tudok mondani semmit, ami rossz lenne. (Oké, van egy-két rossz tanárom, de ők is jóindulatúak)

#57

Hol tanulsz?