Sokan miért mondják, hogy az egyetemi élet milyen jó és az életünk legszebb évei? Szerintem tök szívás csóró egyetemistának lenni, én alig várom, hogy vége legyen és dolgozhassak.

2009-ben végeztem a Corvinuson. Az 5 éves egyetemet 6 év alatt végeztem el. Sosem voltam jó tanuló. Viszont az egyetemi éveimre én jó szívvel emlékszem vissza. Az ott kialakult barátságaim a mai napig meg vannak. Egy egyetemi buliban ismertem meg a feleségemet. Jókat buliztunk akkor. Mivel a szüleim nem tudtak támogatni ezért diákmunkáztam. Fél évet erasmussal voltam Dániában a feleségemmel.

Most a munka világában valóban jóval magasabb a fizetések, mint egyetemista koromban. Viszont a mindannapi mókuskerék után a régi egyetemi éveim gondtalannak tűnnek.

"Csak hajtom a malmot, nézem, hogy forog a kerék

Mindennap egy álom, valóra váltom vagy megvárom míg elég... "

Szerintem is szívás, igaz hogy nem mentem egyetemre, mert túl ostoba voltam hozzá.

Viszont dolgozni sem jó, ha utalod a munkát és keveset keresel.

#14 Dale

[link]

Mert ez a körülményektől függ, nincs két egyforma egyetemista. Én pl. arra a szakra járok amire valóban szeretnék is, tanulni kell de nem kell megszakadni a tanulásban és az ember jobban be tudja osztani az idejét, kollégiumban/albérletben lakom az egyetem alatt, a szüleim fedezik minden alap költségem, kapok ösztöndíjat és azt arra költöm még pluszban amire szeretném, vannak szünetek, van csomó egyetem biztosította lehetőség (pl. ingyenes/kedvezményes nyelvtanfolyamok, sportolási lehetőség, külföldi lehetőségek stb.,) amiket szerintem jó dolog kihasználni, az egyetemen szerintem van egy tök jó hangulat és ha életreszóló kapcsolatokat nem is feltétlenül köt az ember azért pár jó ismerőst mindenképpen lehet szerezni stb. Viszont van olyan egyetemista is, akit a szülei nem tudnak / nem akarnak anyagilag támogatni, akinek dolgoznia kell az egyetem mellett hogy eltartsa magát, aki a szüleivel él egyetem alatt is, akire a szülei erőltették rá a szakot vagy valami miatt “rosszul” döntött, akit valójában egyáltalán nem érdekel a szak, aki nem tudja kihasználni az egyetem nyújtotta lehetőségeket, akinek nincsenek kapcsolatai stb. Teljesen más a kettő, értelemszerűen más a véleménye az egyetemről mindenkinek, mert mindenki mást tapasztal, máshogy éli meg.

Egyébként nekem az a személyes tapasztalatom, hogy ma már nem a “csóró egyetemista” az átlag, hanem inkább pont az átlagos vagy jómódú családi háttérrel rendelkezők és szórakoznak, buliznak, bruncholnak, kávézgatnak, pizzát rendelnek, utazgatnak, kirándulnak, vásárolnak, sportolnak, külföldön tanulnak stb., stb. Az én környezetemben legalábbis többségében ilyen emberek vannak és én ezt tapasztalom.

Kollégium, szociális ösztöndíj stb.

Én kolis vagyok, dolgozom is. Mellette tudom élvezni az életet, de egyébként élvezem a munkámat és az egyetemet is. Rengeteg lehetőség van, rengeteg program, rengeteg jófej ember tanárok és diákok között egyaránt, szakmai tevékenységek stb. szóval minden nagyon király.

Igen, én szerencsés vagyok, mert a szüleim tudnak támogatni, de dolgozom és megélek abból, amit keresek. Van valamennyi tartalékok is, amit egyéb diákmunkákkal szereztem az évek során.

Menj koliba (ha önellátó vagy és alacsony a bevételed sok esélyed van bekerülni, ha nem, akkor tanulmányi alapon), igényelj szociális ösztöndíjat vagy egyéb szociális támogatásokat. Rengeteget tudsz így a lakbéren spórolni. Plusz a koli nagy buli.