Miért mondják, hogy a 20-as évek a legszebbek? Amikor ez az élet legnehezebb időszaka.

Ah, nem tudom, de en kezdek szetrobbani neha a penzzel kapcsolatos dolgok miatt.

Igaz, hogy csak 20 vagyok, 6 hónapja dolgozom, de azért szép összeget összegyüjtöttem már,de szüleimmel élek még. Nem nagyon akarok albérlerbe menni, inkább maradok pár évig, és veszek egy kicsi lakást, ami az enyém(!) .

Szóval annyi mindent vennék, végre van normális keresetem, viszont gondolnom kell a jövőre, meg ha valamit akarok magamnak ne a szüleimnek kelljen fizetnie.

A jogsimat így is ők fizetik, ki tudnám én is, de apa mondja, hogy fizeti ő, és érzem a csomót a gyomromban, mert nem akarom, hogy ennyit költsenek rám, mikor van pénzem, viszont konkrétan szorongok, hogy elköltöm a pénzem- leginkább azért, hogy mit szólnak hozzá-pedig az én pénzem-, másrészt lehet utána megbánnám, hogy megvettem x dolgot.

Aztán munkában megfelelni másoknak, az elvárásoknak, tartani a szintet, mert ha rosszul teljesítesz, akkor jön a következmény, ami nem egy rossz jegy, vagy ejnye-bejnye, hanem fizetés megvonás, szabadság elvétel, akár kirúgás.

Nyilván, akinek több az önbizalma, annak simán megy, de nem mindenki a skála középpontjában van.

#2

Ha rosszul teljesítesz fizetés megvonás, szabadság elvétel???

Miféle helyen dolgozol?

Én nem mentem egyetemre. Dolgozni kezdtem 19 évesen, kocsmában voltam pultos, aztán egy gyárban dolgoztam.

22 éves voltam mikor kibéreltem egy garzon lakást a városba ahova külön költöztem. Rengeteget buliztam, fesztiválokra jártam, nagyon sok élményem van. Életem legszebb időszaka volt 18tól 27 éves koromig. Én szívesen újra kezdeném😊

29/N

Elszórtam a pénzt bulizásra, fesztiválokra, élményekre, és vettem egy kocsit 😁

Hát inkább ez, minthogy begyepesedve élmények nélkül éljem az életem 😁

És mi a baj azzal a válaszolóval, aki elszórta a pénzét? Az övé. Én huszonévesen iskolába jártam, okj-re, majd főiskolára abban a reményben, hogy majd lesz ahhoz kapcsolódó munkám. Aztán jött az arculcsapás, hogy mindenhol 5-10 év tapasztalatot kérnek vagy mesterdiplomát. Vagy túlképzett voltam, huszonévesen otthon ülni, pénz nélkül, rémálom. Az iskolai éveim tényleg a legszebbek voltak, de azt hallgatni, hogy keressek már munkát, közben meg sehonnan sem írnak vissza, az rettenetes.

Most a 30-as éveimben járok, szerintem ezek szebbek, szabad vagyok, van munkám, oda megyek, ahová akarok, azt csinálok (bizonyos keretek közt) amit akarok.

Nem mindenkinek ez az életének legnehezebb időszaka. Sőt én túl sok embernél látom, hogy egyáltalán nem nehéz nekik ez a 20 as évek.

Ellenben én roahdtul szorongok néha ezen a ház témán, meg a pénzen.

Spórolósan tud szar lenni az élet, de ha meg nem spórolsz akkor meg késöbb ezért lesz. Ha meg az ember házat akar olyan helyen ahol 50 alatt kb. nincs is, akkor minden kidobott pénznek tűnik, kereshetsz akárhogy.

Én nem keresek rosszul, de rohadtul stresszes nézni az árakat, meg ahogy minden megy fel, főleg az építőiparban. Olyan mintha minden félrerakott milliónál a felét el is vesztetted volna...